A DK csepeli blogján olvastuk az írást. Másokat is érdekelhet. Közzétesszük:
Tudtuk, hogy elkezdődött. Már 2010-ben.
Láttuk a jeleit nap mint nap. Például az IMF – plakáthadjárat képében.
De ez a mostani túl megy minden – eddigi – határon.
HVG írta: “Külön sorban kell feltüntetni a gáz- és villanyszámlákon a rezsicsökkentéssel megspórolt összeget a Magyar Közlönyben hétfőn megjelent miniszteri rendelet szerint.”
Fidesz reklám a közüzemi számlákban … a’la agit-prop.
Vagyis nem elég, hogy a Fidesz folyamatosan állami pénzen reklámozza magát (pl. IMF plakáthadjárat, a Gyurcsány-Bajnai plakátok (lásd még CÖF és az ő állami támogatása stb.), de most már egyenesen azokkal a cégekkel fizetteti meg a reklám-költségeit, akiktől – ezzel egy időben – elvonja a nyereséget.
Nagy dolog rátenni két sort a számlára … mondhatná az egyszerű ember.
Igen. Nagy dolog, mondja az informatikus (én). Mert mit jelent ez a két sor? Elsősorban a nyomtatáshoz festék-anyagot. Ma Magyarországon nagyjából 3.860.000 háztartás van. Ez energiafajtánként 8.720.000 plusz sort jelent havonta, ami körülbelül 145.300 oldal, ami – nagy kapacitású festékanyagot számolva nagyságrendileg félmillió forint plusz költséget jelent havonta energia-fajtánként (gáz, villany) a szolgáltatóknak. (Ez CSAK a festék ára. Áramot, eszközkopást nem számolva.)
Csak a két sor kinyomtatása.
De ez nem elég, mert ahhoz, hogy valami új megjelenjen egy számlán, ahhoz módosítani kell azt a szoftvert is, ami azt kinyomtatja. Ráadásul nem egyszerű kis módosítás, amivel a számla tételeiből matematikai műveletekkel ki lehet számolni a feltüntetendő sort, de ezt az adatot tárolni is kell (hiszen a halmozott értéket is fel kell tüntetni). S itt megint valamilyen költség keletkezik. Józanul belátható, ha az ember otthon könyveket gyűjtöget (adatot), akkor előbb utóbb betelik a könyvespolc, bővíteni kell. Ha valaki arra kötelez minket, hogy olyan könyvet is a polcra pakoljunk, amire egyébként nem volt szükségünk, akkor előbb telik meg a polc, és az új polcot a saját zsebünkből kell megvennünk. Persze nem szabad megfeledkezzünk a tervező és a beépítő mester (programozó, hardveres) költségeiről sem. Bár ez egyszeri költség, egy kellően bonyolult rendszer esetében a szoftver módosításának, az adatok tárolási módjának módosításának ára is könnyen elérheti a hatjegyű nagyságrendet.
De ez csak az anyagi oldala a problémának. Van neki egy erkölcsi oldala is (ha már odaát állandóan az erkölcsöt emlegetik).
A mai nyugati civilizáció – amelyhez Magyarország István óta tartozni szándékozik – a jogegyenlőségre épül. Ennek tükröződnie kell az arányos választási rendszerben (khmmm), a bíróság előtti jogegyenlőségben (Szolnokon, Kecskeméten vagy Budapesten?), a választások idején a deklaráltan azonos arányú média-megjelenés jogában.
Mindezek alapján könnyen belátható, hogy a jogegyenlőség nem érvényesülhet olyan esetben, amelyben törvény írja elő a kötelező megjelenést egy kedvezményezett párt kampányára, s külön undorító, hogy ráadásul még csak nem is saját költségen folytatják agit-prop tevékenységüket.
