A gyanúsítottak és a tanúk vallomásai és dokumentumai megkérdőjelezik az ügyészség alapvető állításait.
Romba dőlni látszik a sukorói vád – a Szolnoki Törvényszéken lefolytatott tárgyalások jegyzőkönyvei alapján megállapítható, hogy a beidézett tanúk és a vádlottak vallomásai is szöges ellentétben vannak a Központi Nyomozó Főügyészség koncepciójával és azokkal a megállapításokkal, amelyekre a vádat építi a hatóság.
Az interneten is elérhető a Sukoró-ügyként elhíresült büntetőper eddigi tárgyalásainak a jegyzőkönyve: Tátrai Miklós, az ügy hűtlen kezeléssel vádolt elsőrendű vádlottjának blogján keresztül bárki beleolvashat a már most 388 oldalas anyagba. Emlékezetes: a vádhatóság szerint 1,2 milliárd forintos kár érte volna az államot, ha megvalósul a telekcsere, amelynek keretében Joav Blum magyar állampolgárságú üzletember albertirsai és pilisi gyümölcsösöket cserélt volna hetvenhektárnyi sukorói területre. Ott egy egymilliárd eurós beruházással kaszinót is tartalmazó szórakoztató- és szállodakomplexumot épített volna, a King’s City az általa képviselt befektetői csoport, Ronald S. Lauder és Fred H. Langhammer terve volt.
Az ügyből előbb a Magyar Nemzet közölt „leleplező” cikket, ennek nyomán eddig példátlan módon a helyi ügyészség eljárást indított, s a tulajdonjogok bejegyzése itt megakadt. 2009-ben nyomozás indult, ezt követően az ügyészség tavaly nyáron emelt vádat Tátrai „és társai” ellen. Akkor a nagy talány az volt, hogy Gyurcsány Ferenc volt kormányfő a vádlottak között lesz-e. Végül nem. A január hetedikén kezdődött tárgyalás szó szerinti jegyzőkönyvéből kiderül az is, hogy miért: noha a pernek csak a legelső szakaszánál járunk, a vád alapvető állításai megkérdőjelezhetőek a tanúk vallomásai alapján.
Az egyik ilyen pillér az eljárás során végig az volt, hogy F. Zsolt értékbecslő megküldte Császy Zsoltnak, az MNV illetékes értékesítési jogi igazgatójának a sukorói értékbecslés tervezetét, majd az ő instrukciói alapján azt átdolgozta, és az árat csökkentette. Ezt az ügyészség elektronikus levelekkel igazolta volna, ám már a tárgyalás negyedik napján kiderült: akkor, amikor az ügyészség szerint Császy az inkriminált e-maileket küldte az MNV-s címéről, valójában kórházban tartózkodott. Ezt igazolásokkal támasztotta alá. Az ügyben eljáró értékbecslő pedig – aki szintén vádlott – igazolta a bíróság előtt, hogy amikor a vád szerint az értékbecsléseket manipulálta, nem is tartózkodott Magyarországon: ezt bizonyítandó, a horvát idegenforgalmi hivatal igazolását is beszerezte, s előadott több, a kérdéses időpontban Horvátországban készült fotót is. Az értékbecslő állította: az MNV munkatársait nem személyesen ismerte, a pilisi értékbecslést nem ő készítette, a sukorói végleges verzióján szereplő aláírások a kollégáié. Egyébként több mint kétszáz ingatlan értékbecslését készítette Albertirsán és a környéken az állam megbízásából, ugyanilyen négyzetméterárat állapított meg, és ezekből sosem volt probléma – vallotta.
Az ügy sarokpontja volt az is, hogy a befektetők találkoztak Gyurcsány Ferenccel. Több sajtóorgánum is úgy állította be ezt a találkozót, mint ahol lemutyizták, mi történik majd a telkekkel. A Miniszterelnöki Hivatal, valamint Blum munkatársainak vallomása szerint az ominózus találkozót a befektetők kérték, s az ilyen jellegű megbeszélések rendszeresek voltak, ám azokon többnyire konkrét döntés nem született, így volt ez esetben is.
A vád alapja volt az is, hogy az MNV nem élt elővásárlási jogával Blum pilisi ingatlanára, holott így kedvezőbben szerezhette volna meg az M4-es autópályához szükséges földet, mint a csere esetében. De az illetékes földhivatalok világosan elmondták: a konkrét esetben nem is volt ilyen lehetőség. Amikor a cseréről szóló döntés megszületett, nem volt az államnak elővásárlási joga.
Emlékezetes, hogy a Gyurcsány elleni politikai vád – amely a vádiratba is átkerült – az volt, hogy a cserével a konkurenciát szerették volna kikerülni a befektetők, s a vádlottak ebben segédkeztek. Az ügyészség citálta is a „konkurens” üzletembert, miszerint az ő elképzeléseit húzta volna keresztbe a King’s City. Az üzletember ugyanakkor legnagyobb meglepetésre közölte a bíróságon: Blumék terve nem volt konkurenciája az ő terveinek, sőt, még arról is szó volt, hogy az ő tervezett vállalkozása, egy kártyaterem beköltözne a King’s Citybe.
A politikai vádak szerint a King’s Cityt a befektetők sosem akarták megvalósítani, csak ingatlanpanamáztak. A bíróság azonban meghallgatta azt az üzletembert is, aki büszkén vallja, hogy a sukorói területet ő ajánlotta Blum figyelmébe. A beruházóknak nem önmagában az állami terület megszerzése volt a célja, hanem egy annál lényegesen nagyobb, sok tulajdonoshoz kötődő ingatlanegyüttesé.
VARGA G. GÁBOR
NÉPSZABADSÁG - NOL.HU
