Pályák és állomások a Fidesz átalakulásának történetéből
„A Fidesz 25 év alatt több emberöltőt öregedett. Fiatal, a parlamentáris demokráciáért, a jövőért színre lépő szövetségből, a múltat, a rég elfelejtett eszméket, az egyszer már elsöpört rendszert újjáépítő, jobboldali keresztény-konzervatív párt lett. A hatalomért feladta önmagát: az állampárt ellen küzdő fiatal, alternatív erőből, mára új állampárt született. A Fidesz tehát – megalakulásának 25. évfordulóján – már a múlt pártja, amely ellen egyre nagyobb tömegek lépnek fel, s amelyet, mint az előző állampártot, a holnap erői fognak elsöpörni.” Ezek VOX szavai. A teljes cikket a folytatásban olvashatják:
Nem tudom, hogy a mai fideszesek, vagy a Fidesz hívők, szimpatizánsok, a pártért, vezetőjéért imádkozók, ismerik-e saját pártjuk történetét, átalakulását, az 1988-as megalakulása óta megtett útját. Tudják-e honnan indultak az alapítók és hova jutottak? Gondolom igen, hiszen ezért szavaztak rá, ezért támogatják most is. Mégis hagy idézzem fel, röviden, a március 30-án 25 éves Fidesz történetének néhány állomását:
1988. március 30. A Bibó István Szakkollégiumban, 37 fiatal értelmiségi – akik közül néhány kötődött az akkori állampárthoz és ifjúsági szervezetéhez is –, alakítja meg a Fiatal Demokraták Szövetségét. „Liberális, radikális, alternatív erőként” határozták meg önmagukat. Ez „a jogállamiság, a parlamentáris demokrácia, a megvesztegethetetlen politikai stílus és a kulturális sokszínűség szabadságának képviseletét jelentette”. Az alapító nyilatkozatban a párt olyan gazdasági modellt támogat, „ahol a magán-, az önkormányzati és az állami tulajdon arányait a gazdasági racionalitás szabályozza”, továbbá, hogy a Fidesz „nem valami ellen, hanem valami érdekében óhajt politizálni”.
1990. Az új párt, bekerülve a parlamentbe, szavazataival támogatja a Magyar Köztársaság Alkotmányának elfogadását.
1992. A Fideszt felveszik a Liberális Internacionáléba. Ezután fokozatosan szakít addigi elveivel, vezetésében a konzervativizmus és a centralizmus nyer teret.
1993. Pártkongresszus: Orbán Viktort lesz a párt első elnöke. Az alapítók egyike, Fodor Gábor és mintegy 200 híve kilép a pártból.
1994. Országgyűlési választások: a Fidesz 5,18 %-kal kerül be a parlamentbe.
1995. Az MDF szavazók megnyerése érdekében felveszi a Fidesz- Magyar Polgári Párt nevet.
1998. Az MDF-el, a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párttal koalícióban megnyerik a parlamenti választásokat. Orbán Viktor lesz a miniszterelnök.
2000. Befejeződik a párt jobbratolódása, a Fidesz-MPP nyolc év után, kilép a Liberális Internacionáléból, tagja lesz az Európai Néppártnak, az Európai Demokrata Uniónak.
2002. A párt az MDF-el közösen indul az országgyűlési választásokon, de ellenzékbe szorul. Elindul a polgári körök szervezése.
2003. A párt konzervatív, jobboldali szervezetekkel összefogva, ismét átalakul, felveszi a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség nevet. Volt baloldali politikusok megnyerésével bővíti táborát.
2004. A Fidesz-MPSZ, a szövetséget támogató Munkáspárttal és a Magyarok Világszövetségével együtt, veszít a népszavazáson.
2006. A szövetség a Kereszténydemokrata Néppárttal közösen indul az országgyűlési választásokon. Elvesztését követően a parlamentben frakciószövetséget hoznak létre.
2008. Népszavazás Magyarországon: a kezdeményezők által feltett kérdésekre a szavazáson résztvevők 80 %-a igennel válaszol, a Fidesz-KDNP ezzel megnyeri a népszavazást.
