Miként korábban jeleztük, a Csepeli Munkásotthonban, a zsúfolásig megtelt teremben nagy sikerű fórumot szerveztek a baloldali összefogás pártjai az oktatás jelenéről és lehetséges jövőjéről. Az összefogás szakpolitikusai adtak helyzetképet a Fidesz-hatalom által kialakított mai lesújtó állapotokról, és felvázolták, hogy a baloldal választási győzelme esetén, miként lehet kedvező fordulatot elérni a magyar iskolákban, oktatási intézményekben. Most a 21. kerületi Hírhatár tudósítójának köszönhetően részletesen beszámolunk az elhangzottakról:
Az ellenzéki győzelem esetén mindenki előtt nyitottá váló felemelkedési esélyről, a hazai iskolák helyzetéről és az oktatási rendszer szükséges átalakításáról is szóesett a január 30-ai csepeli pedagógus fórumon, melyet a Csepeli Munkásotthonban rendezett meg a baloldali ellenzéki összefogás pártszövetsége.
Kulinyi Márton moderálása mellett négy előadó adott diagnózist az Orbán-kormány oktatási rendszeréről és kerestek közösen terápiát a gyógyításra. Szelényi Zsuzsanna, az Együtt elnökségi tagja, országgyűlési képviselő-jelölt Budapest II-III. kerületében; Kunhalmi Ágnes a Magyar Szocialista Párt országos elnökségének tagja; Gy. Németh Erzsébet, a Demokratikus Koalíció elnökségi tagja és Tarján András, a Liberálisok – Magyar Liberális Párt képviseletében vendégként, valamint Dr. Szabó Szabolcs, az Együtt-PM és egyúttal az ellenzéki összefogás országgyűlési képviselőjelöltje Csepelen és Soroksáron házigazdaként köszöntötték a száznál is több megjelent résztvevőt.
Dr. Szabó Szabolcs az oktatás fontosságát hangsúlyozta bevezetőjében, a felsőoktatás egyre rosszabb helyzetéről, a recsegő-ropogó rendszerről beszélt, majd átadta a szót a szakpolitikusoknak.
Szelényi Zsuzsanna rögtön a téma közepébe vágott: kell-e nekünk az oktatás államosítása? – tette fel a költői kérdést. Mi az iskola dolga? Erre pedig azonnal válaszolt: végigvinni a gyermekeket, a fiatalokat a tanulás útján. A centralizált iskolarendszer alkalmatlan a gyermekekkel, a pedagógusokkal való törődésre. A jelenlegi, hibás hazai koncepció elavult pályán mozog: minden rossz az iskola-rendszerben.
Kunhalmi Ágnes fenekestől felforgatott rendszerként jellemezte a hazai oktatásügyet. Az egykulcsos adótól indított gondolatmenetében felvetette, hogy a költségvetésbe be nem folyó 500 milliárd forintot lehetne az oktatásra fordítani. A tankötelezettség leszállítása 16 éves korhatárra a kormány ugyanolyan érzéketlen, ostoba intézkedése volt, mint az egykulcsos adó bevezetése. Ez is a legszegényebb családokat érinti, akiknek gyermekei szakma nélkül maradva kiesnek a munka világából, s vagy a megalázó segélyezésben jelennek meg, vagy a bűnözésbe sodródnak. Ezt okozza a kormány, amely simán felélte a magánnyugdíjrendszer tartalékait is. Kérdés: ki fogja fedezni a jövő nyugdíjasainak megélhetését? Egyetlen intézkedéssel gazdasági-társadalmi válságot sikerült előidézni a kormánynak. Miközben az élethosszig tartó tanulás gondolata mára gyakorlattá vált Európában, nálunk a tankötelezettség csonkításával a szakma szerzés és a felemelkedés esélyét vették el egy egész generációtól.
Gy. Németh Erzsébet szerint a hazai oktatási rendszer egy tatárdúlást szenvedett el, amely az alkotó munka hiányát és a szégyenteljes pénzkunyerálást eredményezte, miközben senki sem érzi jól magát az oktatásban. Elvették az önrendelkezési jogot az önkormányzatoktól, amelyek így már plusz pénzeket sem adhatnak az iskoláknak, mint azt korábban tehették. Botrányos a központosított szervezet, a KLIK működése. Az ellenzéknek hatalomra kerülése után változtatnia kell ezen.
