A huszonegyedik században is megkerülhetetlen gondolkodó, akinek tanítását valamilyen szinten minden művelt, a világban tájékozódni kívánó embernek ismernie kell.

Szellemileg elsötétülő országokban le lehet kaparni nevét az utcatáblákról, életművét száműzni lehet az oktatásból és a cenzúrázott médiából....

A szenvedélyes felháborodás és a tudományos elemzés ötvözetével mutatta be a szörnyűséges állapotokat...

Ugyanakkor - s ez a Kommunista Kiáltvány egyik legkülönösebb titka - nagy elismeréssel, helyenként már-már örömóda-szerű lelkesedéssel ünnepelte a kapitalizmus nagy vívmányait, a feudális, nemzeti és vallási korlátok letörését, a világpiac, valamint a hozzá szükséges közlekedési és hírközlési rendszerek kiépülését. Zseniális előrelátással fogalmazta meg a globalizáció lényegét. Mint több szakértő is megállapította, a globális kapitalizmus napjainkra vált olyan, az egész földgolyót behálózó és irányító rendszerré, amilyennek a nagy gondolkodó bő másfél évszázaddal ezelőtt lefestette. - Hegyi Gyula Népszavában megjelent cikke az előzőekben idézetteknél lényegesen több figyelemre méltó megállapítást tartalmaz a legújabban kormányzati szintre emelt fóbiával, előítéletekkel szemben:

Karl Marx egyike azoknak a külföldi személyeknek, akiknek hazánkban hagyományosan "magyar nevük" is van, a közismert Marx Károly formában. Noha a halála óta eltelt száznegyven esztendőben sokan megpróbálták kitörölni az emlékezetből, de amíg a kitörülők, utca-átkeresztelők és szobordöntők nevét gyorsan elmossa a feledés, addig Marx életműve ismét és ismét aktuálissá válik. 2000-ben a BBC felhívására őt választották az elköszönő második évezred legbefolyásosabb gondolkodójának, és sorrendben Einstein, Newton és Darwin, a maguk tudományát forradalmian megújító tudósok követték a listán. Öt évvel később, ugyancsak Nagy-Britanniában a legbefolyásosabb filozófusnak szavazták meg, az előtte száz esztendővel alkotó David Hume elé.

Ezeken a szavazásokon azonban legfeljebb néhány tízezer vagy százezer, jobbára angolul kommunikáló intellektuel vett részt. A BBC azonban idén ősszel, bevallottan a kapitalizmus elhúzódó válságára reagálva, ismét visszatért Marxhoz. Stephanie Flanders egy órás filmet készített személyéről, nézeteiről és azok mai megítéléséről. A filmet a BBC különböző televíziós csatornáin többször is bemutatták, majd a BBC World News is többször műsorára tűzte. Mindez együtt több tízmilliós nézőszámot jelent, s a produkció komoly érdeklődést váltott ki a különböző internetes fórumokon. A film számos neves szakértőt szólaltatott meg, ortodox marxistákat éppúgy, mint konzervatív antimarxistákat, de szerencsére olyanokat is, akik megcsontosodott előítéletek nélkül keresték a választ arra, hogy a világkapitalizmus jelenlegi válsága mennyiben igazolja Marx XIX. században meghirdetett közgazdasági téziseit. Flanders asszony a film egyik legszellemesebb részében lego-figurákkal magyarázta el a marxizmus alapfogalmait. Kis játék-emberkéken mutatta be az elidegenedés, a profit, a kizsákmányolás és a munkanélküliek "tartalékseregének" lényegét, utóbbiakat színes műanyag vödörből zúdítva a magasabb bérért küzdő játék-munkások közé.

