HORVÁTH GYULA PUBLICISZTIKÁJA

Igen gyakran hallani manapság elsősorban a közalkalmazotti és közszolgálati körökben, hogy bizonyos félelem üli meg az embereket. A félelem abból adódik, hogy ősszel helyhatósági választások történnek Magyarországon. A hatalmon lévők Csepelen úgy látszik, hogy ezt a hangulatot nem, hogy csillapítanák, sokkal inkább gerjesztik.         

Azt próbálják elhitetni, hogy az a kirúgásokra épülő, durva módszer, amit ők regnálásuk idején alkalmaztak, nem speciális elferdítése a demokratikus rendszernek, hanem általános követelménye. Igen határozottan le kell szögezni, hogy ez nem igaz!

A Fidesz már a 2010-es önkormányzati választási kampányába is alkalmazta a "fülkeforradalom" kifejezést. Ez azt jelentette, hogy a választást, nem csupán a politikai vezetői szintű váltásként, hanem az egész társadalmi rendszerre vonatkozó átalakításként éli meg. A hatalmi gyakorlatában aztán ezt bizonyította is.

A kezdetben csak óvatos, aztán egyre mélyülő tisztogatásokkal kirúgásokkal, rettegésbe és bizonytalanságba taszította a dolgozókat. "Aki nyal, az szárnyal, aki nem nyal, repül" gyakorlattal nagyobb tisztogatást végzett a hivatalokban, intézményekben, mint amilyenek az 1990-es rendszerváltás után voltak. Emberek sokasága került egzisztenciális bizonytalanságba.

Mindenki fél mindenkitől. A munkahelyi légkőr fagyossá vált.

A dolgozók rabszolgaként egymást vizslatva, keserűen voltak kénytelenek a munkájukat végezni.

Az érdekképviseletek eddig sem túlzottan jeleskedő szervezetei elsorvadtak, vagy a teljes formalitásba süppedtek. A beosztottak ki vannak téve a vezetők kénye-kedvének.

Majdnem minden munkahelyi kiscsoport kapott egy politikai felügyelőt, vagy egy hálából odarakott herét. Centrális hatalmi piramist építettek a diktatórikus módszerek változatos formáinak cserélgetésével. Kiskirályságokat hoztak létre, ahol a dolgozók megalázása, teljes anyagi és erkölcsi kizsákmányolása történik.

Kasztosodás tapasztalható, ahol kialakították az érinthetetlenek szűk csoportját. Itt kicsik az elvárások és nagyok a bérek. Nem számít, hogy gépkocsivezető a képzettsége a delikvensnek, mindjárt lehet divízióigazgató, ha egyszer információt hozott Hagyóról. Másoknál meg a több diploma, a közszeretet, és a sokéves gyakorlat is kevés.

Náluk, (mint tegnap Miskolcziné Hajtun Zsuzsánál) a bíróságnak kellett kimondani, hogy jogszerűtlen volt az elzavarás. Az agresszív igazságtalanságban dagonyázó vezetés következmények nélkül tombol! Magánparkolóvá, és elzárttá teszik a korábban közparkolónak épült tereket, amit drága biztonsági őrökkel bevédenek, és ha valamely köztevékenység veszélyezteti saját gépkocsijuk parkolását, irtóztató a reagálás! Akár a vérszállítót, vagy a mentőt is kitiltja a területről a "sértett" kiskirály!De a haver terepjárójának azonban van helye, míg a lába töröttet ölben viszik sok méteren keresztül.

Ezek az emberek megérezték, hogy közeleg a végső óra. Frakcióülésnek álcázott balatoni dínom-dánomon, önkormányzati közpénzen "összetartást" szerveztek az intézményvezetők és a munkahelyi komisszárok részvételével, hogy a válsághatást csökkentsék. Azért, hogy mentsék a menthetőt, megpróbálnak ideológiát gyártani. Elhíresztelik hát (magukból kiindulva), hogy a közelgő új vezetés "lemészárol" kirúg majd minden dolgozót! Ez pedig szóba se jöhet! Vannak olyanok, akik az elmúlt négy év gyakorlatából kiindulva el is hiszi ezeket a badarságokat. Pedig ez a dolog nem hit kérdése! Ez a dolog alapelvek és világnézet kérdése.

A magát demokratikusnak nevező (ma még) ellenzék hitvallásából egy egészen más viselkedés következtethető ki. És ez nem érzelem, hanem a valóság realitására épülő logikus következtetés.

A közösségben végzett munka alapja a szolgálat, megvalósulási formája a demokratikus módszerek, garanciái pedig az egyéni és közösségi érdekeket tartalmazó intézményrendszer. Itt tehát nem a centrális erőtér, a tekintélyelvű egoizmus, a szimpátia és antipátia, hanem a közösségi munka követelményei lehetnek csak az irányadók! Ebből következik, hogy minden ember munkája egyaránt fontos és a beosztások közötti különbségek, nem rangok, hanem feladati elkülönülések a munkamegosztás rendszerében. A munkavégzés eredményességét pedig a produktum, a képzettség, rátermettség és nem valamelyik főnökhöz való viszony adja. Egy autentikus eredménymérő létezik: az ügyfél elégedettség!

A közszolgálatban és a hozzá kapcsolódó munkahelyi közösségekben tehát olyan viszonyok megteremtése várható, amelyek az emberek tenni akarásán és kreativitásán alapszik. Mindezt úgy alkalmazva, hogy a mostani félelmet a szaktudás, a kollegalitás a munkahelyi szolidaritás és a hatékony és jókedvű munkahelyi légkör váltsa fel.

Forrás: Horváth Gyula blogjának Közszolgálati viszonyok című írása