A demokratikus választás lényegét teszi kétségessé, hogy a regnáló miniszterelnök nem hajlandó vitázni kihívóival, illetve elzárkózik a nem kormánypárti sajtó elől. Ezzel ellehetetleníti, hogy az állampolgárok tájékozódhassanak az előttük lévő választási lehetőségekről, felmérhessék, melyek a lényegi kérdések és milyen jelentősége van annak, ha egyik vagy másik pártra szavaznak. Lényegében a szabad választás jogát csorbítja.
Orbán Viktor hallgatása ugyanazt a célt szolgálja, mint az állami tévéből és rádióból áramló, a Fidesz kampányszlogenjeire rímelő propaganda, a választási törvény és a választókörzetek egyoldalú átszabása vagy a külföldön dolgozó magyarok választási részvételének megnehezítése: el akarják venni mindenki kedvét a választásoktól. Azt sugallják, hogy minden eleve elrendeltetett, nem is érdemes elmenni választani. Az alacsony részvételi arányban reménykednek, mert tudják, hogy a magyarok többsége kormányváltást akar. Minél többen mennek el április 6-án a szavazókörökbe, annál könnyebb lesz leváltani Orbán Viktort.
A Fidesz a saját maga által elfogadott, saját igényeihez szabott törvényeket sem tartja be. A kormánynak immár bírósági papírja van róla, hogy törvénysértő módszereket alkalmaz. Ilyenek például a TV2-ben sugárzott állami kampányhirdetések vagy Nyíregyházán a közpénzből fenntartott önkormányzat győzelmi jelentéseinek a fideszes jelöltek plakátjai mellé ragasztása, az önkormányzati újság kampányröplappá silányítása. A választás napjáig még hátra van két hét, a Fideszről azonban már most hivatalosan tudható, hogy csal. Akármi lesz a végeredmény, ezért valakinek felelnie kell.
Orbán Viktor nem szeret felelni azért, amit tett. Nem szeret szembesülni a tényekkel, azzal, hogy ma alacsonyabb a reálkereset, több az adó, gyengébb a forint és magasabb az államadósság, mint amikor átvette a kormányzást. Demokráciában persze az sem fordulhatna elő, hogy a regnáló miniszterelnök nem hajlandó kiállni egy egyszerű tévévitára. Erkölcsi és politikai értelemben ez a vereség beismerése: nem tudja megvédeni saját tetteit, saját teljesítményét. Inkább úgy tesz, mintha királyi családba született volna Alcsútdobozon, mintha eleve elrendeltetett dolog lenne, hogy neki kell ülnie a trónon, mintha a politikai küzdelem alatta folyna, mintha neki ahhoz nem lenne köze.
Nem nekem, nem az ellenzéknek tartozik a válaszokkal, hanem azoknak a millióknak, akik 2010-ben rá szavaztak, és most rosszabbul élnek, mint 4 éve. Nem engem kellene meghallgatnia, hanem a Tiborczokra panaszkodó mai Tiborcokat, a szegényeket, az elesetteket, akiket Orbán Viktor rokonai, barátai és üzletfelei levegőnek néznek, akiken átgázolnak, akiknek esélyt sem adnak, hogy tisztességes munkából, normálisan élhessenek.
Két hét van még a választásokig. Azoknak, akik meg akarnak szabadulni Orbán Viktortól és az országon élősködő siserehadától, nem lesz nehéz dolguk. Április 6-án el kell sétálniuk a szavazóhelyiségig, a szavazólapokon nyugodtan, gondosan ki kell keresniük a kormányváltó erők öt pártjának logóját, illetve helyi jelöltjét, és be kell húzniuk az ikszet a jelöltjeinkre és a listánkra. Másnap új világ kezdődik Magyarországon. Például mindenki biztos lehet benne, hogy a következő választások előtt lesz televíziós vita a kormányfő és ellenzéki kihívója között.
