Hoffmann államtitkár asszony úgy gondolta, hogy a rábízott általános iskolások talán a kelleténél kevesebbet tudnak arról a gránitszilárdságú műről, amelyet tavaly óta Alaptörvényként kell tisztelnünk. Olvasásra, tanulmányozásra ajánlotta minden ötödikes és nyolcadikos nebulónak a paragrafusokat. Nem úgy, mint az elődjét, a Magyar Köztársaság 1989-ben elfogadott Alkotmányát, amely - idézem - "nem a magyar emberek alapjogait, értékeit, érdekeit, elképzeléseit rögzítette, hanem idegen hatalomét. Ma, 2013-ban már természetes, hogy van olyan Alaptörvényünk, amely a mi alapjogainkat és kötelességeinket rögzíti".
Ami azt illeti, valóban ideje volt kidobni azt a fránya Alkotmányt. Nem a magyar emberek érdekeit szolgálták olyan "kommunista" kitételek, mint például "megvalósul a jogállamiság, érvényesül a hatalommegosztás elve, az egyensúly biztosítása". Ezzel szemben Magyarország 2010 óta a fülkeforradalom országa, ahol a visszamenőleges törvénykezés joga érvényesül. Ahol a hatalommegosztás abból áll, hogy a Fidesz megosztja a hatalmát a KDNP-vel, bár ez utóbbival kissé korlátozottan.
Nincs szükség semmiféle egyensúlyra, hiszen kilenc évre kinevezett fideszes főhivatalnokok a letéteményesei annak, hogy kiteljesedjenek demokratikus jogaink.
1989-ben az "idegen érdekeket képviselő" alkotmányozók létrehozták az Alkotmánybíróságot, de úgy tűnik, túl sok és korlátlan hatalommal ruházták fel. Mert mi köze lehet néhány taláros jogásznak a költségvetéshez, az adókat- és járulékokat érintő törvényekhez, a kormányzati cselekvés megítéléséhez? 2010 után ki hallott olyat, hogy a kétharmaddal megválasztottak elképzeléseit egy alkotmánybírósági határozattal megvétózzák? Kedves nyolcadikosok, ki is küszöbölte ezt a lehetőséget a demokratikusan elfogadott Alaptörvény!
Kicsit másként kell már értelmezni az olyan idejétmúlt jogi fogalmakat is, mint például "a szólás-, a sajtó-, a vallás-, az egyesülési, és a gyülekezési szabadság érvényesülése". Magyarországon létrejöttek azok a hivatalos szervek, ahol a Fidesz hozzáértő káderei el tudják dönteni, melyik rádió kapjon csak helyi sugárzási jogot és melyik legyen országosan is hallható. Minden magyar embernek joga van meghallgatni azokat a híreket, tudósításokat, miniszterelnöki interjút, amelyet a közmédia készít és sugároz, terjeszt szerte e hazában. Szabad a vallásgyakorlás is minden olyan egyház keretében, amelyet az Országgyűlés többsége egyháznak tekint. Élhetünk a gyülekezési szabadság jogával is, bár az Alaptörvény országában ajánlott csínján bánni a sztrájkokkal.
1989-ben dőre módon kinyilvánították a tulajdonformák egyenjogúságát. Megszűnt a köztulajdon elsődlegessége, a köz- és a magántulajdon egyenlő védelemben részesült, kisajátítani csak közérdekből,kártalanítással lehetett. Persze, ma kicsit e téren is más a helyzet. Különösen akkor, ha a villany- a gáz-, vagy más közszolgáltatásokról van szó. Ott a tulajdonos felejtse el a "védelem" szót, a kormány rezsicsökkentő háborúban áll velük, tessék megadóan feltenni a kezeket!
A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga volt a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. Magyarország most csak "törekszik" megteremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson. Akár ti is, kedves gyerekeik. Nyolcadik után nem kell már hosszú évekig koptatnotok az iskolapadot, ha elegetek lett a tanár bácsik, tanár nénik macerájából, nyugodtan elmehettek dolgozni. Persze, ha találtok munkát. Mert ma az állam nem garantálja a munkalehetőséget - mint tette abban az átkosban -, hanem "törekszik" erre is. Ami még nem munkahely, de jól figyeljetek, ott van az Alaptörvényben: aki hoppon marad, az is köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához, amit jobb híján közmunkával is megtehet.
Régen azt is kimondta az az idegenszívű Alkotmány, hogy minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének. Az Alaptörvény szellemében érje be havi 40 ezer egynéhány száz forinttal. A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk volt a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén jogosultak voltak a megélhetésükhöz szükséges ellátásra. A mai Magyarország - megint csak -"törekszik arra", hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Ha munkanélküli lesz ma érje be mindenki 22 ezer forint segéllyel, a kormány szerint ennyi szükséges a megélhetéshez. A betegek, a munkában korábban megrokkantak menjenek vissza íziben dolgozni, vagy fogadják el a korábbi nyugdíj helyett azt a járadékot, amit a hivatal megítél számukra. És öltsenek megint uniformist a már leszolgált éveik után nyugdíjba ment rendőrök, katonák, pénzügyőrök is! Elvégre a "munka társadalmában" élünk.
"Az Alaptörvény lezárja a közelmúlt fájdalmas és igazságtalanságokkal terhes szakaszát.... A jövőnek szól a jelenen keresztül. Ma még a felnőttek....élnek és dolgoznak értetek az Alaptörvény által biztosított szabadságban és demokráciában, de holnap már ti fogtok aszerint élni és dolgozni" - írja ma nektek az államtitkár. De ha van egy kis szerencsétek, a holnap más lesz.
Nagyobb szabadságban, teljesebb demokráciában élhettek majd.
Somfai Péter
Forrás: Népszava
