Horváth Gyula írja most következő publicisztikájában: „Mostanság tudomásunk szerint a labor és az ügyelet nyakára tették rá a kést… Nem baj, ha nem ért hozzá, csak megbízható legyen, és jól keressen”

Csepelen az elmúlt három évben sok minden átalakult, de a legnagyobb változás a munkahelyi és hatalmi berendezkedésben, a dolgozó ember, az állampolgár és az uralkodó, basáskodó vezetés viszonyában érzékelhető.

A korábban szebb napokat megélt rendelő intézetben is (a volt SZTK-ban –a CSÚ-szerkesztő megjegyzése.) mindent a saját szájuk ízére és nem a lakosság szolgálatára alakítottak át. Megváltoztatták az intézet nevét és egy kétes hírű medikát állítottak előtérbe. "Nomen est ómen" (a név a végzet) mondják Csepelen összekacsintva az elkeseredett emberek!

A mostani kurzus emberei felkorbácsolták a kialakult gyógyító tevékenységet és az ellenségesség és a félelem olyan légkörét ültették helyébe, ahol őrlődik a dolgozó és erodálódik a beteg. Köztudott, hogy osztályok kapacitását fogták vissza, rendelési idejét csökkentették ott, ahol egyébként növelni kéne, mert a rászorultak köre nem csökkent. Csökkent viszont az onkológia, a diabetológia, a reumatológia, a sebészet, a kardiológia és a képalkotó diagnosztika kapacitása és szinte teljesen megszűntek szűrések, benne a vérnyomás és csontritkulási mérésekkel.

Mostanság tudomásunk szerint a labor és az ügyelet nyakára tették rá a kést. Korábban, - és ez még a szocialista időkre is igaz - amikor a kerület összlakosságát érintő kedvezőtlen döntések készültek, akkor megmozdult, szinte fellázadt a teljes népesség Csepelen. Mindenki kiállt a betegekért és az őket gyógyítókért. A szolidaritás alapján nem engedték, hogy kisemmizzék őket jogos jussaikból.

Ma nincs ilyen!

Ma mindenhol csak félelem szülte hallgatás és elfojtott düh tapasztalható!

A megfigyelő kíváncsian keresi a jelenség okát, és nem leli! Azért nem, mert különböző intézkedésekkel, próbálják elfedni őket! A vezetők egymás között is papírokat köröztetnek, hogy feddjék magukat és a másikra tolják a pusztítás felelősségét. Ebben az újjáalakított viszonyrendszerben nem a probléma feltárása, kijavítása, a beteg mennél jobb ellátása a fontos, hanem az ügyek eltusolása. A betegellátási rendszerben meglévő bajokat (még) megláthatja az egészségügyi személyzet, de már szót nem emelhet miatta. Szerződések és kötelezettségvállalások titoktartással kombinált direktívái kötik gúzsba szabadságát és szakmai kompetenciáját.

Olyan emberek mondanak véleményt, változtatnak meg folyamatokat az itteni évtizedes gyakorlatból, akik csak pár éve élnek köztünk. Ők fújják Csepelen a "passzátszelet"! Az általuk kinevezett intézményi vezetők, meg előbbre tartják a betyárbecsületet, mint az igazság vállalását! Úgy gondolják, ha használni nem tudnak, akkor inkább saját hasznukra, a kínálkozó előnyöket ragadják üstökön. Így a haverok (akár 8 általánossal) lesznek szakigazgatók a családtagok, meg a társ intézetnél kerülnek a viszonosság ki nem mondott kötelmével, magas beosztásába.

Nem baj, ha nem ért hozzá, csak megbízható legyen, és jól keressen - gondolják. Viszonzásul aztán ők is befogadták a korábban neki segítséget nyújtók emberét. Ennek a "haladó" konstrukciónak az újjáéledéséről szól a közbeszéd a Tóth Ilona és az ÁMK között kialakult vezetői "együttműködésben".

Az itt élők, meg rájuk hagyják és nem élnek (mert félnek) ellenvetéssel. A döntéshozók, meg irodáik homályában dörzsölik a kezeiket, hogy ezt is lenyomták a közvélemény torkán. Új nagyotmondást, teljesítményt helyettesítő marhaságot keresnek, maguk és munkájuk dicsőítésére. Arról beszélnek, - és gátlástalanságukban le is írják - hogy Csepelen nem volt gyermekorvosi ügyelet. Holott természetesen volt!

Sőt a mai vezetői szemléletben eléggé el nem ítélhető módon, még gyermek szakrendelések is voltak: a fül orr gégészeten, az ortopédián és a szemészeten. Persze, ezt tudják is, de itt már nem az igazmondás, hanem a mostani ideológiának és nem az igazságnak való megfelelés a kritérium! A kerületi gyermekorvosi ellátás ugyanis a Magyarországon elérhető legmagasabb színvonalú volt, mert a Heim Pál Gyermekkórház orvosai látták el, a mögöttük lévő magas szintű orvosi felkészültséggel, eszköz és intézményrendszerrel. Ők kezelték az ambuláns és a kijáró fekvő betegeket is. A finanszírozásuk, pedig a TB. által biztosított, gyerekszám utáni ellátási keret átadásából, és nem a kerület költségéből került ki.

Ami korábban nem volt, - és most is felesleges (drága és szelekcióra ösztönöz)- az a 24 órás ügyeleti rendszer.

Persze mindez csak akkor lehet igaz, ha a vezetők gondolatait az ésszerűség és a jogállamokban elvárható gondosság és hasznosság irányítják. Ha, itt is az egyéni érdekeltség és a haszonszerzés bonyolult szabályai, és a haverok előnyhöz juttatása a cél, jobb, ha nem is szólunk. Azért nem, mert ez a gondolkodás serkenti a már beindított pusztítást.

A jól működő rendszereket felrúgják, a hozzáértőket kirúgják és Csepel lakosságát hamis állításokkal félrevezetik. Csepel lakossága pedig nem partnere, hanem kárvallottja az eszetlen pusztításnak!

A kárt okozók pedig készüljenek, mert a 2014-es év nem csak a választásokról, hanem válaszadásokról is szólhat.

Forrás: Horváth Gyula VISZONYOK című cikke saját blogján