A hét végén a csepeli Szent Imre téren építési területet jelző provizórikus kerítések elemeit vehették észre az arra haladó emberek. Tanakodtak, és ijedten nézték a hirtelen odabiggyesztett förmedvényt. Valószínűleg a pavilonsor építése miatt kerítették le Csepel egyetlen történelmi közterének egy részét, mondta egy jól értesült. Most még nem erről van szó!

Úgy hírlik, játszóteret építenek. 
Hogy minek? Nem tudni, mert abból már egy van a téren! De hát kampány van! Csak gyerek nincs elég!  Azért a pavilonépítés is betervezett ám! 

A fideszes néma leventék, egyhangúlag megszavazták a főnök akaratát. 
Ha tehát nem is most, de hamarosan megkezdik a fák kivágását és a pavilonsor építését. Nem engedhetjük, hogy regnálása végén, még egy utolsót rúgva kerületünkön és lakosságán, elpusztítsák azt a helyet, amihez ennek a településnek millió emléke fűződik. Mert ez nem más, mint eszetlen pusztítás.

A csepeliek tudatos szívatása! 
Pavilon és kiadatlan bérlemény van már ebben a kerületben számtalan. 
Mióta a Fidesz vezetés "kiváló érzékkel" kauciót és többszörösére emelt bérleti díjat vezetett be, azóta konganak az ürességtől a II. Rákóczi Ferenc utcai új üzlethelyiségek! 
Nem messze, csak néhány tíz méterre. 

Nem hagyhatjuk, hogy a méltóságos urak - akik egy kivételtől eltekintve csak pár éve élnek Csepelen - tönkretegyék lakóhelyünket. 

Ez a tér mindannak a sűrített jelképe, ami itt Csepel története során bekövetkezett. Jelképe természeti és társadalmi eseményeknek. Nem véletlen, hogy ennek a térnek a közepén áll a település temploma, oldalán az árvízi jelzővel. 
Ide gyülekeztek az emberek, amikor örömük volt és akkor, amikor baj, vagy bánat érte őket. Egy darabig a teret övező út az egész települést élelemmel ellátó piacnak is helyt adott. 

Itt voltak a munkásság kezdeti mozgalmainak színhelyei, innen indult a Csepeli 22-es vörös ezred 1919-ben a románok elleni honvédő küzdelembe Illyés Gyulával a soraiban. 
Itt volt a kultúra helyi megmutatkozásának egyik szabadtéri színhelye is. Itt álltak a munkát remélő emberek és várták az asszonyok a munkából jövő férjeket. Itt vonult a feltámadási körmenet, és itt gyülekeztek az elszánt hazaszeretettel rendelkezők, hogy megakadályozzák Csepel és a gyár kiürítését. 
Itt harcoltak 56-ban a forradalmárok és itt történtek a legjelentősebb megmozdulások. 
Itt találkoztak évszázadokon keresztül a szerelmesek és itt a padokon szövődtek a hosszú távú emberi kapcsolatok. 

Ezt akarja elragadni tőlünk a mostani Fidesz irányította csepeli önkormányzat, úri jókedvében!  Igen, mert úgy véli, hogy úri jókedvében akár ezt is megteheti. Nem érdekli, hogy mit érez Csepel lakossága, nem érdekli, hogy milyen kárt okoz egy nagy közösségnek. Csak egy érdekli, hogy gigantomán terveit megvalósíthassa, és politikai túlélését biztosíthassa! Tavasszal keservesen megtapasztalta, hogy azt a semmittevést, begyepesedett személyi kultuszt - amit még Rákosi korában sem látott e település - elutasították a választópolgárok. 

A produktumok építésének oldalán az elmúlt négy évben elmulasztott időt, és azt a buta arroganciát, amit helyette közéjük szórt, ez a nép nem díjazza. Most hát "belecsapott, mint Szilárd a lecsóba" és fejetlenül építésbe kezdett! 
Építkeznek a Béke téren, a Kossuth és Szt. István utak kereszteződésében és immár a főtéren is. Szórják a közpénzt két kézzel olyan dolgokra, amik megkötik a következő önkormányzat kezét, és kiürítik a kasszát. Kétszintes gyermek intézményt akkor, mikor számtalan e célra még a szocializmusban korában megépültekben is irodák, hivatalok vannak. 
Öregek otthonát, mikor számtalan közintézmény kong az ürességtől. Mindezeknek nem ám itteni vállalkozások a kivitelezői, hanem Zalaegerszegiek végzik. Nekik a szállás költséggel, meg a mindennapi 500 km-es utazással megéri, az ittenieknek meg nem?  Nézzék már meg, nem tollas a hátam? 

Olyan jelek láthatók, amelyek megmagyarázásához igen vastag pléhpofa kell. 
A Fidesz követhetetlen íve, hogy a csepeli szociális helyzet legjobb ismerője csak egy Jaguárral közlekedő zalai lehet, akit fél év múlva állami kitüntetéssel küldtek a halál f..ra!  Ő irányította a csepeli szociális szolgálatot. Konkrétan tehát ezért kapott juttatást, meg gépkocsi átalányt is. 

Mint az Észak balatoni birtokáról Chevrolet-tel naponta közlekedő másik intézményvezető! (Ez ugyanis nem kiemelkedő juttatás Fideszéknél! Kiemelkedő, a havi nettó 84 ezres, meg a 65 ezres fizetés! Azokat ki is rúgták!) 
Az építési vállalkozónak meg a zalai székhelye semmi másnak, csak a vak véletlennek műve lehet. 

Egyesek szerint ide illeszkedik "az ön polgármesterjelöltje" című nemrég kézbesített kiadvány is! 

A csepeliek legdurvább arculcsapása azonban mégis a Szt. Imre tér pavilonokkal tervezett beépítése. Ezt nem hagyhatjuk szó nélkül! Legyünk éberek, és vigyázó tekintetünket tartsuk csak a kerítés túloldalán, mert több mint gyanús, ha egy játszótér építésével járó "baleset és életveszély" miatt zárnak le egy közterületet. 

Nehogy arra ébredjünk, hogy játszótér helyett a jó barátok pavilonjai vigyorognak ránk a kerítések mögül.

Forrás: Horváth Gyula blogbejegyzése