Csepelen ma olyan emberek állnak a kommunista diktatúra áldozatainak rendezvényén az élre, akik annak a rendszernek, amelyiket mocskolni akarnak, sokkal inkább a haszonélvezői, mintsem a kárvallottjai voltak. Álszentnek fog hatni a kilenc négyzetméterben született vezető kezében Csepelen a koszorú, a szemében meg a könny, mikor a kilencvenes évekre, összkomfortos lakás, kocsi, meg ingyen szerzett diploma volt számára a "kommunizmus" mérlege. Szüleinek munkahely, majd biztos nyugdíj, orvosi ellátás volt a "büntetése".
A gyárak működtek Csepelen, és ettől volt ott a munkának igazi becsülete!
A rezsit zsebből kifizették, mert bizton megkeresték és nem vártak kegyet, alamizsnát.
A tenni akarók, az alkotó emberek (a Fidesz szerint "kommunisták"), évente több ezer lakást építettek és jutányosan adták az olyan szegényeknek is, akik akkoriban csak "kilenc négyzetméteren" éltek.
Volt is ok a sírásra! Csak azok örömkönnyek voltak ezekben a családokban....
Olyan harcot hirdet, az az undorító bősz oszlop az Imre téren, ami csak szenvedést, vért és bánatot hozott ennek a népnek. És a kommunizmus szidalmazásának álszent leple alatt ravaszul hunyorogva, ebbe az irányban haladnak most is! Ekkora szegénység, ilyen nélkülözés Csepelen emberemlékezet óta nem volt.
Elöljáróban most csak ennyit Horváth Gyula ÁLDOZATOK című publicisztikájából, amit a következőkben változtatás nélkül közlünk:
Újabb nagyszabású ünnepséget szervez a kerületi Fidesz vezetés.
Megint olyan rendezvényt próbál ráerőltetni az itteni lakókra, ami egészen másról szól, mint amit a címe üzen. Február 24-25-én a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapja alkalmából kívánnak megemlékezést tartani Csepelen.
Nézzük, miről is szeretnének valójában rendezvényt szervezni?
Az elsőnek itt van mindjárt ideológiájuk, mely valójában egy keresztény mázzal leöntött populista, nacionalista, állam-szocialista áthallásokkal tarkított katyvasz. Ennek szerveznek ünnepséget most a Fideszesek, nem az áldozatoknak. Csepel pedig, ebből az ünnepségből ebben a formában nem kér! Amennyiben vették volna a fáradtságot arra, hogy párbeszédet folytatnak az itt élőkkel, és kitudakolják, hogy mi az, ami ízlésnek, történelemnek és a helyi tapasztalatnak is megfelel, más lenne a helyzet. Itt viszont erőről és ukázról van szó.
A hangsúlyt pedig összekeveredetten és az áldozatok helyett bugyután, a kommunista szóra tették.
Pedig nem arra kéne, hanem a diktatúrára, és a nyomába kullogó erőszakra és a terrorra! Mert az igazi fájdalmat, - mind a szélső jobboldal, mind a szélső baloldal népünkre erőltet rendszerében- a diktatúra és a terror okozta.
Azért tették mégis a kommunistára a hangsúlyt, mert a Fidesz vezérek, össze kívánják mosni az 1949-től 1990-ig terjedő időszakot. Pedig ez nagy hiba! Egyrészt, mert ez csúsztatás, másrész, mert akkor az új - Fidesz uralta konzervatív-populista rendszert is - meg lehetne vizsgálni úgy, hogy vannak-e áldozatai. És vannak!
Csak azok nem lágerekben, börtönökben, hanem, utcán, hajléktalan szállón, hideg lakásban, elhanyagolt kórtermekben, meg elvont, megkurtított nyugdíjjal, táppénzzel, ki nem fizetett számlái miatt tönkrement egzisztenciákkal jelennek meg. Az alaptörvényből kitörölték ugyan a diktatúra időszakát, de a valóságban a sunyiságban lopózik vissza, ami (többek közt) a paksi erőműbővítés busás hasznának reményében ragadható éppen üstökön. "Mert a karaván halad!"
Kommunista lett mindenki a Fidesznél, akire ők, (a nagy- és kis-vezérek) rámutatnak.
Azért, mert azt akarják, hogy a magyar embernek bűntudata legyen, és féljen! Csak azért, mert élt abban a korban!
Kommunistává vált ebben a kificamított kontextusban a terror börtönében szenvedő demokráciáért küzdő jobb és baloldali, viszont menlevelet kaptak kocsonyás gerincű (a bűnbe esett gyerekét kitagadni sem restellő) KB titkárok némelyike.
