„Kedves Zsolt! Bocsásson meg érte, hogy zavarom a levelemmel, de évek óta olvasója vagyok, s nem állom meg, hogy el ne mondjam önnek: az egyik múltkori tárcájában egy mondata különösen szíven ütött. Azt írta: »negyvenkét évig magyar voltam, ideje, hogy most már boldog is…