Ez nem vicc ‑  Megszüntette, de átnevezi ‑ Munkásőrnek egy baja, így van ez…., de Németh Szilárdnak mi a baja a nem létező Munkásőr utcával? ‑ Fülkeforradalmi fideszes emlékezetkiesés miatt zaklatják a Gombos tér és a Bordás utca lakóit?

Február 25-én rendkívüli ülést tartott a csepeli képviselő-testület. A hír már múlt hét végén megjelent az önkormányzat honlapján, de a tervezett második napirendből, a közterületek nevének megváltoztatására vonatkozó javaslatról semmilyen tájékoztatást nem kaptak a csepeliek.

Még közvetlenül a testületi ülés reggeli fél nyolcas kezdete előtt sem ismerhette meg a nyilvánosság a tervezetet. Az ülést követő órákban azonban nyilvánosságra hozták a javaslatot. Megdöbbentő. Az érintett lakossággal való mindenfajta egyeztetés nélkül, puccs-szerűen megváltoztatják négy közterület nevét. Az előterjesztő, Németh Szilárd, fideszes  polgármester, országgyűlési képviselő és fővárosi közgyűlés tagja , kulturális tanácsnoka, a parlament rezsi-kommandós csoportjának vezetője, a „Gombos Ferencről elnevezett Gombos tér, a Bordás Andrásról elnevezett Bordás utca, a Láng Kálmán utca, valamint a Munkásőr utca elnevezésének megváltoztatását” javasolja. Előterjesztésével csak a következő gondjaim vannak:

1) A rendszerváltást követő évek elején, az első, demokratikusan megválasztott csepeli önkormányzat képviselői  fogadták el a Gombos tér és a Bordás utca elnevezést. Az idő tájt még az volt a módi, hogy kikérték az ott lakók véleményét is. Ezek után – a lakók többségével egyetértésben –, döntött az akkori, egyébként fideszes polgármester vezette testület. Most, majd 20 évvel a névváltoztatás után, arra hivatkozni, hogy a nevek kire utalnak, finoman szólva is elképesztő modortalanság.

2) A Láng Kálmán utca gyakorlatilag megszűnt, a néhány hete átadott Teller Ede utca a korábbi Láng Kálmán utca Gyepsor utca felöli oldalát teljesen letarolta. Néhány térképen, vagy a térkép és útvonaltervezőben, a Kisokos c. kiadvány 2012. évi kerületi utcanév jegyzékében már nem is szerepel a Láng Kálmán utcanév.

3) A már nem létező Munkásőr utca „átnevezése” viszont egészen elképesztő:

> 2011. március 11-én, már a fideszes képviselő-testület, Németh Szilárd polgármester javaslatára – a jegyzőkönyv szerint –, a következő határozatot hozta:

   „258/2011.(III.31.)Kt.

   Budapest XXI. Kerület Csepel Önkormányzata képviselő-testülete megállapítja, hogy Közigazgatási határain belül – a földhivatali nyilvántartás alapján – legálisan nem létezik Munkásőr utca elnevezésű közterület”

   Határidő:  elfogadásra:   azonnal

       Felelős:     elfogadásra:  Németh Szilárd

                                                polgármester

                         20 igen

                           0 nem

                           0 tartózkodás

                                                e l f o g a d v a”

A határozat elérhető a csepel.hu-n, a két évvel ezelőtti, március 31-i ülés jegyzőkönyvében.

Akkor, most egy nem létező utca nevét változtatták meg? Elfelejtették, hogy közel két éve mit döntöttek? Netán elfelejtették, hogy a csepeliek nem felejtenek? Esetleg utasítást kaptak, hogy négy utcát át kell nevezni, s hirtelen csak hármat találtak? Abban bíztak, hogy a Kedves Vezető úgy sem néz pontosa utána, a lényeg úgyis a kommunistázás?

Láthatjuk,, a Fideszben nap, mint nap bizonyítani kell a Kedves Vezető iránti töretlen hűséget. Erre most jó alkalmat adott a hivatkozott – és a Németh Szilárd és Borbély Lénárd által valószínűleg két kézzel megszavazott –, parlamenti törvény, amelynek alapján az írmagját is ki kell irtani mindennek, ami a múltra emlékeztet. Undorító megoldása azonban már több mint ötöst érdemel a Kedves Vezetőtől. Olyan utcát is átnevezett, amelyik nem is létezik. Mi, annak idején az iskolában, az ilyen túlteljesítőket csak strébernek hívtuk. Senki nem szerette őket. Még a tanár sem.

Egyébként – 1998-2002 között –, volt egy, a legfüggetlenebb, legnagyobb kisgazda vezérről szóló vicc, amely szerint a gyomrában két ember beszélgetett. Téged is egyben nyelt le? – kérdezte az egyik a másikat. Nem – felelte az, én alulról küzdöttem fel magam. Hát igen. Sokan lehetnek ma a „Kis Gömböcben", akik önként és dalolva vállalják alulról is az odavezető síkos utat.  Addig rendben is lenne, amíg csak róluk szól a Kis Gömböc története. A Kis Gömböc azonban, mint a mesében, a valóságban is telhetetlen. Mindannyiunkat be akarja kapni. A kérdés csak az, hogy meddig hiszünk a mindet elnyelő kis gömböcöknek, vagy például, mi csepeliek meddig tűrjük, csendben, hogy ilyen polgármesteri javaslatok után rajtunk röhögjön az ország. 

V O X