Díszpolgárságot, utcanevet, intézmény megnevezést kaptak gyilkosságért elítélt köztörvényes bűnözők. Lehet hát csodálkozni azon, hogy az átélt, de így elferdített, kiforgatott, megszégyenített korról már nem hiszik el azt, amit mondanak nekik? Meg azt sem, hogy az áldozatokról szól a fenyegető megemlékezés?
Azok a veszélyek, és azok a félelmek, amik a diktatúrából még egynehányunknak élet közeli tényezők, bizonyos jelenségek formájában, sajnos újból a kertek alatt somfordálnak. Persze mindenki számára tudott, hogy a Fidesz ideológiában azért a hangsúlyos itt a kommunista jelző, mert annak a ma politikai aktivitásában semmi relevanciája nincsen! Van viszont aktualitása az ellenség felmutatásnak!
Erősebb és aktuálisabb viszont a szélsőjobb előretörése, amit viszont Lucifer módra, félrevigyorogva megtámogat a hatalom. Olyan emlékművet kíván állítani a főváros közepére, ami akár lehet ellentettje is annak, amit ráírtak. Az a megítélésük, hogy Európa évezredes értékrendje, általuk felülírható! Kevesebb demokráciát, és több diktatúrát céloznak, közben meg (leplezve bűneiket) csak az ő sötét lelkükben létező kommunistákra mutatnak! Az új urak ugyanis nagyban játszanak.
Azt hiszik; ahogy már becsaptak egy népet, úgy becsaphatnak egy kontinenst is. Pávatáncukkal, kódolt beszédjükkel, átstrukturált értékrendjükkel, hülyére vehetnek bárkit, akit erre kiszemeltek.
Olyan emberek állnak a kommunista diktatúra áldozatainak rendezvényén az élre, akik annak a rendszernek, amelyiket mocskolni akarnak, sokkal inkább a haszonélvezői, mintsem a kárvallottjai voltak. Álszentnek fog hatni a kilenc négyzetméterben született vezetőnek a kezében Csepelen a koszorú, a szemében meg a könny, mikor a kilencvenes évekre, összkomfortos lakás, kocsi, meg ingyen szerzett diploma volt számára a "kommunizmus" mérlege. Szüleinek munkahely, majd biztos nyugdíj, orvosi ellátás volt a "büntetése".
A gyárak működtek Csepelen, és ettől volt ott a munkának igazi becsülete!
A rezsit zsebből kifizették, mert bizton megkeresték és nem vártak kegyet, alamizsnát.
A tenni akaró élet, az alkotó emberek (Fidesz szerint "kommunisták"), évente több ezer lakást építettek és jutányosan adták az olyan szegényeknek is, akik koriban akár csak "kilenc négyzetméteren" éltek.
Volt is ok a sírásra! Csak azok örömkönnyek voltak ezekben a családokban.
És most mit tett a kommunizmus áldozatait könnyező csepeli vezér?
Volt négy éve!
Először, duplájára emelte a szociális bérlakások árát. Aztán, épített egy revíziós emlékművet, hogy a gyerekek lelkébe belevésse az ellenségeskedést a környező népekkel. Nyilas parlamenti képviselőnek tanulmányi versenyt szervezett. Belül a baloldaliakkal, kívül a szlávokkal, de a románokkal és most már a sógorokkal is tengelyt akaszt pártja. Ősi barátságban vagyunk a lengyelekkel, ami érthető.
De nem érthető újfent barátság az azeriekkel, akikkel a baltás gyilkos kapcsán kerültünk kétes értékű komaságba. Az örmények, - akiknek fiai keresztények és évszázadokon keresztül együtt harcoltak a legjobbjainkkal - meg ellenségek lettek?
Olyan harcot hirdet, az az undorító bősz oszlop az Imre téren, ami csak szenvedést, vért és bánatot hozott ennek a népnek. És a kommunizmus szidalmazásának álszent leple alatt ravaszul hunyorogva, ebben az irányban haladnak most is! Ekkora szegénység, ilyen nélkülözés Csepelen emberemlékezet óta nem volt.
De nem volt ekkora kultusza a háború óta a nacionalizmusnak, sovinizmusnak és az öngyilkos és félrevezető revizionizmusnak sem!
Éhező gyerekek, útszéli koldusok mutatják az új ideológia által szabott irányt!
De készül az új mű!
A szegénytemető!
A gátlástalan hatalom által szervezett álszent fáklyás menet megvilágítja a lényeget! Ha van utódja, barátja, vagy régi munkatársa, aki kiássa sírját, megmossa csontra soványodott testét, és kivonszolja a gödörhöz, akkor meglátja azt a jövőt, amit a kommunista diktatúra áldozatainak farvizén ez az álszent Fidesz hatalom, perspektívaként, a csepeli embereknek igazából adni kíván!
HORVÁTH GYULA
Forrás: a szerző blogbejegyzése
