Emlékezés Csepeli Szabó Bélára, akinek halálhírét vettük ebben a márciusi télben. Ismertük sokan – versei, személyes találkozások és beszélgetések alapján - írja Orosz Ferenc, aki 2004-ben a költőt 80. születésnapja alkalmából a Csepeli Önkormányzat alpolgármestereként köszöntötte a csepeliek nevében. A pillanatot Mizik Zsuzsa, a Csepel újság fotóriporter örökítette meg. Részletek:
Ő volt Csepel XX. századának végén, a CSEPELI költő, aki ismerte a kerületet, az emberek életét, mindennapjait. A költészetet súlyos tudománynak nevezte, de költészetnek nevezte a birkózást, a súlyemelést is. A költő az minden: orvos, aki gyógyít, építész, aki maga épít várat a betűkből – vallotta.
Tisztelte és szerette a munkát, aki két kezével alkotott. Erről így beszélt:
„-Hatalmas megbecsülést érdemelnek a kapáló parasztok. Én tudom milyen nehéz a kapálás.”
„Mit tanultál az úgynevezett kis csepeliektől?" (kérdezte tőle Udvarhelyi András egyik könyvében)
"Sokat! Magam is dolgoztam. Tudom mi a fizikai munka.”
Valóban, tudta, tudott róluk írni, tudott a nyelvükön beszélni, velük élni, gondolkodni. Itt élt velünk – köztünk!
Megkapta a Csepelért elismerését, kitüntetést is kapott, Csepel Díszpolgára lett. Most, hogy elment, itt maradnak szép versei, gondolatai. 75. születésnapján köszöntöttük. Beszélgetés közben megemlítettem, hogy Nekem melyik verse tetszik a legjobban, de sajnos csak néhány gondolatára emlékszem. Nem baj, mondta és elkezdte, szépen, pontosan.
„EMBERKÉNT ÉLNI
Élni szeretnék, élni
kis csárdákba betérni,
tiszta asztalnál ülni,
jókedvben elmerülni,
menni, dalolva egyre,
Nap-aranyozta hegyre,
rónán, erdőkön által,
néhány hű jó baráttal,
élni, felemelt fejjel,
vívni fergetegekkel,
pásztortüzeknél állni,
kovácsként kalapálni,
leülni hidak alján,
makadámkövek halmán,
élni: félelem nélkül,
esőt várni az égbül,
pirult kenyeret szegni,
folyóknál tekeregni,
eldőlni nagyszerűen,
s hemperegni a fűben,
megbámulni a várost,
a párától homályost,
őszi avarban járni,
s békés egekbe szállni,
óvni kisfiam, lányom,
s anyámat, meg ne fázzon!...
Élni szeretnék, élni,
fészkembe hazatérni,
lesni a naplementét,
vetkőző párom keblét,
s úgy ölelni, hogy benne
Ő is örömét lelje,
élni, vágyban lobogva,
vénen is mosolyogva, -
élni, emberként, szépen,
s meghalni hóesésben.”
1958/1998
Igen, ez a kedvenc versem! Köszönöm! Ezzel gondolok Rád Béla bácsi, Nyugodjál békében! 2013. március 25-én, amikor csendesen hull a márciusi hó, puha lepellel borítja be végső nyughelyedet.
Megbecsüléssel és tisztelettel:
Orosz Ferenc
Csepeli Szabó Béla temetése 2013. április 3-án, szerdán 14 óra 15 perckor lesz a Csepeli temetőben. Az elhunyt költő, író családtagjai, barátai, egykori munkatársai, tisztelői a temető nagy ravatalozójában vesznek végső búcsút Csepeli Szabó Bélától.
