Félve, Németi Lászlót féltve írom le: örülök kommentárjának, amit kedden a csepelujsag.blog.hu -n olvastam. A nyugdíjas, Csepel szerte elismert és népszerű testnevelő Tanár Úr, a blogon megjelent írás szerint, kommentált egy hírt, a nemrég megjelent Hírkomp nevű időszaki kiadványban. Azt írja, hogy „a csepeli iskolák nem vihetik diákjaikat a Csepel SC Alapítvány sportpályáira”, mert „Németh Szilárd megtiltotta a csepeli gyerekeknek és iskoláknak a Csepeli Stadion atlétikai pályájának használatát”. Egyetértek a Tanár Úrral. Azonban, véleményem szerint, a kerület első embere, aki miatt nem járhatnak a csepeli diákok a csepeli sporttelepre sportolni, nem szereti, sőt nem bírja a kritikákat. És most olyan világot élünk, amikor sokan nem mernek megszólalni. Félnek, mert tudják, a hatalmasok bosszúálló keze messzire elér.
Ezért aggódom Németi Lászlóért, és ezért örülök az írásának. Tudom, egy szó, egy hang, nem hallatszik messzire. Mégis fontosnak tartom, hogy egyetértően csatlakozzak a hozzáértő szakember véleményéhez. Hozzá kell azonban tennem, hogy nemcsak a Csepel SC sportpályáira nem vihetik a csepeli iskolák diákjaikat. A Csepeli Munkásotthonba sem. A kerület első embere ugyanis onnan is kitiltotta a csepeli önkormányzati iskolák diákjait, pedagógusait. Hogy miért? Nyíltan kimondta, s erről már e fórum hasábjain többször is írtam: „offshore lovagokat nem támogat”. Márpedig, szerinte, ezek mögött az intézmények mögött offshore lovagok állnak. Nem érdekli, hogy ezzel tönkre teszi a 101 éves Csepel SC-t, illetve a 93. éve működő Csepeli Munkásotthont. Azt a világszerte ismert és elismert egyesületet, amely világbajnoki- és olimpiai aranyérmei révén hírnevet és megbecsülést szerzett Csepelnek. A kultúrának azt az otthonát, amely közel száz éve ápolja az évszázados népi hagyományokat, művészeti együtteseivel, csoportjaival Csepel nevét vitte körbe a világba, és amely ma is elismert intézmény Csepelen és Magyarországon egyaránt. Azokat az alapítványokat, amelyek eddigi munkájukkal beírták nevüket Csepel történetébe, hozzájárultak a kerület utolsó száz évének fejlődéséhez. Nélkülük most szegényebbek lennénk. Ma mindkettő végnapjait éli. A polgármester úr „mindent megmozgat” tönkretételük érdekében.
Igen Tanár Úr! Ez „felháborító, sőt egyenesen bűn”! Bűn, a csepeli gyerekkel, iskolákkal, intézményekkel, emberekkel szemben. Bűn, mert ezek az intézmények, bár jogilag alapítványi formában működnek, a csepelieké. Fennállásuk óta a csepelieket szolgálták. Bűn, mert a polgármesternek nincs törvényes joga kitiltani senkit egyetlen csepeli intézményből sem. Ez a „kitiltás”, hatalmi pozícióból eredő, megbocsáthatatlan, tudatos, politikai döntés, amely árt Csepelnek, a csepelieknek. Bűn, mert egyébként a polgármester úr hivatkozási alapja is hamis. Hamis, mert, miközben Németh Szilárd érthetetlen szabadságharcot folytat az offshore lovagok ellen, saját kormánya, saját pártjának korifeusai, milliárdokkal támogatják az offshore hátterű gazdasági társaságokat. Hamis, mert pl. a Csepeli Munkásotthon mögött sohasem állt egyetlen offshore hátterű cég sem. Igaz, mindkét alapítványnak „megbocsáthatatlan bűne”, hogy meg akarják őrizni alapítványi működési formájukat, s nem akarnak a hatalom játékszerei, politikai „bástyái” lenni. Csepelt, a csepeli embereket akarják szolgálni, nem a politikát. Nem is kapnak, 2010 októbere óta, egy fillér állami, önkormányzati támogatást sem, és polgármesteri parancsra még a csepeli gyermekek sem látogathatják.
Nem hiszem, hogy a szerintem együttműködésre képtelen csepeli vezetés hajlandó lesz a két intézmény „ügyében” változtatni. Ők csak az erőből értenek. Az erő ugyan már nem velük van, de még kevés Tanár Úr meri nyíltan vállalni véleményét. Tanár Úr megtette. Köszönet érte. Tisztelettel, csak egy
V O X
