Kuncze Gábor írása
Bill Gates: – Üdvözlöm, foglaljon helyet. Minek köszönhetem, hogy találkozót kért?
Vendég: – Köszönöm, hogy ilyen gyorsan fogadott, a dolog nem tűrt halasztást. Parancsoljon, a névjegyem.
BG: – Valamilyen külpolitikai témáról van tehát szó, látom, Önhöz tartoznak a külügyek.
V: – Rosszul látja, nemrég elvették tőlem a külügyeket.
BG: – A névjegye szerint Ön külgazdasági miniszter is. Sikeres vállalkozó lehet, ha ilyen fiatalon ilyen szép karriert futott be! Milyen területen tevékenykedik?
V: – Nincsenek vállalkozásaim.
BG: – Értem. Akkor nyilván elméleti szakember. Én mindig is fontosnak tartottam, hogy a szellem óriásai vállaljanak szerepet a politikában! Ez fontos! Melyik egyetemen tanít?
V: – Nem tanítok sehol, bár már jártam ilyen helyen.
BG: – Akkor végül is mivel foglalatoskodik? Minek köszönheti a sikereit?
V: – Teremlabdarúgó vagyok.
BG: – Nyilván fantasztikusan játszik, ha ennyire megbecsülik.
V: – Nem játszom annyira jól.
BG: – Nem értem…
V: – Pedig egyszerű! A miniszterelnökünk szereti a labdarúgást. Én ezt időben észrevettem. Abban vagyok jó, hogy rosszabbul játszom, mint ő, ezt pedig nagyon kedveli, így én vagyok a kedvence. A példaképeink is közösek.
BG: – Na, ennyit én is tudok a magyar történelemről: gondolom, Szent István, esetleg Kossuth Lajos.
V: – Á, dehogy! Puskás Ferenc meg a Flóri.
BG: – Puskásról már hallottam, de ki a Flóri?
V: – Hát az Albert Flóri. Aranylabdás volt.
BG: – De gondolom, nem ez a jövetele célja. Miről is van szó tulajdonképpen?
V: – Először engedjen meg nekem egy kérdést. Szándékozik Ön mostanában Magyarországra utazni?
BG: – Őszintén szólva nem, pedig biztosan szép ország, jó lehet ott élni.
V: – Köszönöm! Ebben bíztunk. Ugyanis ki fogjuk Önt tiltani Magyarországról!
BG: – Engem? Miért? Tettem valami rosszat a hazájuk ellen?
V: – Ilyesmiről nem tudunk, sőt, nagy tisztelői vagyunk önnek! Azonban az Ön országa kitiltotta hat honfitársunkat az Egyesült Államokból, és mi most bosszút állunk!
BG: – Mivel indokoltuk a kitiltást?
V: – Állítólagos korrupciós ügyekkel. Az érintettek azonban megvizsgálták magukat, és megállapították, hogy nem voltak korruptak. Az Egyesült Államok kormánya pedig nem hajlandó átadni a bizonyítékokat, így sem megcáfolni, sem megsemmisíteni nem tudjuk őket. Ezért határoztuk el, hogy visszavágunk.
BG: – Na de miért pont én?
V: – Erre is válaszolok majd, de engedjen meg még egy kérdést. Vannak Önnek számlái magyarországi bankokban?
BG: – Nincsenek.
V: – Az jó, mert a számlákhoz való hozzáférését is letiltjuk.
BG: – Most aztán már végképp nem értem!
V: – Pedig ez roppant egyszerű. Az egészet a Habony Árpi találta ki.
BG: – Nem hallottam róla.
V: – Vitrinügynökből küzdötte fel magát a legfontosabb politikai tanácsadó posztjára. Ő találta ki, hogy szivárogtassuk ki a kitiltási ügyet. Zseniális ember.
BG: – Ő is focizik?
V: – Igen, de ő is rosszabbul játszik, mint a miniszterelnök. Viszont, mondom, zseniális! Az ötlet pedig a következő: kerestünk egy személyt, akinek a kitiltása nagy port ver fel. Ön ennek a szempontnak megfelel, világszerte ismert. Másrészt nem akartuk az illetőt megbántani, ezért fontos feltétel volt, hogy ne akarjon Magyarországra látogatni és ne legyen nálunk bankszámlája. Ön ezeknek is megfelelt, vagyis ön az ideális jelölt! Ezért kitiltjuk!
BG: – Az nem zavarja Önöket, hogy engem ez sért?
V: – Ilyesmivel ugyan nem szoktunk foglalkozni, de azért erre is gondoltunk. Felajánlunk önnek egymillió dollárt, mert mindenképpen szeretnénk a korrupció gyanúját elhárítani.
BG: – Gondolja, hogy így sikerül? Én vagyok a világ leggazdagabb embere, a vagyonomat 78 milliárd dollárra teszik és egyébként sem vagyok korrumpálható. Azt sem tudtam, hogy van fölösleges egymilliójuk.
V: – Árpi ezeket előre látta! Mondom hogy zseni! Létrehoztunk egy alapot Amerikában, amely Magyarország jó hírét hivatott szolgálni. Egy volt miniszterünk intézi az ügyet. Belevásároltunk ismert embereket, akik segítenek a céljaink elérésében. Közülük sokan leléptek már, a pénz tehát rendelkezésre áll. Ebből az alapból – táskában, hogy ne legyen nyoma – átadunk önnek egymilliót, Ön pedig felajánlja jótékony célra. Vagyis még Ön jön ki jól a dologból.
BG: – Önök tehát azt gondolják, hogy a Bill and Melinda Foundation, amely tehetséges fekete gyerekek pályájának egyengetésével is foglalkozik, az Önök pénzét erre a célra fordítja, és ettől én népszerűbb leszek Magyarországon?
V: – Ettől nem! Ezért aztán mi inkább az amerikai magyarokat támogatnánk vele. Négerekre őszintén szólva nem gondoltunk. Abból otthon bonyodalmaink lennének. Ha kiszivárogna, hogy mi állunk a háttérben, a Jobbik nevű párt megtámadna minket a négerek támogatásáért, a másik oldal pedig azért, mert otthon is lenne mit támogatni, például a cigányokat.
BG: – A Jobbik az Önök partnere, hogy ennyire tartanak tőle?
V: – Ez még nem dőlt el, ezért vagyunk óvatosak.
BG: – Vannak Önöknél a cigányságnak problémái?
V: – Vannak, de ezeket a Flóri kezeli, ő vezeti őket.
BG: – Az Albert? Ő cigány?
V: – Nem, egyébként is meghalt szegény. A Farkas Flóri.
BG: – Ő is focizik?
V: – Nem, viszont cigány, a Roma Önkormányzat vezetője.
BG: – Értem, őt követik a cigányok.
V: – Ezt nem mondtam! Vezeti őket, de nem követik. Ő is zseniális! Sok tehetséges ember dolgozik nekünk.
BG: – Na, mindegy. Döntöttem! Nem vagyok partner az Önök kicsinyes játékához. Befejeztük.
V: – Ha már ennyit utaztam, legalább tanácsot adhatna, hogy kinél próbálkozhatnék.
BG: – Esetleg Mark Zuckerberg?
V: – Nem jó, az meg zsidó! A probléma ugyanaz!
BG: – Végső soron próbálkozzanak annál, aki kitiltotta Önöket. Barack Obama?
V: – Ajajajajajaj!
BG: – Na, takarodjon innen!
Forrás: GALAMUS CSOPORT
