Súlyos etikai, szakmai vétséget követett el Semjén Zsolt (képünkön), de az ELTE nem tud hivatalos lépéseket megtenni - ezt közölte pénteki sajtótájékoztatóján Tausz Katalin, az ELTE Társadalomtudományi Karának dékánja. Hangsúlyozta, szerinte az erkölcsi kérdések nem évülnek el. A vizsgálat során Semjén Zsoltot nem tudták meghallgatni. Semjén Zsolt plágium-ügyéről a HVG.HU nyomán a Csepel újság is beszámolt.
Tausz Katalin, a kar dékánja sajtótájékoztatóján azt mondta, a hvg.hu által először ismertetett dokumentumok, és az akkori szerzőjog alapján nincs szó önplágiumról, ezért sem akartak először vizsgálatot indítani. Ezt követően mutatta be a HVG, hogy a kormány honlapjára felkerült, második javított kiadás és a konzulense tanulmányai között jelentős átfedések mutatkoznak. A dékán november 29-én jelentette be, hogy az ELTE Társadalomtudományi Kara háromtagú bizottságot állít fel Semjén Zsolt szakdolgozatával kapcsolatos állítások miatt. A bizottság jelentős szövegegyezőséget állapított meg.
A bizottság, ugyanakkor az akkori felsőoktatási törvény alapján nincs jogi lehetőségük lépni az ügyben. Mint Tausz Katalin mondta, azt megállapították, hogy Semjén Zsolt súlyos szakmai, etikai vétséget követett el. Kérdésre válaszolva elmondta, Molnár Attila Károlya nézve sincs következménye a vizsgálatnak.
A hvg.hu kérdésére, hogy hogyan kerülhettek be az új szövegek a dolgozatba, Tausz Katalin azt mondta, nem tudja, hogyan kerültek bele az új szövegek a dolgozatba. Ezt szerinte az érintettek kellene tisztázni. A dékán elmondta azt is, hogy sok eljárásjogi szabályt megnézett, de az intézménynek utólagosan nincs lehetősége lépnie, ám szerinte az erkölcsi kérdések nem évülnek el.
A sajtótájékoztatót követően a hvg.hu megkérdezte a dékánt, hogy nyilvánosságra hozzák-e a jelentés szövegét, de Tausz Katalin szerint erre nincs szükség, mert annak minden fontos megállapítását nyilvánosságra hozták a pénteki sajtótájékoztatón.
Arra a kérdésre, hogy a bizottság tagjaninak névsora nyilvános lesz-e, azt mondta, hogy a bizottsági tagok vállalnák a nevüket, de egy héttel a vizsgaidőszak előtt az egyetem szeretné elkerülni azt, hogy őket a sajtó megkeresse és így nehéz helyzetbe hozza őket.
A bizottság többször beszélt Molnár Attila Károllyal, de Semjén Zsoltot nem tudták meghallgatni.
A hvg.hu kilenc nappal korábban számolt be arról, hogy a miniszterelnök-helyettesnek a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémián 1991-ben megvédett teológiai disszertációjának közel 40 százalékban magyar, német és angol nyelvű források megfelelő forrásmegjelölés nélküli átvételén alapszik. Egy nappal később pedig arról írtunk, hogy Semjén az ELTE-n 1992-ben megvédett szociológiai szakdolgozata jelentős átfedést mutat az egy évvel korábbi teológiai értekezésével, továbbá olyan részeket is tartalmaz, amelyek megfelelő forrásmegjelölés nélküli szövegátvételek más, magyar és idegen nyelvű forrásokból.
A cikkek megjelenése után az ELTE Társadalomtudományi Kara nem akart vizsgálatot indítani. Tausz Katalin november 22-én közreadott közleményében indokolatlannak tartott bármilyen vizsgálatot. Pedig két nappal korábban a Népszabadság és a hvg.hu is beszámolt arról, hogy 1992-ben a bíráló tanárok véleménye megoszlott a kereszténydemokrata politikus szakdolgozatáról. Az egyik elismert szektakutató egyest adott a dolgozatra, a másik tanár – a diplomamunka születését nyomon követő konzulens, Molnár Attila – pedig jelest, végül egy harmadik bíráló felkérésével oldotta fel az intézmény az ellentmondást. Fokasz Nikosz, a szociológia tanszék jelenlegi vezetője a Népszabadságnak november 20-án még azt nyilatkozta, a dolgozatra azért adott egyest az egyik bíráló, mert „a mű nem szociológiai, hanem teológiai természetű”, vagyis nem kapcsolódott „szorosan ahhoz az ismeretanyaghoz, amelyből a jelölt oklevelet kíván szerezni”. Egy nappal később viszont már megváltoztatta a véleményét, és arról beszélt, hogy a Semjénnel szembeni "támadások" politikai jellegűek.
November 26-án a hvg.hu arról írt, hogy az ügy kirobbanását követően a kormány honlapján nyilvánosságra hozott szociológia dolgozaton a „második javított kiadás” felirat szerepel, ami arra utal, hogy a Pázmány Péter Egyetem könyvtárában található – vélhetően első – változatot Semjén kijavíthatta, kiegészíthette. A második kiadás közel 22 oldallal hosszabb, ráadásul 14-15 oldalnyi szöveg azonos Molnár Attila egy 1992-es és egy 1993-as tanulmányának szövegével.
Ezt követően jelentette be az ELTE Társadalomtudományi Karának dékánja, hogy vizsgálat indul. Tausz közleményében akkor arra írta: „Semjén Zsolt szociológia szakdolgozatának más szerzők által publikált tanulmányokkal való részleges azonosságára vonatkozó állítások láttak napvilágot a sajtóban, melyek az ELTE Társadalomtudományi Kart és intézményünk oktatóinak szakmai hitelességét is érintik”. Még a vizsgálat bejelentésének napján megszólalt Molnár Attila is, aki azt hangsúlyozta, a Valóság című folyóiratban 1993-ban megjelent tanulmány a saját szellemi terméke, illetve azt állította, „az egyetemi életben megszokott módon számtalan közös kutatást folytattam hallgatóimmal, a vallásszociológia terén is, így ebben az esetben is”.
Arra viszont akkor nem adott magyarázatot, hogy Semjén szociológia dolgozata és az ő írásai miért egyeznek meg szinte szó szerint, és ki a szerzője azoknak az új részeknek, melyek Semjén „második javított kiadású” diplomamunkájában találhatók. Illetve arra sem adott magyarázatot, hogy későbbi cikkeiben – ha valóban közös kutatásokról volt szó – miért nem tüntette fel társszerzőként Semjén Zsoltot.
Akitől átvettük: HVG.HU
