Olvasónk, Verdade írja: Nem rég nagyszabású tűzoltó bemutatót szerveztek a Szent Imre téren.  (Elnézést kérek mindenkitől, de szándékosan írom a tűzoltó szót, nekem a katasztrófa védelem túl hosszú, és nem fedi az általam, és bennem élő mély tiszteletet a lánglovagok felé.) Mint az a helyszínen elmondottakban hallható volt, kicsiny kerületünk polgármesterének kezdeményezésére szították a tüzet. (Hmm… jól csinálják) Azt szerették volna demonstrálni, hogy az eljövendő ünnepekben hogyan és milyen gyorsasággal terjed, és harapódzik el a lakástűz, és mi a teendőnk. Tökéletesen sikerült.

Talán a közlés hiánya, és a média nem megfelelő használata miatt lehetett, hogy egy ilyen fontos esemény nem töltötte meg a kis teret. Vagy nem úgy, ahogy azt szerették volna a tisztelt elöljárók.

Mert hát Ők, a kerület vezetői mind megjelentek.  Ezzel nem is lett volna baj, de kérem alássan. Ha a Vezír belép, ill. kilép az alattvalók közé, akkor beszélni kéne egy kicsit. Pláne ha ő szervezi a „bulit”.

Tudják, mint ahogy a bemutatókon szokták…

Én vártam. Hogy beszél. De nem beszélt. Pedig áhítatra éhes szívem repesve szomjazott a szóra. Hogy szól, és Rám néz, hogy Ránk néz. De nem nézett. Illetve nem ránk.

Elfoglalt volt.

Nem messze tőlem egy gyerek kérdezte valakitől, hogy ki az az ember, aki körül oly sokan rajzanak. A választ nem hallottam, csak a csalódott tekintetét láttam. Így dől össze egy világ, és így lesznek a „valakikből” senkik. A gyerekek szemében.

Egy fiatal fotós sűrűn kattogtatta a gépét. ÓÓÓ mondom magamban, a srácok majd büszkén mutatják magukat az újságban, hogy nézzétek csak én hol voltam? Mi hol voltunk?

(2, azaz kettő darab képet publikáltak, de még a kerületi honlapon sem jelent meg semmi)

Mert ugyebár ahogy észrevettem, iskolákból is jöttek tanárok a diákjaikkal.

Ahogy pedig számszerileg néztem, hát kérem… kevesen voltak a gyerekek. Szerintem több iskola van Csepelen.

De végtére is, nem az én dolgom a közlés. Az enyém a sírás. Mert ha baj van, és elvesztünk valakit sírunk. És fogunk is sírni, mert ilyen jellegű tájékoztatás mellett csoda, ha a sarokig eljut a hír. (Ott meg a kutya pössenti oldalba, hogy elnyelje az új csatornarendszer… :)

Végszóként pedig, le a kalappal a csepeli lánglovagok előtt.

Nyugodtan alszom, ha Ők vigyáznak ránk.

Ezt sajnos nem mondhatom el a kerület vezetéséről.

A bemutató elteltével haza indultam, és dúdoltam…

Ég a város, ég a ház is,

Nem is egy ház, hanem száz is,

Tűz tűz, tűz tűz,

Jaj de messze a kanális…

Verdade