Tarján András szerint is több a boldogtalan pedagógus, mint a boldog. Ők tartják működésben az iskolarendszert, de a kormányzat Nemzeti Pedagógus Karba kényszeríti őket, s etikai-erkölcsi elveket ír elő számukra. Miért? Mert az Orbán–kormány egy olyan társadalmat épít, amelynek piramisrendszere a közmunkások széles táborán alapul, felettük következik a szűkebb alkalmazotti, aktív dolgozó réteg, majd a vazallusok, s legfelül a vezetők, a csúcson pedig Orán Viktor, a bölcs vezető. Erre készítik fel a jövő generációit. A pedagógusokat szolgává teszik, akik az államot szolgálják ki és kis rabszolgákat nevelnek az iskolákban. Orbán Viktor ideológiailag eljutott Máraitól Wass Albertig. Sokkal többen vagyunk (mint amit a közvélemény-kutatások jeleznek) akik nem kérnek ebből a rendszerből. Április 6-án menjünk el szavazni, legyen ez egy népszavazás a kormány leváltására.
A felvázolt diagnózis után a javasolt terápiára tértek át az előadók, hiszen nemrégiben az ellenzéki összefogás pártjai ebben egyezségre jutottak.
Szelényi Zsuzsa leszögezte, hogy a Hoffmann Rózsa-Orbán Viktor féle dúlást korrigálni kell, s az oktatást vissza kell állítani a normális pályára, s a gyorsan változó modern világhoz alkalmazkodni képes oktatást kell megvalósítani. Nem tudjuk, mire készítjük fel a gyerekeket – állandó készenlétbe kell állni mindenkinek. Ma ilyen dinamikus a világ. Az iskolák valójában a gyermekekről szólnak! A gyerekeknek kell az oktatás középpontjában lenniük. Indokolatlan a centralizálás, mert ott kellene dönteni, ahol a gyerek van, azaz a helyi közösségekben. A pedagógusok centrális szereplők. A pedagógusi hivatást valódi karrier-pályává kell tenni (ki megy ma tanárnak – a gyengébbek). Azt kell elérnünk, hogy a legjobbak legyenek tanárok, s a legjobbak akarjanak tanárok lenni! A bérezéssel megélhetésüket biztosítani, ösztönözi őket, hogy vállalják a kihívásokat, s e többletteljesítményt megfelelően honorálni.
Nemcsak a diáknak, a pedagógusnak is folyamatosan tanulnia kell, s ehhez az államnak kell támogató hátteret teremteni, hogy a pedagógusok örömmel és lelkesedéssel tanítsanak. A képességek és a készségek fejlesztésére van szükség: az írás, az értő olvasás, az alapfokú matematika, az angol nyelv és a számítógépes ismeretek tanítására. A többi tárgy is megmaradhat, a szabadon választható kategóriában (erkölcs, hittan). Az állam felelőssége, hogy milyen tudást ad a gyerekeknek.
Az iskola legyen képes a különböző képességű gyermekekkel való bánásra, s a gyermekek magukkal hozott tudását komoly hozzáadott értékkel gazdagítva valóságos ént kifejleszteni. Ez ma nem megy. A mai oktatási rendszer nem tudja eltűntetni a családi eredetű különbségeket a gyerekek között.
Gy. Németh Erzsébet elmondta, hogy rövidtávon a tankötelezettségi korhatárt fel kell emelni 18 évre – ez az első tennivaló. Módosítani kell a Nemzeti Alaptantervet: a hittan-erkölcstan a választható kategóriába kerüljön, de az iskolai kereteken kívül. Hosszabb távon a KLIK-et (amely egy káros vízfej) meg kell szüntetni. Balogh Zoltánnak már ma fel kellene mentenie Pintérné Marek Arankát, s egy kevesebb kárt okozó embert ültetnie a helyére.
Az idegen nyelv a mai élethez nélkülözhetetlen, informatikai tudás nélkül nem boldogulunk, ezért e tárgyak óraszámát növelni kell, s jobb körülmények között tanítani.
Valós érdekegyeztetést kell folytatni, együttműködni a szülőkkel, pedagógusokkal. Ésszerű módon át kell alakítani a pedagógus-életpálya modellt, s az önkormányzatoknak (amelyek ezt vállalják) vissza kell adni az iskolák fenntartásának lehetőségét.
Vissza kell állítani az 5 osztályos gimnáziumot (melyet Orbán Viktor megszűntetett), ahol az első évfolyamban csak idegen nyelvet tanulnak a diákok. A jelen kormányzat úgy véli, hogy a piramis alján nincs szükség a nyelvtanulásra.
