A most következő cikknek, Révész Sándor: Magyar légy bozgor című írásának látszólag semmi köze sincs az egy hét múlva esedékes román-magyar válogatott labdarúgó mérkőzéshez. Az Arnycsapat nevű külön vonattal nem megyünk Bukarestbe, hogy megmutassuk, milyen a magyar virtus, de szurkolni fogunk, hogy Révész Sándornak ne legyen igaza...
Orbán Viktor szerint a politikai korrektség az őszinteség gátja. És sok esetben valóban. A románok nem egészen jelentéktelen része akkor boldog, ha lebozgorozhatja a magyart. A magyarok nem egészen jelentéktelen része meg akkor, ha leoláhozhatja a románt. Pláne, ha még a szőrös talpút is hozzáőszintéskedheti. Az ám a nagy boldogság.
A probléma az, hogy a magyarnak fáj ez a bozgoros őszinteség, a románnak meg az oláhos. Már akinek ez a fájdalom probléma. Orbánnak nyilván nem probléma. A román bozgorozzon, a magyar oláhozzon, és találják meg a boldogságukat egymás őszinte gyűlöletében. Büdös zsidó, koszos nigger, mocskos cigány, buzi köcsög – így jön ez az egyszerű őszinte emberek szájára, Orbán Viktor meg arra született, hogy ezeket az egyszerű embereket boldoggá tegye.
A politikai korrektségről bármit lehet mondani, mert mindenféle irányzat mindenféleképp használta már, amióta 220 éve az amerikai legfelső bíróság egyik határozatában először megjelent. Liberálisok, szocialisták, konzervatívok, kommunisták is pártolták már, bírálták már és gúnyolták már. A Politically Incorrect című amerikai talkshow például kifejezetten liberális volt. A kereszténydemokrata Helmuth Kohl 1992-ben a politikai korrektséget követelő neokonzervatívokról mondta azt, hogy autoriter, ortodox, sőt kommunista befolyás alatt állnak, ezek hatására igyekeznek kétségbe vonni az emberek jogát arra, hogy rasszisták, szexisták és homofóbok legyenek, és így igyekeznek lejáratni a jogegyenlőségen alapuló demokráciát.
Az eretnek kommunisták egykoron az ortodox, vonalas kommunisták ellen lázadtak a politikai korrektség elvetésével. Ebben az esetben a politikai korrektség ugyanis azt jelentette, hogy mindent csak úgy lehet megnevezni, ahogy a Párt előírja. A kényszermunkatábor: gyönyörtábor például (l. Orwell: 1984).
De hiszen ez ugyanaz, mint amikor Orbánék a nyugdíj-megtakarításaink elrablását nyugdíjvédelemnek nevezik.Mint amikor mindazt, amit ellenzékben megszorításnak hívtak, tilos annak nevezni, amikor ők vonnak ki százmilliárdokat a közszolgáltatásokból, és ők emelnek adót. Amikor az volt a hivatalos álláspont, hogy a Fidesz „a” polgári párt, akkor az Orbán-kormányt polgári kormánynak kellett nevezni. Ezt a hivatalos álláspontot azóta úgy elsüllyesztették, ahogy Orwell Igazság-minisztériumában a tegnapi igazságokat. Ma már „nemzeti ügyek kormánya” a politikailag korrekt kifejezés. A Fidesz hozta át a mai magyar politikába a politikai korrektség ortodox kommunista változatának az örökségét.
Akik a szólásszabadságot is szeretik, az őszinteséget is, csak azt nem, ha különböző származású, felekezetű és bőrszínű polgártársaik emberi méltóságát semmibe veszik, azok senkit nem tiltanak el attól, hogy rasszisták, szexisták, inkorrektek legyenek, semmilyen tabunak és tilalomnak nem barátai. Viszont megvetik azokat, akik a politikában nem a korrektségre és a tisztességre törekednek, hanem az ellenkezőjére.
RÉVÉSZ SÁNDOR
Forrás: Népszabadság
