"Az Európai Unió is egy olyan iskola, ahova önként beiratkozott a nebuló, hogy felzárkózzon a többiekhez és fejlődjön önön magához képest is. És mit csinál a stréber diák ha nem tanul a saját hibáiból, ha elmismásolja a feladatokat, puskázik, nem tartja be a játékszabályokat, a házi rendet, a házi feladatokat is elhanyagolja, mást mond a tanároknak és mást otthon a szüleinek?" 

Ezt a kérdést teszi fel glosszájában Kalocsai Imre. A válasz itt van:  

A kettős mérce, nem eleve rossz, mint állítják, sőt bizonyos helyzetekben elkerülhetetlen. Már kisiskolás koromban a szeretett Irénke néni kettős mércével kezelt engem, sőt a többieket is. Feleleteimre az osztályzatokat érdemjegyekként adta, aszerint, hogy mit érdemeltem a tananyaghoz (az ideálishoz), az osztálytársaimhoz (realitáshoz) és saját magamhoz képest. (Ha jól számolom ez már hármas mérce) Gyakran előfordult, hogy pl. számtanból  egy bátorító hármast kaptam, mert az előző gyenge feleleteimhez képest némi fejlődést vélt felfedezni, ugyanakkor egy másoknál ötösre taksált töri feleletem csak négyest ért, mert én ennél többre vagyok képes. Így ösztönzött mindegyikünket, hogy mit tudunk a többiekhez hasonlítva, és mire vagyunk képesek saját addigi eredményeinkhez, adottságainkhoz viszonyítva, szorgalmunkból, felkészültségünkből felmutatni. És ezt mind igazságosnak tartottuk. De ahogy most visszagondolok életem egyéb állomásaira, hasonlókat tapasztaltam, zeneiskolában, munkahelyen, amikor nem pofára ment az érdemjegy, prémium, sőt még a katonaságnál is, ha nem felsőbb parancsra történt a szívatás, a krumplivirágosok külön „méltányolták” a szélsőséget, a legvagányabb és a legalamuszibb kopasz hozzáállását serkentő feladatokkal.

Mintha az Európai Unió is egy olyan iskola lenne, ahova önként beiratkozott a nebuló, hogy felzárkózzon a többiekhez és fejlődjön önön magához képest is. És mit csinál a stréber diák ha nem tanul a saját hibáiból, ha elmismásolja a feladatokat, puskázik, nem tartja be a játékszabályokat, a házi rendet, a házi feladatokat is elhanyagolja, mást mond a tanároknak és mást otthon a szüleinek. A tanárnak:- én készültem, csak zajongtak a szomszédok, veszekedett a család, legközelebb bepótolom, hadd feleljek még egyszer stb. Bezzeg otthon: - az a rohadt tanár engem kipécézett, csak rám szállt, mindenért engem okol, akkor is ha vannak nálam gyengébben teljesítők is, nem értik meg az én nagyszerű megoldásaimat, szárnyalásaimat, de az élet majd engem igazol.

És a jó szülők kinek hisznek s mit fognak lépni? 

KALOCSAI IMRE