"A kormányzó erők saját csapdájuk fogságába keveredtek és tehetetlenül vergődnek a rájuk tekeredett és mind erősebben szorító pitonnal szemben. Az agresszív szélsőséges elemek pedig egyre bátrabbak, egyre erőszakosabbak. A Fidesz próbál úgy kicsúszni a szorításból, hogy (szélső) jobb irányába menekül. Horthy, Wass, Nyírő, stb. De ez nem elég a radikálisoknak. A céljuk a hatalom. Addig zavarják, űzik a Fideszt, míg elgyengülve ki nem dől, és ők akadály nélkül célhoz nem érnek. A Fidesz, hogy versenyben maradjon, ebben a verbális csatában a nemzetállam vízióját kergeti." - Ezeket a sorokat olvashatjuk Horváth Gyula blogján. A fociból eredeztetett, és onnan messzire, a magyar társadalmat napjainkban mélyen érintő kérdésekig eljutó gondolatokat tartalmazó publicisztikát változtatás nélkül ajánljuk olvasóink figyelmébe:

Zárt kapuk

A Romániával játszandó következő válogatott labdarúgó mérkőzést zárt kapuk mögött kell, lebonyolítania Magyarországnak!
Nem kéne, hogy megrázzon ez a hír, mert labdarúgó mérkőzés, már évtizedek óta nem érdekel!
Ez a hír mégis megrázott! Azért, mert úgy vélem, hogy csak kicsi részében szól a fociról, nagyobb részben Magyarországról, mirólunk szól. Inkább úgy helyes, hogy a mi szégyenünk!
A nyáron Izraellel lebonyolított barátságos mérkőzésen történt minősíthetetlen viselkedés miatt döntöttek a verdikt mellett az illetékesek.

A labdarúgó mérkőzések hazánkban már évtizedek óta az erőszak és a gyűlölet megjelenési terepei. Úgy találtam, hogy ez nem csak itteni jelenség. Más országokban is előfordulnak hasonló jelek.
A büntetés kapcsán azért érdemes mégis elidőzni ennél az eseménynél, mert hazánkban tendenciának látszik ez a folyamat. A deviánsviselkedés több helyen észlelhető, de éppen egy futballpályán mutatta meg igazi önmagát. A tömegben megmutatkozó antiszemitizmus itt nem a nemzet betegségét jelentette, hanem csak annak tünetét mutatta. A zsidógyűlölet csak egy archimedesi pont, mellyel, a hamis nemzettudattal takarózó maradiság akarja kimozdítani domináló szerepéből a fejlődésen alapuló modernitást. Hamis ugyanis az a leegyszerűsítés, hogy egyik oldalon a zsidóság, a másikon meg a kereszténység található. Sokkal inkább életszerű, hogy egyik oldalon a nemzeti kacagányba bújtatott maradiságra épülő, durvasággal eltakart szolgaság, míg a másikon az emberi alkotás erejéből kibontakozott szabadság található. Még bele sem rúgtak a játékosok a labdába, mikor már válogatott sérelmeket zúdított a "nagyérdemű közönség" az izraeli csapatra. Azért erre a csapatra, mert úgy vélték a béközép elvakultjai, hogy ezzel tudnak belerúgni azokba a magyarokba, akik más származásúak, más vallásúak, más identitásúak, és főleg, más gondolkodásúak, mint azok, akik erőszakos kisebbségként egy országot ültetnek a szégyenpadra.

Mint említettem, más országokban is vannak ilyen tapasztalatok, mégis oka lehet annak, hogy Magyarországon öltött ilyen mértéket ez a jelenség.
Azért, mert itt a politika az élet részévé tette ezt a viselkedést. Sokaknak, a tehetségtelenség vezérelte irigység miatt fáj a foga a másik által elért eredményekre. Ez máshol is előfordul. Csak ott abnormális ez a folyamat, ami ellenszenvet kelt és bezárkózottsághoz vezet. Nálunk viszont, a jobboldali hatalom álszent félrenézése (hunyorítása) mellett, néhány egyházi ember farizeusi asszisztálásával, normaként jelenik meg. Nem látják, hogy először a zsidó, aztán a cigány, majd a komcsi, a bevándorló, a protestáns és így tovább, folytatódik a sor.
A ma kormányzó erő, hatalma megszerzése érdekében 2006-ban igénybe vette ennek az igen szélsőséges erőszakos csoportnak az agresszív erejét, segítségét és támogatását.
Most pedig megkapták érte a számlát. A kormányzó erők saját csapdájuk fogságába keveredtek és tehetetlenül vergődnek, a rájuk tekeredett és mind erősebben szorító pitonnal szemben. Az agresszív szélsőséges elemek pedig egyre bátrabbak, egyre erőszakosabbak. A Fidesz próbál úgy kicsúszni a szorításból, hogy (szélső) jobb irányába menekül. Horthy, Wass, Nyírő, stb. De ez nem elég a radikálisoknak. A céljuk a hatalom. Addig zavarják, űzik a Fideszt, míg elgyengülve ki nem dől, és ők akadály nélkül célhoz nem érnek.

A Fidesz, hogy versenyben maradjon, ebben a verbális csatában a nemzetállam vízióját kergeti. Pedig a nemzeti egység, csak akkor teljesedhet be, ha semmiféle feszültség előítélet és gyűlölet nem éleszti fel a régi vádaskodásokat. A mai hatalom viszont valójában éppen ezekre épül, ebből próbál erőt meríteni. Ezért nem egységet, hanem árkokat, rég nem látott megosztottságot, ellenségeskedést alkotott. A történelemből tudjuk, hogy a gyűlölet és a vádaskodás, mindig akkor érte el a tetőfokát, amikor a progresszió, vereség, vagy válság miatt, visszavonulóban volt. Ilyenkor szakadt fel és gennyes árként hömpölygött az emberek közé a gyűlölet és az előítéletesség. Válság idején, a hatalmon lévők, mindig eszközként használták fel az indulatokat, politikájuk támogatására, a másként gondolkodók megsemmisítésére. Láttuk az eredményt is. Hiába hitték, hogy kézben tartják az ordas eszméket és a gyűlölködő indulatokat, azok mégis kicsúsztak a kezekből. A mérges kígyó, visszamart, harapása azonban nem csak őket semmisítette meg, de szenvedést, tragédiát hozott a nemzetre, népre is. Ártatlan emberi életek, valós egzisztenciák és világraszóló tehetségek roppantak meg e teher alatt.
A nagy emberi közösség figyelmeztetése a zárt kapus mérkőzéssel az első lépés csupán. Azt jelezték, hogy azok a folyamatok, ami mostanság hazánkban érzékelhetőek, a civilizált világ számára tűrhetetlenek. Most még csak a futballstadionok kapui csukódnak be előttünk. Észre kéne térni még az előtt, hogy a bőrünkön éreznénk megint, hogy az összes kapu zárva van körülöttünk!

HORVÁTH GYULA

Első közlés: http://hgyula.hu/blog.html