Tele van a média a rezsi-kommandós parancsnokkal, képeivel, mondataival, karikatúráival. Már az emberek fülén jön ki. Pedig nem ez az első fülkeforradalmi csatája. Korábban, ha meghallotta a Csepel SC Alapítvány vagy a Csepeli Munkásotthon Alapítvány nevét, elöntötte az epe, elkapta a harctéri idegesség. Azonnal felemelte a hangját, mintegy jelezve, hogy kiásta a csatabárdot.

Behozatott a terembe nagyméretű, telefirkált táblákat, telerajzolva érthetetlen nyilakkal, vastagabb és szaggatott vonalakkal, cégekkel, cégcsoportokkal és személynevekkel. Majd egyre hangosabban beszélt, magyarázott, látszott, hogy belelovalja magát. A hallgatóság meg csak nézte, értetlenül. Miről van szó? Már nem Ő, hanem a síri csend uralkodott a termen. Néhányan lenéztek, nem merték nézni sem a kiabáló, mutogató főnököt, páran összesúgtak, a többség azonban csak megrettenten bámulta, inkább félte. Volt, aki elmosolyodott.

Ekkor már elvesztette a fejét, szinte összefüggéstelenül csak beszélt, beszélt, hogy mennyit dolgozott vele, mennyi energiájába került, amíg kibogozta a szálakat, a motivációkat, az összefonódásokat. Megvannak erre az éjszakái – mondta. Aztán harciasan kijelentette: amíg ő itt lesz, addig soha, de soha nem engedi meg. Nem, nem és nem! Ezek soha nem kapnak semmit. Támogatást meg pláne nem. Csak nem képzelik, hogy offshore lovagokat fog támogatni?! A törvény, meg a jog, meg a tisztesség! Mert ezek az offshore cégek és vezetőik szétloptak, széthordtak, átjátszottak mindent, nem hajlandó velük egy légtérben sem lenni. Szóba sem áll velük. Kommunista fészkek támogatói, akik rajta akarnak meggazdagodni. Felháborító! Nonszensz!

Szó sem lehet arról, hogy az alapítványaikba betegye a lábát, arról meg pláne, hogy azok támogatást, vörös segélyt kapjanak. Csak nem képzelik? Offshore cég kezében mindkét intézmény. Olyanok állnak mögöttük, akik még azt sem akarják, hogy Ő, minden kerületi vagyon és alattvaló ura, átvehesse tőlük – ingyen, mert a kassza hiányos –, megérdemelt jussát, irányíthassa a két alapítványt, vagyonnal, beosztottakkal együtt. Egyszerűen felháborító! Pedig mennyi változást vinne végbe a két alapítvány életében. Mindent átszervezne. Nem akarják! Akkor fűtsenek, fizessenek az alapítványaik vezetői, dolgozói. Tengődjenek, éljenek meg, ahogy tudnak. Megérdemlik. Offshore lovagok szekértolói. Nem akarják a jót. Nem akarják Őt. Majd tönkremennek – mondta dacos keményen, s diadalittasan nézett szét a teremben.

Eddig jutottam az írásban, amikor két újsághírre figyeltem fel:

Újsághírek:

„Offsore cég intézi a letelepedők ügyeit?

Egy Kajmán-szigeteken bejegyzett céget választott ki a kormányzat a letelepedési kötvények kibocsátására. A Hungary State Special Debt Fund cég …”. /Népszava/

„ Offsore hátterű cég építheti a Fradi-stadiont

A Market Építő Zrt. az utóbbi időben több nagyobb beruházásra is megbízást kapott…A Market tulajdonosai között offshore céget is találhatunk” /atlatszo.blog.hu/

Kíváncsi vagyok, ezek a hírek eljutnak-e hozzá, az offshore cégek és lovagok elleni nemzeti küzdelem élharcosához? Ha olvassa, vagy olvasta, hogy érzi magát? Ronda egy érzés lehet, amikor egyszer csak hátranéz és látja, hogy a harcoló csapatok elfogytak mögüle, s megérti, hogy saját vezetői, párttársai magára hagyták. Persze, teljesen mindegy. Biztos készen van a válasszal is. Csak most még nem veszíti el a fejét, nem kiabál, inkább „nyócévezik", kommunistázik. Megtanították rá. Bajnait, meg Gyurcsányt hibáztatja mindenért – mert most ezt kell mindegyiküknek, mindenhol, minden alkalomkor mondani. Szenvtelenül, bele az újságírók képébe, a kamerákba, hallja az egész világ. Sokan meg is hallják. De azért, a biztonság kedvéért, talán még hozzáteszi: a mi offshore lovagunk jobb, mint a tiétek. Hogy közben tönkremennek a dolgok, a sport, a kultúra? Az nem érdekes.

Egyébként a helyi offshore lovagok elleni csatájának csak vesztesei vannak. Ő nem nyert, de az alapítványok és emiatt a csepeliek is vesztésre állnak. Vajon így járunk a rezsicsökkentés esetében is?

V O X