Szinte hallom néhány olvasó gúnyos nevetését, majd megjegyzését, a cikk címének olvasása után. Ez a vox elvesztette a fejét. Kit érdekel ma az erkölcs a politikusok közül? Mind a saját hasznát nézi. Tönkretették az országot. Egyik sem jobb a Deákné vásznánál. Lopnak, csalnak, hazudnak. Börtönbe velük – mondja a vehemensebbje. Egy idősebb ismerős, akivel beszéltem a témáról, minden kertelés nélkül kimondta véleményét: felkötni őket, de mindet.
A politikusokról alkotott kép, enyhén mondva sem pozitív. Sokan, sokat „tettek érte" az elmúlt évtizedekben. Elsőként a Fidesz, amely napjainkban, pontosabban 2006, Gyurcsány Ferenc elhíresült őszödi beszéde óta, nyakló nélkül osztogatja az elégtelen erkölcsi bizonyítványokat. Különösen az MSZP, illetve politikusai nem ütik meg a Fidesz erkölcsi mércéjét. Mára már az is baj, hogy emeszpések. Némely fideszes szerint a parlamentbe sem valók. Mások egyszerűen betiltanák az egész „erkölcstelen" pártot.
Valóban „talpig becsületes" a Fidesz? Valóban megvan minden erkölcsi alapja a bírálatra?
Tudom, a kérdés költői. Ha van, ha nincs, a Fidesz bírál mindenkit, aki ellenfele lehet a következő választásokon. Ilyen a politika. Legutóbb például egyik szóvivőjük kérdezte, bírálóan, egyik sajtótájékoztatóján: „Milyen alapon bírálnak ők alaptalanul bárkit is?" Megkérdőjelezte a bírálat jogát, mert úgymond „akik tönkretették, kifosztották Magyarországot és a magyar emberek ellen fordultak, ne akarjanak számon kérni senkit semmiért". Természetesen van véleményem, hogy kik tették tönkre és fosztották ki az országot, de inkább visszakérdezek: a kérdés az, nem megkérdőjelezve a Fidesz bírálathoz való jogát, hogy a Fidesznek van-e erkölcsi alapja bárkitől, bármit számon kérni.
Van néhány válaszom, amely alapjaiban rengetheti meg a Fidesz erkölcsösségét. Most nem választási ígéreteik „elfelejtésével", a választók tudatos becsapásával akarok foglalkozni. Pedig sokáig sorolhatnám a példákat. Azonban tudom az olvasók válaszát: minden párt ígér fűt-fát, aztán a győzelem után azonnal elfelejti. Ezért a választási programokban nem szereplő, „kézzelfoghatóbb" ügyekkel, az elhíresült trafikmutyival, az azt megelőző földmutyival kezdem, amelyektől hangos volt az elmúlt hónapokban, hetekben a média azon része, amely még nincs a Fidesz zsebében. Folytatom a sort Simicskával, aki Orbán Viktorhoz, a Fideszhez kötődő több évtizedes barátsága, munkakapcsolata révén például csak 2011-ben 50 milliárd forintnyi közbeszerzést nyert el. Teljesen véletlenül. Milliárdokat tesznek zsebre, saját híveik, rokonaik zsebébe, a pártkasszába, tönkretéve emberek, családok ezreit. Innentől kezdve csak felsorolok néhány, a média különböző fórumain részletesen taglalt, a párt, a kormány erkölcsi alapjait aláásó ügyet, amelyekről valahogy elfeledkeznek a fiúk:
> Várhegyi Attilát, Szolnok volt fideszes polgármesterét, aki 154 milliós kárt okozott a szolnoki önkormányzatnak, hűtlen kezelés miatt, jogerősen egyévi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a bíróság. Ő és cége azonban változatlanul élvezi a Fidesz erkölcsi és többmilliós anyagi támogatását;
> Tiffán Zsolt fideszes országgyűlési képviselő, megyei közgyűlési elnök, édesapjával együtt 107,9 milliót nyert panzió építésére;
> a kormánytisztviselők gyermekeit külön busz viszi a budai luxusóvodákba, és bölcsődékbe, és szüleik még 70.000 forint támogatást is kapnak utánuk az államtól;
> a kormány két év alatt 90 milliárdot költött el autókra, telefonokra, luxus utakra;
> Kövér László feleségét egy járási hivatal, a pécsi polgármester testvérét a helyi tankerület vezetőjének nevezték ki. Szájer József fideszes EP képviselő felesége kilenc éves kinevezést kapott az Országos Bírói Hivatal elnöki posztjára. A nagykőrösi tankerület vezetője az albertirsai Fidesz elnök lett, aki egyébként trombitatanár. Néhányan az országgyűlési képviselők közül, egymás rokonait foglalkoztatják közpénzért;
> az 1800 lakosú Felcsút stadionjának megépítésére 3 milliárd forintnyi közpénzt fordítanak, mialatt a kultúra és a sport számos területe egy fillér állami támogatást nem kap;
> az állam offshore cégeket támogat, milliárdokkal, közben a kormány és a párt képviselői a médiában folyamatosan támadják az offshore hátterű vállalkozásokat;
> több fideszes országgyűlési képviselő, polgármester, alpolgármester, önkormányzati képviselő és Fidesz vezető ellen emeltek vádat az elmúlt két évben (Kistelek, Hajdúsámson,
Sarkad, Miskolc stb);
> hazugságért több pert is elvesztett Budai Gyula, volt elszámoltatási kormánybiztos, aki két éves „munkája" alatt, az általa vizsgált 1442 esetből mindössze 7 esetben „jutott el" vádemelésig, s a tevékenykedése „csúcsát" jelentő Sukoró-ügyben, bírósági döntés alapján, bocsánatot kellett kérnie Bajnai Gordontól és Gyurcsány Ferenctől stb.,stb., stb.
