Az emberek többségének a címben szereplő sirályról csupán egy vizek közelében élő madár jut az eszébe. Másoknak pedig, egy régi-régi szárnyashajó, mely a szocializmus időszakában kaput jelentett a Dunán át, Budapest és Bécs között.

Ma a sirály az intrika, a gőg és a hatalmi arrogancia jelképe lett.

Van Budapesten egy vendéglátóhely ahol a város fiatal értelmiségének főleg szabadelvű képviselői rendszeresen összejönnek, szórakoznak, vitáznak, előadásokat és bemutatókat rendeznek. 

Ennek a vendéglőnek a bérbeadója a Fővárosi Önkormányzat. Az ott uralkodó politikai hangulat követelte ki a főpolgármestertől, hogy lépjen fel a Sirály ellen. Vélt, vagy valós okokra hivatkozva mondja fel a bérleti szerződést és szüntesse meg azt a bázist, ahonnan új gondolatok és politikai kezdeményezések jönnek a felszínre. A gőgös arrogancia nem vizsgálódik, hogy van-e igazsága a kezdeményezőknek, csak a hatalom erejével odacsap!
Látott már ilyent ez a város fennállása alatt nem egyet. Tarlósnak nehezére esett a kívánságot teljesítenie.
Először is azért, mert maga is a rendszerváltás után liberális lett, és ez az alapelv ma is ott szunnyad gondolatai mélyén. (Az ő jellemében - ellentétben egyes kerületi vezetőktől- van annyi tartás, hogy összevesse a tőle követelt cselekedetet azokkal a gondolatokkal, amelyek alapján idáig élt.) Felemelkedését, kezdeti sikereit a liberálisok csoportosulásnak köszönhette.

A főpolgármesterséget viszont a Fidesz kezéből kapta. Cselekedetei azt mutatják, hogy ez a vívódás erősen igénybe veszi jellemét.
Becsületére legyen mondva, hogy alkalmanként hagyja, hogy régi, bensőjéből fakadó énje győzzön a konfliktusokban. Több esetben vált láthatóvá már az elmúlt években az ilyen cselekedet. A Sirály ügyében is igyekszik mértéktartóvá válni.
Az ős és megtért Fideszesek magukból kivetkezett a szélső jobb felé farukat billegető hadával szemben, igyekszik mértéktartó és a lelkiismeretét nem nagyon igénybevevő kompromisszumos álláspontra helyezkedni. Akkor, amikor ezek a megfelelési törekvéseikben egymást előző Fidesz pártkatonák minden kontrolt és elvet felrúgva vágtatnak a vezér általi dicséret és jutalom irányába, Tarlós gondolkodik.
Gondolkodik és látja, hogy igen szűk a mozgástere. A kis mozgástér is mozgástér, ahol azért lavírozni lehet. Ezt ő maximálisan ki is használja. Míg a kerületi Fidesz katonák és a rendőrséget felügyelő pártmegbízottak a megsemmisítés gondolatát próbálják kikényszeríteni egy másként gondolkodó emberi közösségtől, addig a főpolgármester lelkiismerete újból megszólal. Visszafogja az agarakat és lassítja a folyamatot. Nagy szükség is van a beavatkozásra, mert az események a legsötétebb időszak üldöztetéseinek módszereit ébresztették az emberekben itthon és külföldön egyaránt.
A rendőrségi beavatkozás bennem azonban ambivalens érzéseket kelt. A Sirályban végzett "brutális" fellépésük az ellenállás jele is lehetett.
A parancsot végre kellett hajtaniuk, de tiltakozásukat úgy mutatták ki, hogy bumfordiságuk jel legyen arra, hogy nem értenek egyet, a dolgok ilyen intézésével. Ekkora szakmai és emberi baklövéseket, - ilyen mértékben, sorrendben és következetlenül- egyébként nem lehetne magyarázni. Sokra képes a szakembereitől megszabadított, és párt komisszárokat parancsnoki beosztással jutalmazó közigazgatás, de ekkora brutális hibahalmaz előállítására azért - véletlenül- nem.

A Sirály tehát kezd fogalommá válni! Olyan fogalommá, ami sokféle cselekedet megfogalmazásának jele lehet.
Benne van az egész társadalomra rátelepedő kivándorlási láz és a félelem: a főpolgármesteri, "húzd meg - ereszd meg" túlélési magatartása, a lázadunk is meg nyalunk is viselkedés, a polgári engedetlenség és ellenállás, az üzleti haszonszerzés és trükkös, kis antiszemitizmus és szalon rasszizmus alkalmazása egyaránt. A sirály fogalom a társadalmi spirál olyan megújult módja, amilyeneket /a szocializmus korlátozott szabadságában és a demokrácia irányított rendszerében/ már az idősebbek átéltek.
A rendszerváltók, - azt hittük - hogy éppen ezt akarták megváltoztatni. Most, amikor az egyik, (A Fidesz, amelyiknek akkor (is) a legnagyobb volt az egója és a szája) éppen fennállása 25. évfordulóját ünnepli, visszahozta nekünk a régi módszert. A társadalom is a korábbról ismert módon reagál: eddig nem látott mértékben elhagyják az országot az emberek, mert bizonytalannak tartják az itteni életet.
Ez a "megújulás", még sok nem várt nehézséget okozhat a magyar embereknek, ha hagyjuk, hogy elhatalmasodjon rajtunk!

Forrás: HORVÁTH GYULA blogja