Az elmúlt hónapokban a legtöbb tüntetésen ott voltam, de tudatosan nem írtam semmit az ott elhangzottakkal kapcsolatban. Elég keszekuszaa helyzet így is, ezért nem akartam a véleményem leírásával terhelni a folyamatot. A tegnapi tüntetés, valamint az ott elhangzott beszédek azonban arra sarkalltak, hogy nyilvánosan is megfogalmazzam a véleményem, mert kezd nagyon furcsa irányt venni a „civil” szerveződések tüntetéssorozata, illetve pontosabban a tegnapi tüntetést szervezők elképzelése.
Először is érdemes leszögezni, hogy a tegnapi tüntetésszervezői igen érdekesen határozzák meg saját maguk „civilségét”. Három évvel ezelőtt sok valódi civil szervezet összefogásával, és a Szolidaritás koordinálásával tartották meg az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb ellenzéki tüntetését. Én magam is ekkoriban csatlakoztam a Szolidaritáshoz, mert érzetem azt az erőt és elhivatottságot, ami elvezethet a rendszer megdöntéséhez. Ezt követően embertelen munkát végeztünk. Mi civilek. A semmiből szerveztük meg magunkat, fizetés és anyagi támogatás nélkül. Én magam is az egyetemi munkám mellett csináltam végig az egészet. Beáldoztuk a szabad időnket és a pénzünket,hogy mindenkihez eljuttassuk a legfontosabb üzenetet: rossz irányba halad az ország.
Ezt követően a Szolidaritás (a Millával és a Haza és Haladással közösen) Bajnai Gordon személyében megtalálni vélte azt a potenciális vezetőt,akiről el tudtuk képzelni, hogy felelős miniszterelnökként normális országot tud kialakítani itt a Kárpát-medencében. A létrejött Együtt (majd Együtt-PM) szövetségkidolgozott egy a mai napig is vállalható és előremutató programot (http://program2014.egyutt2014.hu/), majd a választási rendszer sajátosságai, valamint az Orbán kormány megdöntésének mindennél előrébb való ügye érdekében összeálltunk más pártokkal.Az Összefogásban részt vevőket sajnos nem sikerült meggyőzni arról, hogy Bajnaival lehet csak sikert elérni, de ezt a vitát most nem is akarom újrakezdeni. Persze követtünk el hibákat is, nem is keveset, de a lényeg: mi már hosszú évek óta látjuk a problémákat, volt és van elképzelésünk a jövőre vonatkozóan, és tényleg megszakadtunk aktivistaként abban a melóban, hogy összeszervezzük a helyi választókerületekben azokat az embereket, akik tenni is hajlandóak ezért a bizonyos normális országért. Nálunk Csepelen és Soroksáron ráadásul még sikerült is konkrét eredményt elérni, és azóta is megyünk előre:szervezünk kulturális programokat, egykori diplomatákat meghívva megemlékeztünk a rendszerváltozás évfordulójáról, segítünk a rászorulóknak stb. Ez volt az a nagy bűn, ami miatt a három évvel ezelőtti tüntetés szervezői már elfogadhatatlan pártkatonák?
Na most ezek után kiállnak a tegnapi tüntetés szervezői az operaházi tüntetés évfordulóján, és még csak szóba sem hajlandók állni a három évvel ezelőtti tüntetés szervezőivel, magukat tartva ügyeletes rendszerváltó forradalmároknak, elővezetnek néhány finoman szólva is eklektikus beszédet,majd elvonulnak romkocsmákba megváltani az országot. Hát izé, gratulálok. Ez a belvárosban talán működik, de már a főváros peremkerületeiben sem. A vidéki településekről meg nem is beszélve. Ezt tapasztalatból mondom, ennyire más megismertem kutatóként az országot.
