"A szó veszélyes fegyver. Sokan emlékszünk a közelmúlt egyik világhírhedtségre érett parlamenti felszólalására. Ott a radikális Jobbik képviselője arról értekezett, hogy "nemzetbiztonsági okok miatt" listát kéne készíteni egyes képviselők származásáról. Akkor még nem is sejtettük, hogy a felszólaló arról beszél, amit már a gyakorlatban alkalmaznak. A szavak elhangzása után hetekkel bizonyítékok kerültek elő arra vonatkozóan, hogy - a származást is megjelölve - a diákönkormányzat emberei adatokat gyűjtöttek, és listákat készítettek saját társaikról. A listakészítők kimutatták a foguk fehérjét. Láthatóvá tették az ordas eszméket."
Egy hír eltérítette Horváth Gyulát eredeti céljától. A beszéd helyett a veszélyről írt. A fenti idézet már a hír nyomán született publicisztikából származik. A teljes cikk a következőkben olvasható:
Eredeti elgondolásom szerint Gyurcsány Ferenc évértékelő beszédjének konzekvenciáit akartam megvonni a mai blog bejegyzésemben. Már neki is álltam az írásnak, mikor egy hír felülírta korábbi terveimet. A hír pedig az volt, hogy az ELTE egyik karán, a gólya tábor jelentkezőit különböző szempontok alapján listázták.
Természetesen felháborított a dolog.
A felháborodásom valószínűleg nem egyedi, mert más is hasonlóan érez. Ezért, nem is elsősorban erről a jelenségről, hanem arról a folyamatról szeretnék szót ejteni, ami ide elvezetett.
Sok dolog felvethető az előzmények és a jelek között. Sok olyan is, amiről már ezen az oldalon, de más írásokban is lehetett hallani. Nevezetesen arról, hogy a szó veszélyes fegyver. Sokan emlékszünk a közelmúlt egyik világhírhedtségre érett parlamenti felszólalására. Ott a radikális Jobbik képviselője arról értekezett, hogy "nemzetbiztonsági okok miatt" listát kéne készíteni a képviselők származásáról.
Nem is sejthettük, hogy a felszólaló arról beszél, amit már a gyakorlatban alkalmaznak. A szavak elhangzása után hetekkel bizonyítékok kerültek elő arra vonatkozóan, hogy származásaikat is megjelölve a diák önkormányzat emberei adatokat gyűjtöttek, és listákat készítettek.
Listákat, amelyekben kimutatják a foguk fehérjét. A megvetendő ordas eszméket tükröző listákon hím soviniszta felsőbbrendűségre épülő obszcén megjegyzéseket tettek, a felnőtt kort éppen csak elérő, tanulni vágyó, okos nőkre. Ez olyan mértékű aljasság, ami minden tisztességes embernél kiveri a biztosítékot. Szülőknél és gyermekeknél, nőknél és férfiaknál egyaránt. A lista megjegyzései, ugyanis az erőszakot és az erőszakosságot tükrözik. A szó, mellyel a lányok szexuálisan vonzó mivoltát jelzik, nem az emberi szerelem és az együttlét testi és szellem közös örömét jelzi, hanem az uralkodást, a felsőbbrendűséget és az erőszak dominanciáját, az állati ösztönök leképeződését. Olyant, amelyikben a gyengébb kiszolgáltatott az erősebbnek. Mennél primitívebb, leegyszerűsítőbb egy gondolkodás, annál inkább a fizikai erőszak felsőbbrendűségének lehetőségét képviseli.
Azt gondolom, hogy ezzel el is értünk a lényeghez!
A parlamentben elhangzott szavak gyakorlati megjelenéséhez. Azért, mert ne gondolja senki, hogy a nyilvánosság bizonyos fórumain kimondottak nincsenek hatással különböző emberekre, különböző csoportokra. Bizony gyakran merítenek belőle erőt olyanok is, akik a nyers erő és a túltengő ego bűvöletében élnek. Biztatást és összekacsintást vélnek felfedezni gondolatokból és gesztusokból. A retorikai fogásnak szánt sarkos kifejezések, a szavazók bővítését, a közösség összefogását és harci szellemének fenntartását szolgálják. Azoknál az embereknél azonban, akikben az erőszak a szunnyadó, elfojtott indulat, ott a dominancia lehetőségek megnyitását jelentik e szavak. A durvaságra, a fizikai és szellemi erőszak gőgös felsőbbrendűségére épülő egyéniségek, és csoportok, pedig nagyon veszélyesek. Azért, mert megölik, elfojtják a gondolatok és cselekedetek szabadságát.
A listázást, ezért nem szabad ifjonci csínynek tekinteni. Ez olyan veszély, ami az egész társadalomról mutat tüneti jelet. Az eldurvult, felelőtlen szavakkal, az elhibázott gesztusokkal kezdődik, a társadalom tragédiájához vezető út.
Baj, ha a különböző szinteken dolgozó vezetők nem képesek belátni ezt e történelmileg bizonyított alapelvet. Az ellenvetésként megélt érveket nem lenne szabad, csak a másként gondolkodók huncutságaként felfogni és erőből lesöpörni az asztalról. Sokszor az ellenfél többet segíthet, mint egy szervilis "barát". Csak hát bölcsesség, tudás és emberi tapasztalat kell ennek a felismeréséhez.
Mennyivel könnyebb "megfenyegetni, vagy kirúgni" olyanokat, akik ki merik mondani, hogy "a király meztelen!", mint megfontolni, körüljárni azokat a felvetéseket, melyeket az ellenfelek híresztelnek. Milyen elvakult fanatizmus Károlyit, Radnótit és József Attilát kikezdeni és Horthyt, Nyírőt, és Wass Albertet hősként bemutatni.
Sokkal nehezebb megértetni azt, hogy a múltunkkal és a nehézségeinkkel szembe kell néznünk és erőnket és tapasztalatunkat összeszedve fel kell dolgoznunk és le kell győznünk őket. Sokunknak, együtt! Sokkal nehezebb a másikban a jót akaró, felkészült barátot, mint az ármány ellenséget látni.
Akkor azonban, ha hagyjuk, hogy ez legyen hazánkban a mérték, nagy bajba keveredhetünk újfent! A felelősség a legritkábban egyedi, általában közös. Ezért aztán mindannyiunknak fel kell emelnie a szavát azért, hogy ez a jelenség Magyarországon egyszer és mindenkorra megszűnjék!
Forrás: Horváth Gyula blogja
