Sokat beszélnek manapság az emberek arról, hogy a kampánybeszédek és írások szinte kizárólag a másik kritizálására szorítkoznak. Ezt a megjegyzést komoly ember nem vetheti fel anélkül, hogy átgondolná. 
A kritika fontos szerepet tölt be abban a folyamatban, ahol az érintettek megmutatják azokat a példákat, melyek a leginkább elfogadhatatlanok a számukra. A példából, vagy a felvázolt alternatívából azonban érzékeltetni kell a megoldás, kibontakozás lehetőségét is. 

Korábbi írásomban  kritizáltam a Szent Imre tér beépítését, ami egyben azt is jelenti, hogy a település történelmi helyként számon tartott közterületet nem szabad egyéni vagy speciális kisklikkek számára kihasználni úgy, hogy fákat írtanak, kerítéseket húznak és elzárt (magán) területeket szakítanak ki a közösből. 

A Szent Imre teret mint közterületet - ahelyett, hogy rafináltan kiagyalt csonkításán mesterkednek - inkább jellegének megfelelően megőrizni, bővíteni kellene. A kritika tehát a mostani vezetés számára az, hogy elzabrálnak közterületet, és haveroknak kiszolgáltatott pavilonokkal szlömösítik a parkot.

 A váltásra készülő szövetség elképzelése ezzel szemben a park megtartását, lehetőség szerinti bővítését, (a Munkásotthontól, a CSM I. kapuig) szorgalmazzák, a zöldfelület fejlesztésével, frissítésével és telepítéssel, a történelmi és kulturális környezet közösségi hagyományainak erősítésével. 

A főtér közepének nem talponállók sokaságának, a gomb, bugyi és gatyaárusok mekkájának, hanem tradicionális közterületnek, a kerület szabadidős és kulturális fellegvárának kéne lennie. A térfalak (a teret övező épületek) földszinti részeinek kell a kereskedelmi, vendéglátási és turisztikai célokat kielégíteni. Tehát az ellenzéki szövetség alternatív javaslata a mostaniakkal ellentétben az, hogy a tér közepe legyen mindig a népé, és csak a szélei az üzleti szféráé!

Ez a példa nem csak a vezetésre készülők gondolkodásának másságát mutatja egy területen, hanem egyben a szemlélet karakterisztikus különbségét is demonstrálja. Szembe fogunk szállni minden olyan törekvéssel, ami az elmúlt század rosszemlékű folyamatait erősítenék. 

Nem fogjuk, és nem engedjük az emberek esélyegyenlőségen alapuló jogainak korlátozását. 
Megszüntetjük a tekintélyből kiinduló alávetettséget, a megfelelési követelményeket, a megtorlások gyakorlatát, és a félelem rendszerét. 

Visszahelyezzük jogaiba a szólás és kritika szabadságát. 

Elbontjuk a hivatali kamera és beléptető rendszereket, arroganciára alapuló küldözgetések megszüntetése érdekében centralizáljuk a szolgáltatásokat, csökkentjük a kerületi rendvédelem eszköz és emberállományát, valamint olyan módszert építünk ki, ahol a vezetők elérhetők, hozzáférhetők lesznek a lakosság számára. 

A képviselő testület ülései újra a viták és érvek ütköztetésének színhelyévé válnak azáltal, hogy minimálisra csökkentjük (az eddig túlnyomó többségben lévő) a rendkívüli ülések számát, és visszabővítjük a demokrácia helyi eszköztárát. 
A csepeli kisebbségi és civil szervezetek véleményét a (mai Fideszes gyakorlattól eltérően) a társadalmi párbeszéd kívánatos és elengedhetetlen részeként fogjuk fel és az együttműködés és identitás megőrzés, mint közösségi összetartó erő elengedhetetlen elemét támogatjuk. 

Az illiberális rendszer alapján, Csepelen létrejött rangkórság mai gyakorlatát elvetjük.
A politikai, társadalmi beosztásokat, mint a közösség szolgálatának helyszíneit értékeljük. 
Tiltakozunk a mostani kerületi jobboldali sajtóból következtethető faji, jövedelmi, kriminalisztikai és egyéb alapon történő megkülönböztetés és rasszista elemeket tartalmazó, általánosító gyűlöletkeltés ellen. 

Megvetjük az emberi, faji megkülönbözetés minden ma érzékelhető gyakorlatát: legyen az a kerületünkbe beköltöző idegen lakótársaink, vagy a Csepelen állampolgársági esküt tett határon kívüliek etnikumát, vallását vagy egyéb hovatartozását illető uszítás. 

Az alternatívát kínáló új vezetés irányítói gyakorlatát a hagyományok megőrzésére, az új módszerek és társadalomirányítási elméletek ötvözésére, egy modern városrész építésére, a lakosság mind jobb, emberibb kiszolgálására összpontosítja. 

Nem téveszthetjük szem elől Bolla Dezső Tanár Úr gondolatait: Csepel egy társadalmi olvasztótégely, az európai népek kreatív, újat alkotni akaró embereinek gyűjtőhelye. 

Forrás: Horváth Gyula: Szemléletek című blogbejegyzése