Hegyi Balázs, a Jedlik Ányos Gimnázium magyar irodalom , latin és görög szakos tanára, Csepelért-díjas pedagógus 2013. február 5-én elhunyt – Temetéséről később intézkednek. (A temetés időpontja és helye ITT)
Zanati Béla, a Jedlik Gimnázium nyugalmazott igazgatója a világhálón megjelent írásában így emlékezik Hegyi Balázsra, egykori kollégájára, sok, sok volt Jedlikes diák szeretett, kedvelt tanárára:
Egy kiváló tanár emlékére
Hegyi Balázs, a Jedlik Ányos Gimnázium magyar irodalom – latin – görög szakos tanára, Csepel Díszpolgára itt hagyott bennünket, hite szerint lelke megtért teremtőjéhez. 1954 óta tanított Csepel gimnáziumában, az első húsz évben az esti tagozaton is, ahol a II. Világháború előtt és alatt az oktatásból kiszorult rétegek és korosztályok tagjai nagy számban szereztek középfokú végzettséget. Nagy tanáregyéniség volt, tanítványainak sokasága emlékszik rá hálás szeretettel. De mi volt varázsának titka?
Pedagógiai hitvallását maga fogalmazta meg Az én iskolám című írásában, amelyet a Jedlik Ányos Gimnázium 1995-ös jubileumi évkönyvében olvashatunk: „Nyilvánvaló, hogy egy gimnáziumban, mint akármely hasonló intézményben, a gyermek legfőbb dolga a tanórákon való részvétel és a tanulás. De mivel az ifjúság 14. (újabban 10.) és 18. életéve között gyermekből felnőtté válik, ez az időszak minden tanuló számára meghatározó fontosságú kinek-kinek egyénisége, jelleme kialakulásának szempontjából. Ebben az indító „sugallatot” a család légköre adja meg, de néhány tanulótárs, az osztályközösség, az osztályfőnök, a tanári kar, a sok közös élmény, az egész iskola szelleme titokzatos vagy nagyon is látványos formában hat – lelki, szellemi és testi szempontból egyaránt – a fejlődő leányra, ifjúra.”
A Tanár Úr az iskolai nevelést a maga komplex egészében látta és pedagógiai gyakorlatát ennek megfelelően alakította ki. Az alap tehát a minden résztvevőtől elvárt magas szakmai színvonalú tanórai munka. De terepet kellett találni a jellemet és egyéniséget alakító egyéb közös tevékenységnek is. Ezért vállalt folyamatosan osztályfőnökséget és szervezett rendszeresen kirándulásokat, kerékpáros és gyalogos túrákat. Gyakran elmondta, hogy egy osztálynak a négy év alatt 40 hegyet kell megmásznia, hogy közösségnek tekinthessük.
De nem csak osztályával törődött, az iskolai közösség alakításában is szerepet vállalt. Népszerű volt irodalom szakköre, szívesen rendezett iskolai ünnepélyeket, megemlékezéseket. Latinos csoportjaival a Tác melletti Gorziumban honosított meg Florália ünnepélyeket. A műsort korhű öltözékben latinul adták elő a tanítványok. A szereplőkre persze sok diáktárs volt kíváncsi, ezért 50-100 fős csapat vett részt egy-egy kihelyezett iskolai programon.
Az iskolai nevelés meghatározója a nevelőtestület, ahogy ő nevezte, a tanári kar. Segítette a közösségi összejöveteleket vetítéssel, kirándulások programjának összeállításával és „idegenvezetéssel”. A felolvasásra szánt szövegeket és a helyszínen elszavalandó verseket előre kiosztotta, ezzel minél többeket bevonva a közös alkotásba. A 80-as években 30 ilyen programot szerveztünk, a meghonosított rendszeres tanári kirándulás hagyománya a Jedlikben ma is él.
69 éves korában vonult nyugdíjba, de még 5 évig óraadóként tanított. Iskolájával a kapcsolatot nyugdíjas korában is ápolta, készségesen járt osztálytalálkozókra és iskolai összejövetelekre. Kollégái és tanítványai elismerése mellett a hivatalos méltatás sem maradt el, ezt 1974-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1992-ben a Csepeli Gyermekekért, 1994-ben Pedagógus Szolgálati Emlékérem, ugyancsak 1994-ben Németh László-díj, 1998-ban Csepelért-díj jelezte.
Hegyi tanár úr osztályaival, csoportjaival naplót íratott, programjaik emlékét sok-sok fénykép őrzi. Sajnos már nem hallgathatjuk szellemes emlékezéseit, de emlékét szívünkben megőrizzük.
Zanati Béla
ny. igazgató
Forrás: Zanati Béla facebook oldala
