- Apú-ú-ú! Az a szigorú idős bácsi mér’ mondja, hogy a szegény gyerekek azért nem reggeliznek, mert nem éhesek?
- A Harragh rossz tanácsadó, s nem akarja látni se a valóságot.
- De apú-ú-ú! Reggel akkor is reggelizünk, ha nem vagyunk éhesek, hogy később, az ebédig se éhezzünk.
- Jól látod, nálunk ez még természetes.
- De azt is mondta a bácsi, hogy azért sem reggeliznek a szegény gyerekek, mert ezt látják a szüleiktől, ez hagyomány náluk!
- Ekkora ostobaságot gyermekem, felnőtt, hogy mondhat? Ezen az alapon a gyerekeknek is borotválkozniuk vagy rúzsozniuk kellene követve a látott példát? Arról nem is beszélve, eszébe sem jut, hogy a szülők a gyermekeik javára vonják meg a szájuktól a falatot.
- Nem úgy a miniszterelnök bácsi, szépen kicsomagolta és megette a tábla csokit a Semmilyen bácsival a nagy bajszú bácsi tiltása ellenére – mi sem ehetünk óra alatt – Észre sem vette vagy nem törődött vele, hogy a csoki papíron lévő éhező gyerekek képeivel a szomorú helyzetükre kívánták a figyelmet felhívni.
- Látod, itt tartunk, a választás előtt volt még alma osztás is, jobbról is balról is.
- Apú-ú, hogy van ez, hogy van akinek egy alma sem jut, és van akinek a hat alma sem elég?

Kalocsai Imre