2009. Európai parlamenti választások: nyer a Fidesz-KDNP.
2010. A Fidesz-KDNP szövetsége kétharmadot szerez a parlamenti választásokon, majd nyer az önkormányzati választásokon is.
2012-2013. A Fidesz-KDNP kétharmados többsége új alaptörvényt alkot, elveti a Magyar Köztársaság nevet, majd a 2013. évi negyedik módosításával erősen centralizált, egyeduralmon alapuló, az államhatalmi ágakat egy kézben tartó, az Alkotmánybíróság jogkörét csorbító, az önkormányzatiság elvét gyakorlatilag felszámoló rezsimet hoz létre. Hatásaként ma már a lakosság több mint kétharmada elégedetlen az ország sorsának alakulásával, miközben fokozódik az ország nemzetközi politikai elszigeteltsége, gazdasági lemaradása.
2013. március 29. Titokban, egy nappal korábban ünnepelte 25. születésnapját a Fidesz. A zártkörű rendezvényen „felelevenítették a mozgalom alapításkori céljait, amelyek mindvégig meghatározták, és ma is meghatározzák a Fidesz politikáját….Kósa Lajos, a párt ügyvezető alelnöke arról beszélt, hogy a Fidesz legalapvetőbb értékei semmit sem változtak az eltelt 24 évben, hiszen az alapító tagok 1988-ban is szabadságban, demokráciában szerettek volna élni”. (168 Óra Online) Ezzel szemben az egyik blogozó a következőket írta Orbán Viktor Facebook oldalára: „Gratulálok a Fidesz nevű új MSZMP-nek, hogy tüntetni készülő fiatalokat vitetnek el hajnalban a rendőrséggel, hogy megfélemlítsék őket”.
Hosszú, kacskaringós út. Az út végét értékelve nyugodtan kimondható: ez a Fidesz már nem az a Fidesz. Nem azért, mert alapító atyái megöregedtek, s tagjai, szimpatizánsai körében egy-re több a nyugdíjas korú „fiatal demokrata”. Azért, mert már régen feladta eredeti célki-tűzéseit. Alátámasztja ezt a fentiekben vázolt folyamat, csak el kell gondolkodni egyes állomásain. Például azon, hogy miért lesz egy párt liberálisból jobboldali konzervatív, majd konzervatív-kereszténydemokrata. Vagy, hogy van az, hogy valaki a kommunizmus felszámolásáért küzd, majd az államosítás, a tőke elleni küzdelem élharcosa, a jogállamiság felszámolója lesz? Miért? A válaszom: a hatalomért. Nem vagyok politikai elemző. Véleményemet három pontban foglalom össze, talán hozzájárulhatok a Fidesz történetének, a kialakult helyzetnek a megértéséhez.
1) A Fidesz alapítói a hatalom megragadása, majd mindenáron való megtartása érdekében gyakorlatilag likvidálták a párton belüli demokráciát, egyeduralmat valósítottak meg, Orbán Viktor egyeduralmát. Az állítás tényét nem elsősorban az alapító atyák egy részének a párttal való szakítása bizonyítja, bár ez is rendkívül plasztikusan mutatja a másképp gondolkodók kiszorítását a pártból, hanem azok a folyamatok, amelyek a párton belüli tekintélyuralmi rend-szer megerősödésére utalnak. Ma a Fideszben az történik, amit Orbán Viktor akar. A párt országgyűlési képviselőit, meghatározó polgármesterjelöltjeit ő hagyja jóvá, élet-halál ura. A helyi, kis-számú, elszigetelt kísérletek egy önálló, a helyi politizálás lehetőségeivel reálisabban számoló stratégiára, együttműködésre irányuló törekvések, rendre elbuknak, a szervezetek felszámolásával végződnek. Elbuknak azok a személyek is, akik nem állnak be a sorba, vagy nyilatkozataikkal ellentmondanak a vezéri kinyilatkoztatásoknak. A helyi szervezetek a központi akarat végrehajtói, programok híján, az adott település társadalmi, gazdasági helyzetétől függetlenül, a pártközpont politikai direktíváit, hatalomtechnikai módszereit hajtják végre, illetve alkalmazzák. A 2010-es önkormányzati választások utáni fővárosi kerületi tapasztalatok (az önkormányzati gazdasági társaságok rendvédelmi szervekkel való megszállása, a helyi sajtó átszervezése, a média feletti hatalom biztosítása, a feljelentések a volt szocialista önkormányzati vezetők ellen, az előző időszak eredményeinek meghamisítása, a szocialista vezetők lejáratása, a legfontosabb önkormányzati pozíciók mindenáron való, mielőbbi megszerzése, stb.) ezt egyértelműen bizonyítják.
