És lom kihelyezésnek számít-e például az, amikor Manci néni Szaratov hűtőszekrénnyel a hátán leoson a hatodikról, s a jogszabályokat kerülgetve rögtön a lomis furgonjának platójára – a magasságos közterület érintése nélkül – hajítja a cuccot?
Miként hírül adtuk, aki a lomtalanítás során hazavisz egy rozsdás bödönt, immár tolvajnak minősül, lopást követ el. A hulladéktörvényre hivatkozó Fővárosi Közterületfenntartó Zrt. rendészeti igazgatósága tájékoztatta erről a nagyérdeműt.
Tovább is mentek. Ha valaki 50 ezer forintnál értékesebb cuccot ment haza, és a lopást üzletszerűen vagy „rendszeres haszonszerzésre törekedve" (úristen, kik írják ezeket a közleményeket?) követi el, két év börtönnel büntethető. A kisebb értékű lopás szabálysértésnek minősül.
Ilyen jól szabályozott ez az ország. Ha például a Beszélő 1990-es évfolyamát idevesszük, annak ellopását 5-től 300 ezer forintig lehet szankcionálni. Saját példáról van szó, nemrég találtam a járdán, rögtön hazavittem. Ám az a Beszélő-évfolyam, ha tudtam, ha nem, a kihelyezés pillanatában a FKF-é lett. Most arról ne szóljunk, hogy az értékmegállapításhoz a büntetőjogi eljárásban szakértőkre meg bizonyítékokra van szükség. Elképzelem a bíróságokat, amint a fideszes hulladékgazdálkodási törvény paragrafusainak eleget téve, tárolni és leltározni kezdik a corpus delictit. Adott esetben több köbméternyi szemetet. Egészen biztos, hogy lesznek jogászok, akik a kihelyezés pillanatában létrejövő tulajdoni állapot minőségébe simán belekötnek. Valóban vitatható helyzet. És lom kihelyezésnek számít-e például az, amikor Manci néni Szaratov hűtőszekrénnyel a hátán leoson a hatodikról, s a jogszabályokat kerülgetve rögtön a lomis furgonjának platójára – a magasságos közterület érintése nélkül – hajítja a cuccot? A sima ajándékozást lehet-e majd büntetőjogi eszközökkel szankcionálni?
A közterület-felügyelők a jövőben azt is ellenőrzik (mert van rá emberük), hogy a lomkihelyező polgár megengedett időben dobta-e ki a szajrét, vagy tiltott hulladékot (lejárt szavatosságú atombombát, macskát stb.) tett ki a járdára. Nézzék el nekem a szélsőséges példákat, olykor muszáj értelmezni a minden apró részletet szabályozó jogalkotó gondolkodását. A lényeg, hogy a közteresek – mint afféle Üldöző Boy Szolgálat – törvényileg fellépjenek mindenki ellen, aki él és mozog.
Lelombozott a hír, noha tudom, hogy Ausztriában engedélyt kell kérni az ottani közteresektől a turizásra, és a kacatot is csak flepnivel lehet áthozni a határon. Nálunk most a sorompót a lomokat szemező csontszegény sokaság előtt eresztik le, miközben vannak egész csapatok, amelyek a haszon miatt nyálazzák át a szemétkupacot, de sokan találnak ruhát, cipőt s más magukra rángatható holmit is a lomok között. Ha valamit pár fillérért el tudtak adni, abból kenyeret, netán főzőkolbászt is vehetnek. Esetleg cigit, fröccsöt, sört, amire – bármily meglepő – a szegény embernek is szüksége lehet olykor. Most azonban megtanulhatja mindenki, hogy a NER birodalmában a kidobott holmi is valakié. Börtönnel fenyegetve adták tudtunkra, hogy a valakik megint nem mi vagyunk, hanem ők.
RAB LÁSZLÓ