Az ősbűnt azonban más követte el. Az úgynevezett székház ügy éppen húsz évvel ezelőtti kirobbanása óta már csak a Fidesz-vallás vakbuzgó hívei gondolhatják, hogy pártjuk és vezérük a „tiszta és romlatlan nemzedéket képviseli a parlamentben". Őket azóta sem érdekli, hogy a Fidesz húsz éve, a parlamenttől, törvényi felhatalmazással kapott Váci úti székházát eladta, és a székházpénz túlnyomó része „Fidesz-közeli, a Fideszt irányító belső meghoz tartozó személyeknek, illetve azok rokonainak és bizalmasainak a cégébe folyt át". A cégek meg Josip Tot és Kaya Ibrahim „segítségével" eltüntették a nyomokat. A Fidesznek tehát, „már ellenzékben sikerült súlyosan korrumpálódnia." Az akkori helyzetet jól jellemzi az ötös számú párttagkönyvvel rendelkező Bayer Zsolt: „én, az alapító atyák egyike dr. Simicska Lajos és Tóth Béla miatt hagyom el a pártot". Most is párttag. Viszont Orbán Győző és családja biztosan jól járt: „a székházpénzből, a közpénzből 3,55 millió forint közvetlenül a miniszterelnök családját gazdagította". És, ahogy a szerző írja, „Ez az összeg mai értéken szűken számolva 25 millió forint. Nincs az a no kiás-doboz, melybe ennyi belefér." (Népszabadság, 2013. május 25.)
Mostantól a csepeli polgármester, Németh Szilárd sem vonhatja ki magát a Fidesz erkölcsi tisztaságát megrengető politikusok listájáról. Úgymond most már papírja van róla. A csepelujsag.blog.hu-n a napokban megjelent a Magyar Narancs március 13-i írása. A „Családcentrikus megoldások" c. írás szerzője tényfeltáró cikkében bemutatja a „Csepel-Szentlőrinc-tengelyt", annak legfontosabb „szereplőit", a XXI. kerületi és a XVIII. kerületi gazdasági társaságok vezetőit, illetve közös, családi üzelmeiket. A csepeli önkormányzati gazdasági társaság vezetője Werner Péter például felesége cégétől rendelt reprezentációs borokat, közvetlen alkalmazottjának cégével kötött üzleteket, s testületi ülésen, a nyilvánosság előtt tagadta le, egyébként papírokkal bizonyítható kapcsolatait abban a cégben, amelyet az önkormányzat partnereként javasolt kiválasztani. A polgármester meg védte, védi az általa kiválasztott vezérigazgatót. Természetes, hiszen milliárdok feletti döntési jogosítványokkal ruházta fel, s ma már nem tudható, hogy ki kinek a kezében van. Sőt nemrég hagyatta jóvá, fideszes többséggel, a vezérigazgató tavalyi éves fizetésének megfelelő prémiumának kifizetését.
Van még lejjebb? Nem tudom. Azt viszont tudom, hogy mindig utólag derül mindenre fény. Különösen most, amikor a média, gyakorlatilag a Fidesz kezében van. Ebben a félelemmel teli világban meg ritka a tényfeltáró újságíró. Még ritkább, hogy írásaik, mondataik eljussanak az olvasóhoz, nézőhöz.
Végül, visszatérek az írás elején feltett kérdésre, hogy van-e erkölcsi alapja a Fidesznek bárkit is bírálni. Döntsenek az olvasók. Megfontolt döntésük után pedig, menjenek el majd jövőre szavazni. Hogy legyen erkölcsi alapjuk bírálni a távolmaradókat, a közömbösöket, akik esetleges távolmaradásukkal fognak dönteni a kérdésről. Én elmegyek szavazni.
V O X