2) A Fidesz az alapító nyilatkozatban még a magán, az önkormányzati és az állami tulajdon arányait illetően, a gazdasági racionalitás figyelembevételét garantáló gazdasági modell mellett tette le a voksát. Mára ezt teljesen elfelejtették. Gőzerővel folyik az oktatás, az egészségügy államosítása, előkészületben a szociális rendszer központosítása, felszámolták az önkormányzatiság elvét, s megindult a nagy gazdasági társaságok államosítása, a külföldi tőke kiszorítása. A párt hű katonája, a csepeli polgármester, mindezen fellelkesedve, már a volt Csepel Művek újraállamosítását tervezi. Kommunista hatalmi és gazdasági módszerek alkalmazása fent és lent, közben kommunistázás, a második világháború előtti, az országot katasztrófába sodró rendszer és hű katonáinak, íróinak, politikusainak átértékelése, a náci eszmék újraéledésének eltűrése, ezzel csendes támogatása, az ellenzék ellehetetlenítése, a baloldal bármilyen eszközzel való lejáratása – ez a Fidesz, ma, 25 évvel megalakulása után.
3) Az alapítóknak még fontos volt a „megvesztegethetetlen politikai stílus”. Ma a parlamentbe, a helyi önkormányzatokban úgy születnek törvények, helyi rendeletek, beruházásokkal kapcsolatos gazdasági döntések, hogy ki sem kérik a szakma, az érintettek, az ellenzék, a civil szféra képviselőinek véleményét. A törvényjavaslatokat a képviselők nyújtják be, hogy a kormány elkerülje a közvetlen vitát. Úgy írnak ki közbeszerzési eljárásokat, milliárdos pályázatokat, hogy senkit sem vonnak be a folyamatokba. Eredmény: egyik oldalról növekszik a Simicska-birodalom, a pártot támogató gazdasági erők, vállalkozások tőkéje, míg a másik oldalon kis- és közepes vállalatok, kisvállalkozók ezrei, emberek milliói mennek tönkre. Ma, 25 évvel a Fidesz megalakulása után, a Fidesz vezette Magyarországon nagyobb a korrupció, mint volt 2010 előtt, s több, nemzetközi közbeszerzési kategóriába tartozó ügyben is vizsgálódnak az unió illetékes szervei. Jól példázza a Fideszről, megvesztegethetetlen politikai stílusáról alkotott véleményt, a fiatalok Fidesz székház elé szervezett tüntetései, amelyeken szembesítik a Fideszt régi önmagával, elfelejtett céljaival, hogy a fiatalok egy csoportja új Fideszt akar szervezni, vagy a 25. születésnapon szervezett tüntetés egyik jelszava: „Hallgass a zsebedre, szavazz a Fideszre!”
Végül: nem írtam a jogállamiság felszámolása érdekében tett – nemzetközileg is elítélt –, lépésekről, a gazdaság unortodox irányításáról, és ezek negatív hatásairól. Huszonöt év majd egy emberöltő. A pártok vonatkozásában más a helyzet: egy 25 éves párt a fiatalabbak közé tartozik. A Fidesz azonban ez alatt a 25 év alatt több emberöltőt öregedett. Fiatal, a parlamentáris demokráciáért, a jövőért színre lépő szövetségből, a múltat, rég elfelejtett eszméket, rendszert újjáépítő, jobboldali keresztény-konzervatív párt lett. A hatalomért feladta önmagát: az állampárt ellen küzdő fiatal, alternatív erőből, mára új állampárt született. A Fidesz tehát – 25. évfordulóján – már a múlt pártja, amely ellen egyre nagyobb tömegek lépnek fel, s amelyet, mint az előző állampártot, a holnap erői fognak elsöpörni. Hogy végleg, vagy csak egy időre, ez már nem rajtuk múlik.
V O X
