"Se víz, se partja, se árok, se szakadék, csak egy sík tér. Mégis hidat építtetett kerületünk nagy mágusa. Hidat a semmiből a semmibe! Kerül, amibe kerül, csak jó drága legyen...Szilárd híd, zavaros, ingoványos alapokon? Mint a csepeli Fidesz-éra! A mű, a rezsi hídját jelképezi. Azt, ahogy elindul valami; egy darabig emelkedik, aztán visszabukik ugyanoda ahonnan indult. Ami felett pedig átível, ott pusztulás és kiszáradás a következmény. Azért, mert semmi szükség rá. Azzal, hogy beleavatkoztak, elrontottak sok mindent. Számtalan életet tettek tönkre. Néhánynak előnyt adtak, százezreknek, meg kellemetlenséget, fájdalmat. Ennek a hídnak is - úgy, mint az utca és intézmény átkereszteléseknek, és a történelem hamis emlékműveknek- csak a dölyfös uralkodáshoz és az emberek lenézéséhez van köze... Jelkép lesz. A bűné, ami tönkretette ezt a jobb sorsra érdemes kerületet. Jönnek majd papok, lengnek majd zászlók, és harsogni fog a zene. Körmenet, tánc, mulatás, disznóölés és dáridó. Ez a kampánycél vezérel mostanság minden Fidesz-bérencet." - részlet Horváth Gyula írásából.

A teljes publicisztikát változtatás nélkül közöljük:

A kissrácok, - jó fél évszázada- biciklire kapva elindultak a nagy Duna felé a csepeli Budafoki úton. Tudták, hogy nagy kihívással néznek szemben, de időről időre, nekivágtak az útnak. Az első akadály, mindjárt a gyári teherbejárónál keletkezett. A négyes kapuval szemben a "Balhás"lakott. (Így csúfolták azt az elhanyagolt embert, aki kis düledező /9 négyzetméternél is kisebb/ kulipintyóban élt, műlábakon járó feleségével). Az ő kutyáinak éhező ordas hada csapott le, az arra bringázó fiúkra. Jó lendülettel és célzott rúgásokkal az ebek leküzdhetők voltak. A Budafoki út krosszpályának jobban megfelelt, mint közútnak. Kátyúiban kisebb tavak képződtek, melyeken áthajtva kiszámíthatatlan következmények érték a kalandvágyó ifjút. Így jutottak el az Olajkikötő út sarkára, ahol egy elhanyagolt szobrot találtak. Nem tudták kit ábrázol, de fejdísze kitűnő hely volt egy madárnak arra, hogy fészket rakjon. Azért, hogy a fiúk láthassák a kismadarakat minden esetben felmásztak a szobor vállára és megsimogattuk a csemetéket. Így kerültek kapcsolatba Nepomuki Szent Jánossal. A szobor, az ősi csepeli pestistemető sarkában állott, elhagyatottan és elhanyagolva.
Később a szent Imre térre került és rendbe hozták. Mára megközelíthetetlen, mert rács rekeszti ki az érdeklődőt. Bosszúból aztán a madár se jár a közelébe. A minap, azonban nagy munkálatok kerekedtek. Sóderhegy, cementes zsák, betonkeverő, meg számtalan szorgos munkás.
Híd épül Nepomuki Szent Jánosnak!
Híd a semmibe.

Se víz, se partja, se árok, se szakadék, csak egy sík tér. Mégis hidat építtet kerületünk nagy mágusa. Hidat a semmiből a semmibe! Kerül, amibe kerül, csak jó drága legyen.
A minap az egyik ismerőssel jártam arra ahol szorgos kezek mészkő elemekkel burkolták a vasbetont. Szilárd híd, zavaros, ingoványos alapokon? Mint a csepeli Fidesz éra!
A társam, - cserfes fajta- ezért megkérdezte az ott sertepertélőktől: mi épül itt?
A válasz érthetetlen dünnyögés, és hárító testbeszéd. Ők is tudták, hogy a pénznek dolgoznak, nem a történelemnek, nem az esztétikának és főleg nem egy emberi közösségnek. A mű, a rezsi hídját jelképezi. Azt, ahogy elindul valami; egy darabig emelkedik, aztán visszabukik ugyanoda ahonnan indult. Ami felett pedig átível, ott pusztulás és kiszáradás a következmény. Azért, mert semmi szükség rá. Azzal, hogy beleavatkoztak, elrontottak sok mindent. Számtalan életet tettek tönkre. Néhánynak előnyt adtak, százezreknek, meg kellemetlenséget, fájdalmat.
A híd meg maholnap állni fog!
Emberek érkeznek majd, és a csepeliek testvérvárosában, Nagyszalontán született költő Híd-avatás című versére emlékeznek. A hiedelem szerint a hidat az öngyilkosok avatják fel igazából. És lenne áldozatra kiszemelt réteg bőven. Azok, akiket ez a politika szabadított meg a munkájuktól, nyugdíjuktól, táppénzüktől, közgyógy-ellátástól, lakástól, vállalkozástól, földtől, trafiktól megtakarított pénzüktől stb. De ne legyünk igazságtalanok, mert adott is. Szegénytemetőt! (2015-től) Ennek a hídnak semmi köze a Nepomuki Szent Jánoshoz! Ennek a hídnak is - úgy, mint az utca és intézmény átkereszteléseknek, és a történelem hamis emlékműveknek- csak a dölyfös uralkodáshoz és az emberek lenézéséhez van köze. Ez a híd is a társadalom kárvallottjainak, az ötven évvel ezelőtt tudatlanul "balhásnak" csúfolt és a most csöveseknek titulált, lenézett szerencsétleneknek a jelképe lesz. A bűné, ami tönkretette ezt a jobb sorsra érdemes kerületet. Jönnek majd papok, lengnek majd zászlók, és harsogni fog a zene. Körmenet, tánc, mulatás, disznóölés és dáridó.
Ez a kampánycél vezérel mostanság minden Fidesz-bérencet.

Az "Urakat" megközelíteni illetékteleneknek nem lehet.
Beléptető-kapuk, kamerák, testőrök, közterület felügyelők vigyázzák éjjel-nappal, hogy a szerencsétlenek és az oda nem valók, meg ne zavarják a rendet. Nepomuki szent János, aki fél évszázada oly nagy türelemmel bírta, a gyermeki test terhét, meg a madárfészket, elzártatott és a hozzá vezető út immár híddal is kijelöltetet az itt lakóknak. Ez a csepeli Fideszes valóság, amit a miniszterelnök eltévelyedetten egységnek vizionált, de a valóságban erőszakos és durva kettészakítottság! Azt, ahol vannak kevesek, akik elrabolták még a szentjeinket is és a híd fényesebb oldalára költöztették őket, és vannak igen sokan, akik kisemmizettem becsapottan, néha éhezve, fázva, munka és hajlék nélkül a híd másik, árnyékos oldalán leleddzenek.

Forrás: HORVÁTH GYULA blogbejegyzése