Emlékezés Csepeli Szabó Bélára, akinek halálhírét vettük ebben a márciusi télben. Ismertük sokan –  versei, személyes találkozások és beszélgetések alapján - írja Orosz Ferenc, aki 2004-ben a költőt 80. születésnapja alkalmából a Csepeli Önkormányzat alpolgármestereként köszöntötte a csepeliek nevében. A pillanatot Mizik Zsuzsa, a Csepel újság  fotóriporter örökítette meg. Részletek: 

Ő volt Csepel XX. századának végén, a CSEPELI költő, aki ismerte a kerületet, az emberek életét, mindennapjait. A költészetet súlyos tudománynak nevezte, de költészetnek nevezte a birkózást, a súlyemelést is. A költő az minden: orvos, aki gyógyít, építész, aki maga épít várat a betűkből – vallotta.

Tisztelte és szerette a munkát, aki két kezével alkotott. Erről így beszélt:

„-Hatalmas megbecsülést érdemelnek a kapáló parasztok. Én tudom milyen nehéz a kapálás.”

„Mit tanultál az úgynevezett kis csepeliektől?" (kérdezte tőle Udvarhelyi András egyik könyvében)

"Sokat! Magam is dolgoztam. Tudom mi a fizikai munka.”

Valóban, tudta, tudott róluk írni, tudott a nyelvükön beszélni, velük élni, gondolkodni. Itt élt velünk – köztünk!

Megkapta a Csepelért elismerését, kitüntetést is kapott, Csepel Díszpolgára lett. Most, hogy elment, itt maradnak szép versei, gondolatai. 75. születésnapján köszöntöttük. Beszélgetés közben megemlítettem, hogy Nekem melyik verse tetszik a legjobban, de sajnos csak néhány gondolatára emlékszem. Nem baj, mondta és elkezdte, szépen, pontosan.

„EMBERKÉNT ÉLNI

Élni szeretnék, élni

                kis csárdákba betérni,

tiszta asztalnál ülni,

                jókedvben elmerülni,

menni, dalolva egyre,

                Nap-aranyozta hegyre,

rónán, erdőkön által,

                néhány hű jó baráttal,

élni, felemelt fejjel,

                vívni fergetegekkel,

pásztortüzeknél állni,

                kovácsként kalapálni,

leülni hidak alján,

                makadámkövek halmán,

élni: félelem nélkül,

                esőt várni az égbül,

pirult kenyeret szegni,

                folyóknál tekeregni,

eldőlni nagyszerűen,

                s hemperegni a fűben,

megbámulni a várost,

                a párától homályost,

őszi avarban járni,

                s békés egekbe szállni,

                óvni kisfiam, lányom,

s anyámat, meg ne fázzon!...

                Élni szeretnék, élni,

                fészkembe hazatérni,

lesni a naplementét,

                vetkőző párom keblét,

s úgy ölelni, hogy benne

                Ő is örömét lelje,

élni, vágyban lobogva,

                vénen is mosolyogva, -

élni, emberként, szépen,

                s meghalni hóesésben.”

1958/1998

Igen, ez a kedvenc versem! Köszönöm! Ezzel gondolok Rád Béla bácsi, Nyugodjál békében! 2013. március 25-én, amikor csendesen hull a márciusi hó, puha lepellel borítja be végső nyughelyedet.

Megbecsüléssel és tisztelettel:

Orosz Ferenc

Csepeli Szabó Béla temetése 2013. április 3-án, szerdán 14 óra 15 perckor lesz a Csepeli temetőben. Az elhunyt költő, író családtagjai, barátai, egykori munkatársai, tisztelői a temető nagy ravatalozójában vesznek végső búcsút Csepeli Szabó Bélától.