Aki valamelyest ismeri Marx munkásságát, annak a film ismeretterjesztő produkcióként nem sok újat adott. Annál érdekesebb volt megfigyelni azt a módot, ahogy a nagy tekintélyű BBC prezentálta és ütköztette a róla kialakult véleményeket, és megpróbálta kiemelni életművének huszonegyedik században is érvényes megállapításait. Bemutatta azt az elképesztő - a mai történelmi ismeretekből szinte teljesen kitörlődött - nyomort, amelyben a munkások Marx korában éltek. A tizenkilencedik század közepén, a brit iparvidékeken "horrorisztikus körülmények" uralkodtak, a születéskor várható élettartam 28 esztendő volt, s a tőkések folyamatosan lejjebb szorították az addig is kétségbeejtően alacsony béreket. Marx (Engels-szel együtt, de róla a program szinte teljesen megfeledkezett) a szenvedélyes felháborodás és a tudományos elemzés ötvözetével mutatta be ezeket a szörnyűséges állapotokat, levezetve belőlük a kapitalizmus szükségszerű összeomlását. Ugyanakkor - s ez a Kommunista Kiáltvány egyik legkülönösebb titka - nagy elismeréssel, helyenként már-már örömóda-szerű lelkesedéssel ünnepelte a kapitalizmus nagy vívmányait, a feudális, nemzeti és vallási korlátok letörését, a világpiac, valamint a hozzá szükséges közlekedési és hírközlési rendszerek kiépülését. Marx az 1847 táján megfogalmazott Kiáltványban zseniális előrelátással fogalmazta meg a globalizáció lényegét. Mint több szakértő is megállapította, a globális kapitalizmus napjainkra vált olyan, az egész földgolyót behálózó és irányító rendszerré, amilyennek a nagy gondolkodó bő másfél évszázaddal ezelőtt lefestette.

A film egyik végkövetkeztetése ezért az volt, hogy Marx leírása a kapitalizmusról ma is érvényes. Amit a marxizmus a kapitalizmusról tanít, az legtöbb elemében igaz, legfeljebb a jövőjére vonatkozó próféciái vitathatóak. Tanítását éppen ezért sokan a kapitalizmus igazolásaként fogják fel, mondván, ha a kommunizmus megbukott, akkor az előtte létező rendszer a legtökéletesebb társadalmi forma. Marx eleve keveset írt a kapitalizmust (eredeti tanítása szerint a legfejlettebb tőkés országokban) leváltó kommunizmusról, s a szovjet típusú kísérlet azt a keveset is sokak szemében örökre hiteltelenítette. Az amúgy igényes film elég leegyszerűsítő módon, egy keletnémet börtön bemutatásával illusztrálta a marxi prófécia felsülését. Ennyi erővel természetesen a neoliberális modell kísérleti műhelyé vált, Pinochet-féle Chile kínzókamráit és tömeges gyilkosságait pedig a kapitalizmussal lehetne azonosítani.

De természetesen levonható az a következtetés is, hogy ha Marx leírása a globális kapitalizmusról napjainkra vált igazán aktuálissá, akkor a kapitalizmus meghaladására is csak ezután lesz reális lehetőség. Ahogy a filmben is elhangzott, eddig még egyetlen birodalom, vagy társadalmi rendszer sem bizonyult örökké tartónak. Ezért nem a szocializmus eljövetele az utópia, hanem az a hiedelem, mely szerint a kapitalizmus a világtörténelem alaptörvényeit megcáfolva örök ideig fennmarad.

A film legfontosabb tanulsága mégis az, hogy Marx Károly a huszonegyedik században is megkerülhetetlen gondolkodó, akinek tanítását valamilyen szinten minden művelt, a világban tájékozódni kívánó embernek ismernie kell. Szellemileg elsötétülő országokban le lehet kaparni nevét az utcatáblákról, életművét száműzni lehet az oktatásból és a cenzúrázott médiából. De a világhálón és a televíziós világcsatornákon szerencsére sokat meg lehet tudni életművéről. Rá is igaz, ami minden nagy gondolkodóra áll: ahhoz, hogy megítéljük nézeteit, előbb meg kell ismernünk azokat.