Persze az eddig leírtakat bárki minősíthetné úgy, hogy egyellenzéki képviselő félti a pozícióját. Ami természetesen nem igaz, de éppen ezért nézzük meg kicsit a tüntetésen elhangzottakat, a teljesség igénye nélkül. Értem persze a forradalmi hevületet, hiszen én is ilyen vagyok, de már csak kínjában tud nevetni az olyan kijelentéseken, hogy nekik ugyan nincs jövőképük(és nekik tényleg nincs), de hát az ellenzéki pártoknak sincs (ami esetünkben tévedés, lásd az előbbi linket, ahol az Együtt-PM választási programja olvasható). Ami a legérdekesebb, hogy minden képviselőt kineveznek a rendszer kollaboránsának. Nemrég már írtam erről Kálmán C. György írására reagálva, így itt most csak annyiban reagálnék, hogy mi biztosan nem vagyunk azok. Minden energiánkkal azon vagyunk, hogy felrázzuk az embereket, és az országgyűlési képviselői pozíciót arra használjuk, amire való. Kövezzenek meg, de én az elmúlt hónapokban látom ennek az eredményét. Én magam is azzal töltöttem a választások óta eltelt hónapokat, hogy végig vitatkoztam,nyilatkoztam, egyeztettem. Mellesleg pedig kontaktokat építettem, ismerkedtem,tanultam, olvastam stb. Arról az apró logikai bukfencről már nem is beszélve,hogy egy nemrég még országgyűlési képviselőként dolgozó „magyar állampolgár” is(kérdés: a többi felszólaló nem volt magyar, vagy nem volt állampolgár?) beszélt tegnap a színpadon. Akkor ő most nem kollaboráns? Vagy mégse igaz az általánosítás, hogy itt minden képviselő elfogadhatatlan? Döntsék el, hogy mit akarnak! Ha pártot akarnak építeni, akkor ahhoz sok sikert kívánok. Tényleg. Ha a lakossági igényeket, észrevételeket, ötleteket összegyűjtő, és azokat apolitikusok felé közvetítő civilek akarnak lenni, akkor pedig várjuk a javaslatokat. Persze itt fontos megjegyezni azt is, hogy mi is végezzük ezt a munkát, hiszen egy normálisan működő politikus is erre épít. A Kulturális bizottság tagjaként is ezt csinálom, így gyakran hívunk el az ülésekre civileket,akik ott szóhoz is juthatnak. Ettől függetlenül örülünk annak, ha minél szélesebb körben lehet elérni az állampolgárokat. Meggyőződésem, hogy csak így juthatunk előbbre.
Végül ezt követően el kellene gondolkozni az ideológiai alapokon is. El kellene dönteni, hogy akkor most piacpárti jóléti államot akarnak, vagy a szegényekről és rászorulókról gondoskodó jóléti államot? Az elhangozott beszédek ebből a szempontból elég eklektikusak voltak. Én magam a liberális (reziduális) jóléti állam helyett inkább a szociáldemokrata(univerzális) jóléti állam mellett kardoskodnék. Vagyis legyenek inkább magasabbak az adók (nem a mostanihoz képest, hanem úgy általánosságban), de gondoskodjunk azokról, akik olyan élethelyzetbe kerülnek, amikor nem tudnak megfelelő életminőséget biztosítani maguk és családtagjaik részére. Én ebben hiszek. Az alacsony adók, valamint a széles körű és jó minőségű jóléti juttatások rendszere nem fér össze.
Szóval, nem kezdhetnénk újból?
Figyeljünk egymásra! Hallgassunk meg egymást!Érveljünk! Ne bántsuk egymást feleslegesen! Nektek nem velem van problémátok. Nekem pedig nem a civilekkel van problémám. Az a párt a közös problémánk,amelyik autokratikus, tekintélyuralmi rendszert épített ki Magyarországon. Ha az általam most felvetett alapvető kérdéseket tisztázzák a szervezők, akkor a közönség is jobban rá fog hangolódni a tüntetésre. Tegnap ugyanis jobbára csak némán és tanácstalanul hallgatták a beszédeket. Mert láthatóan nem volt meg az összhang a színpadon elhangzottak és a közönség elvárása között. Arról pedig gondolkozzunk közösen, hogy miként lehet egy valódi, szolidaritásra épülőjóléti államot építeni. Nekünk van erről elképzelésünk, de nincs kezünkben a bölcsek köve. Az lenne a rossz, ha magunkba fordulva akarnák kitalálni mindent.
https://www.youtube.com/watch?v=I-lx6bZBBJo
Forrás: Szabó Szabolcs facebook oldala
