„A rezsicsökkentés nem ért véget, csak most kezdődött el” – mondta Németh Szilárd rezsicsökkentés-ügyi kormánybiztos, Csepel polgármestere a rezsicsökkentő roadshow valamelyik állomásán. Majd hozzátette, hogy a kormány mindenáron megvédi a rezsicsökkentést.

Kitől?

A bajnaigyurcsánytól? A gázóra-leolvasótól? Vagy a gaz multiktól (= nyugati imperialistáktól, ha tetszünk még emlékezni). S ha csak most kezdődött el, mi lesz a vége?  Az ingyenáram? A határ a csillagos ég? Szó szerint?

A rezsicsökkentést bele akarják írni az alaptörvénybe, bizonyára így valahogy: „Mi, Magyarország polgárai készen állunk arra, hogy országunk rendjét a nemzet együttműködésére alapítsuk és fizessünk kevesebb villanyszámlát.” És ezzel a pitiáner blöffel meg lehet etetni egy fél országot.

De miért is ne? Az általános kétségbeesés szükségszerű velejárója a csodavárás, amit a cinikus gazemberek maradéktalanul kihasználnak. Láttunk már ehhez hasonlót. Amikor pár évtizede a szocializmus alapjainak lerakásáról és a  jövőbeni kommunizmus megvalósulásáról szónokolt ilyen-olyan párttitkár, az semmiben sem különbözött a mostaniak ócska szövegétől, talán még az alkotmányban is benne volt a lenini út.

Akkor is kiskorúnak nézték a lakosságot (ah, a nemzetet), most is, csakhogy azokban az időkben a kutya sem hitte el, amit mondtak, röhögtek, legyintettek, aztán irány a kocsma. Jövőre viszont a kocsma után a szavazófülkébe is el kell menni. S aki nemcsak a felesektől, de az ígéretektől is megrészegül, egy pillanatra sem mérlegel. Gondolkodás nélkül szavaz az ingyenáramra, és csak akkor kap észbe esetleg, ha pár év múlva Németh Szilárd vagy maga Orbán Viktor az aktuális rezsicsökkentő haknin arra kéri az egybegyűlteket, hogy énekeljék el közösen a Petróleumlámpát.

narancsblog

Forrás: Magyar Narancs