Az MTI közleménye szerint november 20-án, kedden, sajtótájékoztatót tartott Budapesten Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke. A kormánypárti politikus szerint november elején országjárásba kezdtek a Fidesz vezetői, kormánypárti parlamenti képviselők, politikai államtitkárok, a kabinet és a párt elnökségének tagjai. „Az eddigi tapasztalatok meglehetősen jók”, a Fidesz támogatói „ nagyon sok szempontból” egyetértenek a kormány politikájával – hangsúlyozta Kósa Lajos.
Csepelnek Varga Mihály miniszter jutott. De ő is csak titokban. Akkor, mégis, honnan tudom? – kérdezhetik tőlem, joggal.
Onnan, hogy szerdán rátekintettem az önkormányzat honlapjára. Tudják, arra, amit az önkormányzat a csepeliek pénzéből tart fenn, s amely önkormányzati, s nem pártpolitikai célok szolgálatára lett létrehozva. Ezen, a mindenkitől, csak a Fidesztől nem független honlapon olvastam a hírt: „A választók többsége kitart a kormány mellett” – Varga Mihály miniszter Csepelen. A kifejezetten politikai célokat szolgáló rendezvényről kizárólag az önkormányzat honlapja tudósíthatott. Mi az, amit így is megtudhattunk a rendezvényről? Íme:
> a szigorúan titkos találkozó helyszíne a Radnóti Miklós Művelődési Ház volt;
> a miniszter úr, „kedd este”, „teltházas fórumon”, „meghívott választópolgárokkal találkozott”. Ismerem a művelődési ház nagytermének befogadó képességét. Mégsem tudom, mennyi az annyi. A részt vevők száma egyébként lényegtelen lenne, és csak azért foglalkoztat, mert egy fia kép sem készült a közönségről. Vagy azért, mert még jogosan beleköthetnénk a „teltházas” jelzőbe, vagy azért, mert a részt vevők körét is titokban akarták tartani. Nem értem, mitől félnek? A lényeg azonban, hogy a miniszter úr csak „meghívott választópolgárokkal” találkozhatott. Országjáráson! Ahol az ország választópolgáraival szokás találkozni. Kérdezem: a meg nem hívott választópolgárok előzetes tájékoztatása a miniszter úr fórumáról miért maradt el? Kitől vagy mitől félnek?;
> a miniszter úr a fórum előtt találkozhatott a világjáró csepeli erőemelő és fekvenyomó sportolókkal, akik teljesen véletlenül tartózkodtak ott, s egyikük, a „puszta megjelenésével is tiszteletet kiváltó sportember”, 300 kilót nyomott ki. Nagyszerű emberi teljesítmény. Hogy miért pont annyit? Mert idén köszöntötte az önkormányzati vezetés Csepel újratelepítésének 300. évfordulóját. Ugye, hogy mennyi véletlen van a dolgok rendjében?;
> a miniszter úr szerint „a kormány a megörökölt nehézségek ellenére és a folyamatos megpróbáltatások közepette is jó irányba vezeti az országot”. A szívdobogtató, megnyugtató mondatok után, szinte hallom a teltházas vastapsot, az ütemes bekiáltásokat: Éljen a Párt! Éljen a kormány! Éljen Orbán Viktor!;
> bár „nem lehetett egy csapásra csodát elérni”, mégis micsoda óriási sikereket aratott az ország 2010 óta, a „gazdasági hanyatlás” megfékezésében. A devizahitelesek megsegítése, a munkahelyteremtés, az adórendszer pozitív változásai mind-mind egy kész sikertörténet. Megint „hallom” a hosszan tartó tapsot, az Éljen a Párt! Éljen Orbán Viktor!, bekiabálásokat;
> végül, Németh Szilárd polgármester ismét kommunistázhatott, nyócévezhetett, szidhatta Gyurcsányt, Bajnait, s „a hozzájuk köthető bukott szocialistákat”, megerősíthette, hogy az országban béke és nyugalom van, „legfeljebb a múlt erőivel kell szembeszállni”. És már a Kedves Olvasó is csaknem hallja a viharos tapsot, a résztvevők hangorkánját: Vesszen Gyurcsány, Bajnai! Éljen a Párt! Viktor! Viktor!, majd ütemes, hosszantartó tapsát.
Varga Mihály miniszter úr elmondta, hogy az országjáró találkozókon „a párt tagságával, támogatóival folytatnak eszmecserét”. Az újságíró az eszmecseréről, a résztvevők véleményéről, kérdéseiről, hozzászólásairól – ha egyáltalán voltak –, már nem adhatott „képet”. De szinte biztosak lehetünk benne: a részvevő párttagok, támogatók döntő többsége egyetértett a rövid tudósításból is kiolvasható szólamokkal, féligazságokkal, csúsztatásokkal, hazugságokkal. Ennek alapján, a december 20-án záruló országjárás után mindannyian olvashatjuk majd a Fidesz vezetőinek győzelmi jelentését: az országjárás bizonyította, hogy a haza többsége velük van, s kitart soha nem látott fejlődést hozó kormány mellett.
Hogy az országjárásból kimaradt valódi többségnek mi a véleménye, az nem érdekli őket. De még hisznek az országjárással egybekötött népbutításban, a hívek összekovácsolásában, a lejárató kampányban, a hatalom kezében tartott és engedélyezett kommunikáció erejében és hatékonyságában, a választások általuk történő „szabályozásának” hatásában. Remélem, csalódni fognak.
V O X
