Lapunk  mulasztott, és erre nincs bocsánat, még akkor sem, ha egy tucatnyi mentséget is sorolhatnánk. Nincs pardon, mert fontos, Csepel történetével foglalkozó előadásról maradtunk le. Horváth Gyulának köszönhetjük, hogy az elhangzottakról mégis összefoglalót kaptunk, amit megosztunk majd olvasóinkkal.

Elöljáróban most csak annyit: annak már többször hangot adtunk, hogy Csepel mai fideszes városvezetői az esztelen utcaátnevezések mellett milyen blőd hazugságokkal akarták meghamisítani otthonunk történelmét csak azért, hogy még ebben a választási ciklusban, 2012-ben, saját magukat ünnepelhessék és ünnepeltessék. A sétáló utcai könyvtárban viszont rangos helytörténészek a tényekről beszéltek nem rég. Következzen a fentiekben jelzett hiányt pótló cikk:

Dr. Bolla Dezső tanár úr, nagy érdeklődéssel és nagy sikerrel zárult előadást tartott a sétáló utcai könyvtárban Savoyai Jenő hercegről és csepeli kapcsolatairól. Az előadás teltházzal, pótszékekkel bonyolódott le. Egészen más kép rajzolódott ki a hallgatóság előtt arról az emberről, akit a méltatlan feledés és a helytelen értékelés világába sodort a mindig aktuális politika. Megerősítést nyert, hogy Savoyai Jenő a sziget egyik legnagyobb ura, a korabeli Európa egyik legnagyobb hadvezére volt. Emellett viszont, kellemes társalgó, kitűnő műértő, olvasott, művelt ember benyomását keltette. A harctéren, keményen, sokszor kegyetlenül, de bátran harcolt, a szalonokban viszont visszafogottan megfontoltan és okosan viselkedett.

Savoyai herceg tevékenységének vizsgálatakor elengedhetetlenül szóba került kora, a maga világtörténelmével, és az emberek a maguk nyomorúságával. Az előadó rámutatott, hogy a szigeten élő emberek létfeltétele oly mértékben sanyarú, annyira alacsony volt, hogy annak elmondása, most is megbotránkoztatást kelt a hallgatókban. A természet, az adók, és a hadseregek oly mértékben zsigerelték az itt élőket, hogy az már a létfennmaradásukat is lehetetlenné tette.

Savoyai herceg Csepel szigetén a mostani Ráckeve mellett építtette fel világhírű kastélyát, ami a hozzáértők szerint a bécsi Belvedere épületének az előtanulmánya is lehetett. Tevékenysége azonban kiterjedt a sziget Északi csúcsára is, ahol, az okiratok tanúsága szerint új település létrehozására is engedélyt adott.

Bolla tanár úr rámutatott, hogy a mostani Budapesten egy bevásárlóközpont kétes hírnevén kívül, más közterület nem viseli a herceg nevét és a várban lévő szobrán kívül más alkotás nemigen ékesíti a településeket. Annak a hercegnek, akinek neve egybeforrt Csepel sziget településeinek, Budafoknak, de a fővárosnak az újraéledéséhez egyaránt.

Nem véletlen tehát, hogy az előadáson képviseltette magát a kerület apraja nagyja. Pártállásra és világnézetre való tekintet nélkül egységesen figyelték az érdekfeszítő előadást a megjelentek. Bolla és Zéman urak, - akik mozgásban és életben tartják a csepeli helytörténetet- meghívtak az előadásra olyan embereket is, akiknek a családja a XVIII. századtól eredeztethetik kötődésüket ehhez a településhez. Ezek az emberek, annak ellenére, hogy nem fiatalok elfogadták a meghívást és megjelentek az előadáson.

Nem tartotta fontosnak viszont az eseményt, és nem is jelent meg, a kerületi önkormányzati vezetés, sem a helyi sajtó! Így ez a nagysikerű előadás - tudósítás hiányában - azoknak a fejében és emlékezetében maradhat csupán meg, akik megértették és elfogadták a helyi történelem emberformáló erejének értékeit. Azoknak, akik kíváncsiak a tudomány és a tények erejére, és nem hajlandók elfogadni, hogy a politikai célok bűnös alárendeltségében, alávetetten működjön a helytörténelem Csepelen. Elutasítják azt, ha a vezetés a maga ünnepeltetése okán - a tények sutba vágásával - olyan ünnepségeket kreál, aminek történelmi alapja nincs. Ilyen volt a Csepel újra telepítésének 300. évfordulójára 2012-ben rendezett ünnepségsorozat.

Az előadáson résztvevő emberek, ebben a rohanó, sanyarú világban időt szakítottak arra, hogy részesei lehessenek egy olyan összejövetelnek, ami nem a politika kiszolgálásáról, hanem a megismerésről, a tények objektív felmutatásáról, a tudomány és az emberi elme szabadságáról, valamint az itt lakók összetartozásáról szólt. Egyesek ennek is tulajdonítják be, hogy ekkora demonstratív elutasítást mutatott a helyi politika és a szolgai alárendeltségében működő helyi sajtó. A vele szemben felsorakozottak viszont a lakosság autonómiáját, a szolidáris, az önkényt elutasító gondolkodó lakosságot képviselték.

A legjobb az lehetett volna, ha ezt az előadást a Csepeli Helytörténeti Gyűjtemény és Kiállítás korábban működő helyiségeiben lehet megtartani. Erre azonban - azért mert a vezetésben "bagatellnek számító" a bezárást lehetővé tevő döntés megszületett - nem kerülhetett sor. Az önkormányzat és annak profitorientált korlátolt felelősségű társasága lehúzta a rolót a múzeum ajtaján. Fájdalmasan sajdul az emlékezetbe dr. Bolla Dezső korábbi jóslata!

A tanár úr ugyanis időben tiltakozott azért, mert a városközpontból a perifériára költöztették a múzeumot és a kiállítást. Az érvei között szerepelt, hogy egy sajnálatos folyamat indul meg, olyan, amelyik a csepeli helytörténet bűnös megszüntetéséhez vezethet. Abban a szellemi és irányítási környezetben ennek relevanciája igen alacsonynak számított, de a fülkeforradalom és az új vezetés lokálpatriotizmusának, empátiájának hiánya lehetővé tette ennek a félelemképnek a megvalósulását. A ma eseményei keserű igazságát adják annak, hogy mennyire igaza volt az előrelátó tudósnak!

Horváth Gyula
Forrás: a szerző blogjának  Savoyai Csepelen című írása