Blogunkban, a CSÚ-ban már többször közöltünk olyan cikket, amelynek a szerzője a rendszerváltás előtt a Csepel újságnál dolgozott. Büszkék voltunk és vagyunk elődeinkre, akik krónikásai voltak a korábbi évtizedek gyári és csepeli életének, és ma sem lettek hűtlenek egykori olvasóikhoz. Kétségtelen, van néhány adósságunk. Ezek közül a legnagyobb Bencsik András. Az a Bencsik, akinek 2010 óta Németh Szilárd, Csepel jelenlegi fideszes polgármestere ki tudja hány millió forintot utalt már át közpénzből rágalmazó és történelemhamisító kiadványok nyomdai előállításáért.

Bencsik András azonban nemcsak a rágalmazók társaként fordult meg Csepelen. Óriási csinnadrattával 2012 őszén járt ő már itt mint huszár is. Bandériuma szép felfordulást okozott kerületünkben, de blogunk csak a tényeket rögzítette. Nem büszkélkedtünk vele, hogy Fidesz-kegyenc huszár bizony szintén a Csepel újság munkatársa volt a rendszerváltás (1989) előtti átkosban. Innen került a Népszavához, hogy onnan újabb huszáros rohammal a Népszabadság akkori (kommunista) pártrovatáig meg se álljon. A szintén kommunista párti Esti Hírlap már csak hab volt a tortán Bencsik számára. Többszörös köpönyegfordítással és  szerkesztőségcserékkel lett mára a Fideszből a szélsőjobbra kacsingató média potentátja és Németh Szilárd kedvenc (bohóca), huszára, pénzügyi kegyeltje.

Nem is foglalkoztunk volna ezzel a gátlástalan kurzushuszár karrieristával, ha nem hazudozik tegnap az MTI-nek Gréczy Zsolt szavaira válaszolva. Gréczy ugyanis közölte az igazságot, hogy nem új keletű Bencsik hirtelen jött orosz barátsága, és Orbán Viktor moszkvai megállapodásának kritikátlan dicsőítése. Bencsik egyik fő területe ugyanis a Népszabadságnál annó az MSZBT vagyis a Magyar Szovjet Baráti Társaság, a magyar-szovjet kapcsolatok ápolása volt. (Erről szól  a Mandíner bányászatának 1986-os eredménye is. )  Bencsik nem első és nem is utolsó leleplezése, lebukása, kínos magyarázkodása a következő volt:

Bencsik András hazugságnak nevezte a Demokratikus Koalíció szóvivőjének pénteki kijelentéseit, a Magyar Demokrata című hetilap főszerkesztője az MTI-nek nyilatkozva kijelentette: „nem voltam kommunista”.

Gréczy Zsolt DK-szóvivő sajtótájékoztatón úgy fogalmazott, leplezhetetlen örömmel értesültek arról, hogy „a Kádár-kori Népszabadság pártélet rovatának főmunkatársa, Bencsik András visszatért kommunista önmagához”. Közölte, „Orbán Viktor bizalmasa” békemenetet szervez a választási kampány hajrájában, „az örök és megbonthatatlan magyar-orosz barátság megerősítése érdekében”.

Felhívta arra a figyelmet, hogy a Magyar Demokrata című hetilap főszerkesztője a Szovjetunióhoz hasonlította az Egyesült Államokat, Oroszországot pedig a tolerancia hazájának nevezte legfrissebb vezércikkében.

„Nem vagyunk meglepve, hiszen Bencsik András világéletében harcos kommunista volt, igaz, hogy közben váltott egy kis köpönyeget, de aztán mégis csak visszavette ugyanezt vörös színben” – mondta.

Bencsik András az MTI megkeresésére elmondta, elképesztőnek tartja az ellenzéki politikus kijelentésit.

„Nem voltam kommunista, nem voltam a pártrovat főmunkatársa, soha nem voltam párttag, és 1990 óta jobboldali újságíró vagyok” – sorolta ellenvetéseit.

Közölte, idézett cikkében a magyar politika egyensúlyozó képességének védelmében kifejtette, hogy az Egyesült Államok úgy viselkedik, mint a Szovjetunió a legrosszabb időszakában.

„Idejön egy nagykövet, aki úgy viselkedik, mint valaha egy szovjet komisszár. Előre elítél bennünket és előre minősíti a magyar demokrácia állapotát” – mondta.

Hangsúlyozta: azt írta le, hogy Oroszország ehhez képest toleránsabb, mert a paksi atomerőmű bővítéséről szóló szerződés kapcsán nem támasztott belpolitikai igényeket Magyarországgal szemben. Megjegyezte, az elmúlt évtizedekben „igen sok ronda, egyébként jogos vélemény hangzott el a Szovjetunióról”.

„Itt írtam le némi iróniával, hogy az amerikai mentalitáshoz képest Oroszország a demokrácia hazája” – tette hozzá
 Bencsik András.

Hangsúlyozta: a Békemenetet a nemzeti szuverenitás védelmére hirdették és hirdetik meg.

„Ha nem is az ő (egy gimnáziumi orosztanárnőről van szó – a szerk.) személyes példája, de hozzá hasonló jó, s a vele pörölő rossz példák tapasztalatai indították talán egyebek között a Magyar-Szovjet Baráti Társaságot, hogy új utakat, lehetőségeket keressen, s találjon a magyar ifjúság internacionalista nevelésére, a Szovjetunióhoz fűződő viszonyuk, világlátásuk tisztázására” – írta Bencsik 1986-ban a Népszabadságban.