"Rengeteg emberi sorsot vetett elénk az élet, amelyen az egyre szűkösebb lehetőségek között kellett és kell segítenünk. Különösen igaz ez karácsonykor, amikor nekünk el kell mondanunk minden csepeli számára: „figyelünk rád, fontos vagy nekünk”.  Sok-sok embernek csak mi tudjuk ezt elmondani. Sok-sok embernek csak mi mondjuk el ezt!" - olvasható Szenteczky Jánosnak, az MSZP cseplei szervezete elnökének, az önkormányzat szocialista frakcióvezetőjének weblapján. Személyes hangú, a csepeli szocialisták évzáró rendezvényén elhangzott beszédének ismertetését így  folytatja:

Talán már többször idéztem egy interjút, amely több, mint tíz évvel ezelőtt készült Korzenszky Richárddal, a tihanyi bencés apátság perjelével. Az interjú következő mondata talán nem volt még ennyire aktuális: „…kevés életrevalónak lenni, az életet le is kell élni.”

Életrevalóság és az élet leélhetősége. A legbonyolultabb és ugyanakkor a legfontosabb létkérdésekről az hiszem ritkán fogalmaz bárki ilyen kristálytisztán.

Ma, amikor Magyarországon, a Magyar Köztársaságban az érdekeket, a szellemi-lelki-erkölcsi értékeket központi hatalom akarja meghatározni a számunkra – különös jelentőséggel bírnak e gondolatok…
Kevés az anyagi javakat megszerezni, kevés azokat birtokolni; az élet az emberi minőségtől, a szellemi-lelki értékektől lesz igazán élhető! Ezt ajánlom figyelmébe mindazon csepeli politikai ellenfeleinknek, akik ma talán a túlhatalomtól megrészegülve elfelejtették azt, honnan is érkeztek a politikába!

Karácsony következik, a tiszta érzések és tiszta szavak ünnepe. Én itt ma arról szeretnék beszélni, ami az élet leélhetősége, élhetősége… Ezen belül is főként arról, ami a Magyar Szocialista Pártban, és különösen a csepeli MSZP-ben a közös munkát is végezhetővé, egyre inkább élvezhetővé és - a korábbi számok tükrében azt hiszem mondhatom –  eredményessé tette!

Azt vallom, hogy a lélektelenül, elköteleződés nélkül végzett munkával csak egyvalamit lehet tenni: letudni egy újabb napot. Az ilyen munkával nem lehet valódi eredményeket elérni, nem lehet a jövőt a saját elképzelésünk szerint alakítani.

Én köszönöm nektek, hogy az elmúlt év munkájában benne volt a szívetek-lelketek. Köszönöm a türelmeteket! Köszönöm az alkotó-gondolkodó hozzáállást, a javaslatokat. És köszönöm az együttműködést, a kompromisszumkészséget. Biztos vagyok benne, hogy mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy ma újra azt érezhessük: van remény, van esély. Sőt, nagyon komoly esélyünk van! Ami egyben nagyon komoly felelősség is!

Karácsonykor nem kell letagadnunk azt, hogy voltak és vannak közöttünk véleménykülönbségek. De én úgy érzem, ez nem jelenti azt, hogy ne tiszteltük volna és ne tisztelnénk egymás véleményét. És a vitákat sem kell letagadnunk, hiszen a vitával csak akkor van baj, ha a felek benne ragadnak, és aztán már esélyük sincs arra, hogy a lényegre, a munkára összpontosítsanak… Én ezt fogom szem előtt tartani, amikor újra és újra vitába keveredek bárkivel is a jövőben.

Az elmúlt év hétköznapjai számtalan földhözragadt gonddal, problémával jártak együtt - ezt sem kell letagadnunk karácsonykor. Rengeteg emberi sorsot vetett elénk az élet, amelyen az egyre szűkösebb lehetőségek között kellett és kell segítenünk. Különösen igaz ez karácsonykor, amikor nekünk el kell mondanunk minden csepeli számára: „figyelünk rád, fontos vagy nekünk”.  Sok-sok embernek csak mi tudjuk ezt elmondani. Sok-sok embernek csak mi mondjuk el ezt! És minél földhözragadtabb egy probléma, annál valóságosabb és sürgetőbb.

De a kérdés mindig az, hogy a földhözragadt problémák lehúznak-e, vagy van elég erőnk, hitünk, lelkesedésünk ahhoz, hogy felülkerekedjünk és a valós válaszokat, megoldásokat találjuk meg magunknak, és a csepelieknek.

És nagyon fontos kérdés az is, hogy a földhözragadt problémák mellett meg tudjuk-e őrizni az eszméinket, az eszményeinket?! Hogy milyen eszményekre gondolok? Nem a valóságtól elrugaszkodott vágyálmokra, hanem mindarra, ami a megvalósíthatóság keretein belül a jobbra, többre, teljesebbre ösztönöz!

Kosztolányi Dezső írta a Boldog szomorú dalban a következőket: „Van már kenyerem, borom is van / … De néha megállok az éjen (…) Mert nincs meg a kincs, mire vágytam, / a kincs, amiért porig égtem. / Itthon vagyok itt e világban, / s már nem vagyok otthon az égben.”

A karácsony üzenetét, kedves Hölgyeim és Uraim, Kosztolányi nyomán én valahogy úgy fogalmaznám meg, hogy: a kenyér és a bor önmagukban mit sem érnek! A boldogsághoz nagyon kell az a másik kincs is, nagyon kell az Ég!
Vagyis, az anyagiak mellett kellenek az értelmes célok; kell a jövőkép, amely segít, hogy a múló hangulatokon, pillanatnyi érdekeken felülemelkedjünk. Szerintem erről is beszélt Korzenszky Richárd, amikor azt mondta, hogy: „…kevés életrevalónak lenni, az életet le is kell élni.”

A mi munkánkban van egy mindenek fölött álló szempont! Egy szempont, amely fontosabb az egyéni ízléseknél, értékeknél és érdekeknél: ez Csepel, illetve a Csepelen élő közösség. Politikai beállítódástól függetlenül.

Köszönöm Nektek, hogy Csepel a szívügyetek! Köszönöm az akarást és a fejlődésbe vetett hitet. Köszönöm, hogy együtt dolgozhatunk azon, hogy ez a kerület egy valóban élhető és éltető hely legyen.Ahol nem pusztán lakni jó, hanem ahová tartozni is érdemes. Ahol van közös Ég, és ahol nemcsak karácsonykor közösek a csillagok!

Ezekkel a gondolatokkal kívánok Nektek és minden csepelinek sok boldogságot, meghitt, a szeretteitek körében töltött Karácsonyt és közös sikerekben gazdag új esztendőt!

Eredetiben: Szenteczky János weblapja