(Részlet a „Zendülőben” című memoárból)

1973 tavaszán a Kertészeti Vállalat KISZ-esei (egyik törzs klubunk tagsága) felkértek, hogy április 4-én velük vonuljunk fel, no nem az állványokra a szoc. Építéséhez, hanem hazánk felszabadulásának vidám, zenés megünneplésére. Mivel lelkes közönségünk adott volt, dalainkat meg már kívülről fújták, elvállaltuk. A csizma hűlt helye tövében gyülekeztünk és repertoárunk mozgalmi jellegű dalait játszottuk (Quantanamera, Aj Cubano, Nem hajlunk sosem, Baj van a részeg tengerésszel stb.) Utóbbi aktualitását egy-két aktivista aktív hánykolódása adta (baj volt a részeg kertésszel).

Szervezők kezdtek sürgölődni az önálló csoportok között, ki mikor és ki után vonuljon. Hozzánk küldönc érkezett, mint mondta a főszervezőtől Marton Frigyestől (azonos a későbbi rádiókabaré szerkesztővel), hogy a mi csoportunk (Kertészeti Váll.) elől induljon a transzparensek után, mivel itt hangulat brigád is van, - itt jelentősen ránk nézett. (Én meg a Dini? Mint később a Hofi a kis Halásszal?) Énekeltessük közben a társaságot! Válaszoltuk: - Rendben, eddig is ezt csináltuk.

Térült fordult:

-          Tudjuk-e a béke dalt?

-          A Lennon-félét, igen!

Újra visszajött egy brossurával:

-          Itt a szövege!

-          Kösz, de tudjuk kívülről az összes verziót, a Muzsay félét, az általánosan elterjedt „Őrizd a békét” és van saját fordításunk is „Adj esélyt kérünk, hogy béke legyen”.

-          Nem ezt, hanem azt kell énekelni, ami a brossurában van!

Bele néztem, a következő strófákat olvashattam. Vietnam népe veled vagyunk,

                                                                               Ötágú csillag vezesd utunk, stb.

-          Ezt mi nem énekeljük el. Semmi köze John Lennonhoz!

-          Ez a parancs!

-          Akkor se!

A küldönc kényszeredetten vissza loholt a vezérkocsihoz. A vezérkocsi platójáról szótölcsérrel üvöltötte Marton Frigyes (tán ötven méter volt köztünk):

                  -      Ezt kell énekelni!

Vissza ordítottuk: - csak a Lennonnak megfelelő szöveget énekeljük!

-          El kell döntsétek Lennon vagy Lenin. – közben oda ért hozzánk gyalog.

 Válaszoltam, nincs semmi bajom Leninnel, de nem emlékszem, hogy békedalt írt volna, Lennonét meg ismeri az egész világ. Nem vagyok hajlandó megmásítani gondolatait. – Godina is beszólt: Szembe köpöm magam tükör előtt, ha ezt megcsinálom!

-          Ez volt az utolsó fellépésetek!

Tényleg ez lett az utolsó felvonulásunk, de ettől függetlenül, nem ért semmiféle veszteség, hisz nyereség sem volt. (Se gázsi, se lemez, ahogy az egész műfajnak sem).

De nem olyan fából faragták Martont, hogy ne oldja meg a feladatot.

-          Akkor csak gitározzátok!

-          Az még rendben!

A következő rendezői utasítást adta: Ronyecz Mária (akkor még fiatal színésznő) elszavalja a brossura szöveget, mi gitáron kísérjük az eredeti dallammal, a közönség meg énekli a művésznő után.

Az elképzelés zseniális volt, ami a valóságban így realizálódott:

    Ronyecz szavalta: Vietnam népe, veled vagyunk.

    Kalocsai-Godina duó gitározta: G7, F, Em, G7, C dúr.

    Kertészeti Váll. Fiataljai énekelték: Mind arra kérünk, a békének élj!

    Ronyecz folytatta: Ötágú csillag, vezesd utunk.

    Kalocsai-Godina duó pengette: G7, F, Em, G7, C dúr

    Fiatalok énekelték: A békének kérünk, adj hát esélyt.

Szegény Marton nem tudhatta, hogy a kertészetiek, mint a törzsközönségünk, már sokszor hallották a „Give Peace A Chance”-t tőlünk saját fordításunkban és már kívülről  fújták. Így egyedülálló feldolgozása lett a békedalnak, és végső soron a királynak és az  úrnak is megadatott, ami neki járt. A szocialista béketábornak Vietnam népe, ötágú csillaggal, Lennonnak is adtunk esélyt, mint a békének.

Azért az esetnek számomra volt egy nem várt következménye. Másnap a CSESZÜ  Ig . I. agit.prop.titkára Sz. Domonkos, egyben munkahelyi kollegám, lecseszett, hogy miért nem voltam felvonulni?

-          Voltam én, a Kertészeti Vállalat KISZ-eseivel!

-          Az nem számít, a mi alapszervezeteinkkel kellett volna!

-          Ők már két hete felkértek minket.

-          Ki látta? Különben is a mi létszámunk lett kevesebb, ezért KISZ fegyelmit kapsz!

-          Nem is vagyok KISZ-tag!

-          Nem is vagy KISZ-tag? – hápogta – De brigádtag az vagy, így a brigádmozgalomra is szégyent hoztál!

-          Meg a munkásmozgalomra, meg a béketáborra is!

-          Ne hülyéskedj ezzel, ezt hogy érted?

-          Lenin helyett Lennont választottam, de ez most hosszú, meg úgyse értenéd meg.