Óriási érdeklődést váltottak ki azok a Csepel újságban közölt írások, amelyek a Csepeli Munkásotthonnal kapcsolatos híreket ismertették. Megtisztelő, megdöbbentő és - Csepel hagyományait ismerve - érthető, hogy több ezren kísérik figyelemmel Nagy József igazgató (képünkön), az intézmény és az ott dolgozók sorsát. Lapunk facebook oldalára érkezett az alábbi bejegyzés, amelyet most változtatás nélkül közlünk:
Zsák Lajosné, Hilda írja a Csepeli Munkásotthonban történtekről:
1972-től vagyok csepeli lakos, akkor kezdtem dolgozni 18 évesen a Csepel Művekben. Laktam munkásszállóban (felejthetetlen évek voltak) a Munkásotthon szomszédságában, megéltem a gyár tönkretételét, a rendszerváltást, idén 40 év munka után nyugdíjas lettem. A Munkásotthon mindig meghatározó volt az életemben, mint ahogy minden csepeli életében. Az új igazgatónőt nem ismerem, csak amit hallottam, itt olvastam róla. Azt viszont biztosan állíthatom, hogy Nagy József igazgató úr óriási tiszteletnek örvendett itt a kerületben, lelkiismeretes, emberséges, odaadó, közvetlen, "közülünk" való EMBER volt. Amikor a jelenlegi önkormányzat megvonta az alapítványi támogatást, ő akkor is tovább küzdött. Én is megkaptam postaládámban a "Vörös Csepel önkormányzati olvasmányt", ami szerint szégyellnem kellene a múltamat, én mégis büszke vagyok rá. Olvastam Nagy igazgató úr tényekkel alátámasztott cáfolatát, remélem rajtam kívül még nagyon sokan. Még csak annyit tudok hozzátenni, köszönjük Nagy igazgató úr áldozatos munkáját, amit kerületünkért tett, kívánok Neki nagyon hosszú, boldog nyugdíjas éveket erőben, egészségben, szeretteivel körülvéve, érezve a csepeliek hálás szeretetét.