Kunhalmi Ágnes azt hangsúlyozta, hogy nem lehet mindent egyből visszacsinálni! A KLIK egy mamutszervezet, az ország legnagyobb munkáltatója. Még viszi magát, de bármikor összeomolhat a sok felhalmozott hiba miatt.
A demokratikus oldal pártjai egy hete meghatározták, hogy lehet úgy korrigálni a rendszert, hogy az iskolák folyamatosan működni tudjanak. Ez a legfontosabb és egyben legnehezebb feladatuk, hogy az oktatási rendszer ne omoljon össze. Két lépcsős korrekcióban gondolkodnak. Választási győzelem esetén április 7-én indul a gyors mentőcsomag, hogy a társadalmat ismét a tudás alapú oktatás és a tudásra épülő munka jellemezze. Megszűnik a Pedagógus Kar és az erkölcsi előírások is. Az érdekegyeztetést együtt az érintettekkel végzik, s a tankötelezettséget 18 évre emelik a felmenő rendszerű oktatás érdekében. A pedagógusok életpálya-modelljét is újra gondolják.
A KLIK leépítése hosszabb távú folyamat lesz. Vissza kell hozni a helyi közösségeket a döntési rendszerbe, s velük együtt az önkormányzatokat is. A közigazgatás korábbi szétaprózottsága megnehezítette az iskolák finanszírozását. A jövőben a bér a központból érkezik majd, a járási rendszer megmarad és a tankerületeket is megtartják, ám a közoktatás szereplőit visszakapcsolják a döntéshozatalba, s ismét érvényesítik az önkormányzatiság elvét. Ezzel párhuzamosan a tankerületi vezetőket választhatóvá teszik. (Itt nem jó a központosítás!) Mindez szép feladat, nagy kihívás, de a szakszervezetekkel és a civil szervezetekkel közösen megoldható.
A szakképzésről érkezett kérdésre válaszolva Kunhalmi Ágnes elmondta, hogy a jelenlegi három éves rendszer, amelyben a korábbi mérték egyharmadára csökkentették a közismereti tantárgyak oktatását, eredménytelen. Ma a legszegényebb családok gyermekei mennek szakiskolába. Nekik is kéne az idegen nyelv, de nyelvi különórák nélkül nem lehet eredményt elérni (azok meg pénzbe kerülnek). E családok gyerekeitől nem veheti el az esélyt sem Orbán Viktor, sem rezsicsökkentő harcostársa Németh Szilárd, sem Hoffmann Rózsa!
Egyszerre kell a mély szociális válsággal és a gyorsan változó, modern világgal szembenézni. A ma iskolája nem véd meg a kihívásokkal szemben! Az oktatás révén lehet előre lépni: a megreformált duális képzéssel, az iskola és az ipar együttműködésével.
A felsőoktatás témája is előkerült egy kérdésben. A diplomásokra szüksége van az országnak! Az Orbán-kormány 60 milliárd forintot tüntetett el a felsőoktatásból, s közben a tandíjat a háromszorosára emelte. Ellenzéki győzelem esetén a tandíjat csökkenteni fogják, s újra ingyenessé kell tenni az első diploma megszerzését, mert az elmúlt négy évben túl sokan mentek el az országból, és túl sokan nem jutottak be – anyagi okok miatt – a felsőoktatásba. Ez a tudás ma hiányzik az országból – zárta válaszát Kunhalmi Ágnes..
Tarján András is leszögezte, hogy kell a terápia, de nem könnyű egy négy éves dúlást rendbe tenni. Tudnunk kell, milyen társadalmat szeretnénk? Olyat, ahol szolgák nevelnek rabszolgákat, vagy boldog társadalmat? A mai központi felfogás szerint a pedagógusok nem alkotók, hanem végrehajtók! Ez rossz gondolkodás! Nem jó a központi diktálás, a kötelező benntartózkodás, a kötelező feladatok előírása, a kötelezően előírt 1-2 tankönyv használatának előírása.
A pedagógus életpálya modellben a Pedagógus1 szintről tovább kell lépni Pedagógus2-re, ehhez portfóliót kell készíteni, ám az előrelépés lehetősége nem mindenki számára adott: a kormányzat azt sugallja, most ne is próbálkozzanak, mert nem lesz rá pénz…
Kérdések hangzottak el a mindennapos testneveléssel, a közmunkások továbbképzésével és a fogyatékkal élők és vakok képzésével kapcsolatban is.
