Amióta a kormányfő tágra nyílt szemekkel a világ arcába merte mondani, hogy ő soha nem beszélt fülkeforradalomról, amióta a fél kabinet megesküdött, hogy tapodtat sem hátrál az internetadóból, majd a kormányfő ártatlan orcával közölte az ő népével, hogy teljesen félre lett értve, hiszen szó sem volt-lesz ilyesmiről, azóta nem lepődünk meg semmin. Annyira megszoktuk a cikkcakkos beszédet, hogy meg sem akadunk azon, hogy miközben a péntek reggeli Népszabadságban az útfelelős Fónagy János államtitkár világgá kürtöli, nem lesz érdemi puhulás az útdíj-rendszerben, a kormányfő azt mondja a rádióban: még puhulhat a rendszer.
Kis tiltakozás, kis puhulás, nagyobb tiltakozás, nagyobb puhulás, mondanánk, de itt csak lassan ébred rá a nép, hogy a miniszterelnök saját bejáratú kormánya és saját bejáratú parlamentje alig néhány nap alatt hülyét csinált nemcsak az igazgatási apparátusból, hanem az egész országból is. Az utolsó utáni pillanatig össze-vissza térképeket rajzoltatott, matricákat vásároltatott, adott esetben büntetéseket fizettetett, jobbra-balra szalajtott, értelmeztetett és ellenértelmeztetett, magyarázott, nyilatkozott, hogy aztán a miniszterelnök laza csuklóval közölje rádiós szeánszában: "most szólaljon fel, most tiltakozzon mindenki a megyei e-matricák ügyében, mert ez az időszak január harmadik hetében lezárul, aztán a kabinet áttekinti a próbaüzem tapasztalatait, és levonja az értelmes következtetéseket".
Mert februárban a rendszer már végleges formájában fog működi. Mondja ezt január 9-én, amikor már félmilliónyian megvették a maguk matricáját, kellőképpen kidühöngték magukat azon a totális káoszon, amit a kormánynak sikerült kavarnia. Nemcsak a polgárok anyáznak (szó szerint), hanem a pesti pártakol-melegtől távolabb fázósabban kucorgó fideszes polgármesterek is ráébredtek, hogy ez nagyon nem lesz így jó nekik.
Azt is mondta a miniszterelnök: "A kormány a józan ész talaján áll, mi az emberek életébe nem akarunk beleavatkozni". A józan ész emlegetése még hagyján, a rádió plafonja is csak akkor kezdett repedezni, amikor két mondattal alább meg azt mondta: "minden ilyen dolog, ami az emberek mindennapi életét érinti, és a szokásait, ha kicsit is, de megváltoztatja - ha pár forint erejéig, akkor is -, ez mindig kiadás, többletteher, és bosszantja az embereket."
Mármint a próbaüzem, amely „szakmailag bonyolult, politikailag érzékeny, ezért mindig van. De ezen túl kell jutni, és mikor jussunk túl ezen, ha nem a kormányzásunk, a mostani ciklusnak az első félévében".
Már éppen kezdenénk túljutni rajta, amikor a matricahajszában pillanatra megpihenve elbambulunk kicsit. Merthogy Fónagy államtitkár úr mást is mondott ám az interjújában. Például olyanokat, hogy "a kormány október vége óta háromszor vagy négyszer tárgyalta az elképzeléseket, hetekig rágta a különféle változatokat". Addig rágták, rágicsálták, amíg ki nem ötlötték, hogy aki Ferihegyre akar menni a reptérre, annak is útdíjat kell fizetnie. Amíg ki nem tervelték a világ legzavarosabb útdíjrendszerét, egy komplex labirintust, amiben már maguk sem ismerik ki magukat, ahelyett, hogy a kínálat bővítéseként egyszerűen bevezették volna a megyei matricát, vegye, akinek kell.
De nem. Maradt a próbaüzem, Orbán Viktor tartja a szavát, folytatja, amit öt éve elkezdett, az ország életének próbaüzemű felforgatását. Mert nem bír megférni a saját bőrében, nem tud másként életben maradni, csak ha állandóan birizgálja az emberek idegvégződéseit mindenféle ötletekkel. Ide-oda ráncigál, taszigál tízmillió polgárt, mert a szemében egyetlen próbababa az ország, amely eddig még nem igazán szólt vissza neki.
Mielőtt azonban elhamarkodottan ítéletet mondanánk, halljuk meg azt is, amit még mond: „néppárti kormányzás" lesz itt. Ez volna hát az.
A kormányfő tovább próbaüzemel.
Friss Róbert
Népszava
