Több mint egy éve hallani a hírt: Németh Szilárd feladja állásait, átadja a csepeli polgármesteri széket. Ezért nem is keltett meglepetést, hogy a kampány előkészületeket a csepeli Fideszben Borbély Lénárdra szabták.
Csakhogy nem csereszabatos dologról, főleg nem csereszabatos egyénekről van szó. Borbély Lénárd ugyanis nem azért lett Németh Szilárd fegyverhordozója és legmegbízhatóbb embere, mert olyan, mint Ő.
NSz 1998-óta építi álmait a csepeli totális hatalommegszerzésért. Durva, hamisságokra épülő addig ismeretlen módszerét lenéző mosollyal nyugtázták ellenfelei: párton belül, és kívül egyaránt. (Hiba volt!) Először a belső harcot kellett megvívnia azért, hogy új pártjában, (korábban az SZDSZ tagja volt) a csepeli Fideszben megszerezhesse a hegemóniát.
Le kellett győznie, politikai értelemben meg kellett semmisítenie Hajdu Bélát, aztán Horváth Józsefet, mert riválisai lettek. Az elsőt könnyedén, ellenállás nélkül, a másikat harcban, durván, mély sebek ejtésével abszolválta. Ekkor került a képbe Borbély, aki az ismeretlenség homályából előhúzott "táskahordó" szerepet kapta. (Lázár is így kezdte.)
Nem volt véleménye, nem volt akarata!
Nincs elképzelése, hozzáértése, csak a tekintélytisztelete van meg Németh Szilárd irányába. Sokkal szerencsésebb volt, mint a korábbi "második emberek". Nem azért, mert nem lett politikai nulla (ez még lehetséges) hanem azért, mert a politika szinusz görbéjének felmenő pontján kapcsolódott mentorához, akkor, amikor a siker bimbózni kezdett. Így lett a "talicskatologató segítőből" országgyűlési képviselő, csepeli alpolgármester. De nem lett sosem főnökéhez fogható karizma.
Azt a rendszert, amit Németh Szilárd kiépítet nem képes átlátni, főleg nem képes irányítani. Ez ugyanis egy egyszemélyi tekintélyelvű vezéri modell! Itt az egyénnek a szerepe meghatározó. Ebben a rendszerben ugyanis csak két út mutatkozik a hatalmi vákuum kitöltésére.
Az egyik az, amikor valójában nincs is vákuum, mert az igazi hatalmat a régi birtokolja és csak egy "névházasságnak" mondott csere történik a vezetésben. A másik, egy kegyetlen belső harc során súlyos véráldozatokkal kikerülő győztes, aki mindent visz. Elsodor, kegyetlenül lemészárol mindenkit, hogy a tényleges hatalom egyszemélyi urává váljon, félelmet keltsen, tekintélyt szerezzen. Megsemmisíti az elődöt, és a szervieseit is, mind egy szálig! Ez a tétje, és ez a veszélye annak a politikai játéknak, ami a csepeli Fideszben most történik.
Már úgy bánják a saját törvényüket, (polgármester nem lehet országgyűlési képviselő) mint kutya, amelyik kilencet kölykezett! Azért mert olyan béklyót dobtak a magyar közéletbe, amibe maguk gabalyodtak bele elsőnek.
Csepelen is a "személytől" NSZ félnek a beosztottak, munkatársak, képviselőtársak, és ő az aki beékelt tagja (rezsi biztosa) az országos Fidesz kubatúrának.
Itt nem úgy van, mint a demokrácia modern intézményeinél, hogy a népakarat megvalósulásaként kivesznek egy követ (embert) aztán másikat tesznek a helyére, és megy zökkenőmentesen a rendszer tovább. Itt, ha kivesznek egy követ, ('a' követ, kádert) ugyanolyant kellene a helyére illeszteni, mert egyébként megroggyan, talán össze is dől a "diadalív"! Ugyanolyan pedig nincs!
Nagyobb, vagy kisebb, gyengébb, vagy erősebb, provizórikus a helyettesítő. Igazítani kéne hát az egész építményen, ami nehézségekkel, és óriási kockázattal járna. Ez náluk szóba sem jöhet!
A frakció néma mameluksága, a kerületi sajtó túlzó lojalitása, (seggnyalása) a gazdasági egységek elfogadó türelme, és az apparátusokba beépített Fideszes párt-komiszárok hűsége, nem a csepeli polgármesternek, vagy Fidesz vezetőnek, hanem Németh Szilárdnak szólnak egyedül. Az ő kivétele a rendszerből a fülkeforradalom kártyavárként való összeomlását hozná, /hozza/!
Tehát, azért megoldhatatlan az öröklés helyzete a csepeli a Fidesznél, mert beledőlni látszanak a saját maguk által az ellenfélnek fent kardba. Legalább kifelé azt kívánják mutatni, amit belül látni szeretnének. Egységet és a rátermett jelöltet. E helyett kapkodást, vereségfélelmet és apátiát találnak.