Kunhalmi Ágnes elismerte, hogy a fogyatékkal élők és a vakok képzésében van elmaradás. Az új kormány a legnagyobb szabadságot és támogatást akarja megadni az egyedi fejlesztést igénylőknek. A mai vezetés üldözi a más helyzetben lévőket és a másként gondolkodókat.
A pedagógus életpálya modellben fontos a béremelés, és örülünk, hogy a jobboldal is ad a pedagógusoknak, de ez a béremelés messze nem az, amit megígértek előzetesen (s a megszorítások, a 27 százalékos áfa és a harminc új adónem az ő zsebükből is sokat kivett). A béremeléssel párhuzamosan bevezetett központosított minősítési rendszer igazi gondot jelent! A pedagógusokat visszafogott idegesség, félelem, elégedetlenség jellemzi. Csak egy iskolarendszerünk van, s ha onnan egy kegyvesztett pedagógus kiesik, elveszti munkalehetőségét, egzisztenciáját. A kiesésről pedig az etikai kódex gumiparagrafusai alapján döntenek, a központ kinevezettei. Elmondható, hogy a pedagógusok derékhadának jutott a legkevesebb béremelés, s ettől óriási a belső feszültség – a kormányzat pedig nem engedi a P1-ről P2-re való továbblépést.
A megoldás a differenciált minősítési rendszer bevezetése. Minden gyerekhez van kulcs, de azt meg kell találni! Az effajta pedagógusi teljesítményt a jelen központosított rendszerben nem lehet mérni…
Tarján András hozzátette, hogy a legjobban húzó pedagógusok vesztettek az emelésen.
Még néhány kérdés és válasz következett, majd a zárszóra kérte fel Kulinyi Márton a vendégelőadókat.
Szelényi Zsuzsanna egyetértett azzal, hogy ma átláthatatlan és követhetetlen, bonyolult azok értékelése, akik a gyerekekkel foglalkoznak. Pedig ez fontos. A helyes megoldás az, ha az iskolát értékelik, a hozzáadott érték alapján, s ez nem bontható le pedagógusokra. A tanárokat az igazgatóknak kell értékelniük. Hoffmann Rózsa nem tudja megmondani, hogy a tanár milyen teljesítményt nyújtott. A szülők, a gyerekek, az igazgató viszont pontosan tudja, ki a jó tanár, s ki nem az. Ez a rendszer lefelé tolja a gyerekeket, az emberi erőforrásokat. Rossz világkép ez – megváltoztatása stratégiai, nemzetpolitikai kérdés.
Tarján András a vita mellett kardoskodott. Beszéljük meg, milyen legyen az oktatás, s szólalhasson meg e vitában minden érintett, diák, szülő, pedagógus. Az oktatási rendszerről a pártok egyeztessenek a szakmai és civil szervezetekkel – erre meg kell adni a megfelelő időt. Úgy kell mérni a pedagógusok teljesítményét, hogy honnan hova sikerült eljuttatnia a gyermeket, s ezt a teljesítményt kell honorálni (a kis közösségek döntése alapján).
Gy. Németh Erzsébet sokszereplős játéknak nevezte az oktatást, melyben felszabadultabb, nyugodtabb és lelkesebb iskolákra van szükség, a dolgozóközösségek legyenek érdekeltek a gyermekek előmenetelében, s normálisan kell átalakítani az életpálya modellt is.
Kunhalmi Ágnes szerint a magunkkal hordott régi problémákat végre meg kell oldani. A bérek megmaradnak, de Hoffmann Rózsa új világa nem! A mai rendszer nem elfogadható!
Nem létezik állami központi oktatáspolitika: csak gyermekközpontú van! Ehhez kell az államnak a feltételeket igazítania, biztosítania (tankötelezettség, finanszírozás).
Nincsen csoda – csak a sziszifuszi munka hozhat eredményt. Ahhoz hogy az ország jobban boldoguljon, a jövő vezetőinek ebből az új iskolarendszerből kell majd kikerülni, ahol a tudás mellett a szolidaritást is elsajátították. Mindennek alapja az oktatás!
Dr. Szabó Szabolcs köszönetet mondott a megjelenteknek a figyelemért és az aktivitásért. Reményét fejezte ki, hogy a program támogatásra érdemes. Van kiút a káoszból! Aki segíteni szeretne e program megvalósításában, keresse fel őt.
Forrás: 21. KERÜLETI HÍRHATÁR
