Az utóbbi napokban elemzés is napvilágot látott az oktatási rendszerben tapasztalható problémákkal kapcsolatban. Mind azt igazolta vissza, amiről én magam is sokat beszéltem és írtam az utóbbi hónapokban. Az MTA Közgazdasági Intézete tanulmányt tett közzé arról, hogy a kormány teljesen rossz irányba akarja terelni a köznevelést és a felsőoktatást. Az MTA elnöke is a felsőoktatás szűkítése ellen foglalt állást, de olvashattunk írásokat az egyházi iskolák térnyeréséről és kistafírozásáról is. Emellett ráadásul a kormány is kezdi néhány esetben belátni, hogy rossz döntéseket hozott (lásd pl.a Kelló vezetőjének a leváltását). Ráadásul a pedagógusok fizetésének minimálbérhez kötése megszűnik, így szépen elkezdik visszavenni a korábban megítélt fizetésemeléseket is. Szóval most már nem csak a korábbi pótlékok megszüntetése,hanem az így kieső pár ezer forint is erodálja a béremelést. Szép.
Mindezek után felmerhet a kérdés: ti akkor mit csinálnátok?
Egyrészt a köznevelés terén azonnal fel kell számolni a túlzott koncentrációt (lásd KLIK). A települési önkormányzatoknak – forrásokkal együtt– fel kell ajánlani az oktatási intézmények visszavételét. Amennyiben ezzel nem kívánnak élni, úgy járási szinten szervezett fenntartóknak kell átvenni. Az igazgatóválasztás jogát persze át kell engedni az önkormányzatoknak, ha átveszik az intézményeket. Fenntartótól függetlenül pedig egyetértési jogot kell adni az igazgatóválasztás során a szülői és diák közösségeknek. A szülőket és a diákokat jobban (demokratikusabban) be kell vonni a minőségbiztosítási rendszerbe is. Magyarul véleményezzék a tanárokat, és legyen visszajelzés a tanár felé. Mivel pedig az iskola szakmai munkájáért az igazgató felel, ezért dönthesse el, hogy kivel akar együtt dolgozni, és kivel nem. Vagyis legyen munkáltatói joga!
Az NPK-t azonnali hatállyal meg kell szüntetni. Eddig úgysem sok vizet zavart, hiszen érdemben nem működik. Ki kell mondani: a legfontosabb cél, hogy minél magasabb legyen az érettségizettek és a diplomások aránya. A szakképző intézmények ésszerűtlen képzési rendszerét át kell alakítani, hogy valódi tudással rendelkező, rugalmasan képezhető szakemberek kerüljenek ki a munkaerőpiacra. Ehhez valódi munkaerő-piaci felmérések kellenek, nem az Iparkamara általi ötletelés. Fontos lenne ezen túlmenően az is, hogy a szakmai szolgáltatások rendszerét átalakítsuk olyan módon, hogy az valódi segítséget jelentsen. A mostani rendszer legfeljebb arra jó, hogy papíron letudják a kötelezőt. Olyan módszertani segítséget kell nyújtani az iskoláknak, amely valódi módszertani és szemléletbeli előrelépést eredményez. A Pedagógiai Oktatási Központok rendszere nem tűnik erre igazán alkalmasnak. A tanköteles korhatárt újból 18 évre kell emelni. Az egyházi, alapítványi és magániskolák finanszírozását pedig egy szintre kell hozni.
A felsőoktatásban fel kell számolni a kancellária rendszert, azonnal pótolni kell az éves szinten kivont kb. 40 milliárd forintot, valamint további forrásokat kell biztosítani a magas minőségű munka biztosítására. Egyszerűen elfogadhatatlan az a helyzet, hogy az egyetemi oktatók egy része a nemzetgazdasági átlag alatt keres. A magam részéről megfontolandónak tartanám az MTA kutatóintézeteinek integrálását a felsőoktatási intézményrendszerbe,valamint ezzel párhuzamosan az oktató- és a kutatótanári pozíciószétválasztását. Középtávon pedig fel kell készíteni az egyetemeket az idegennyelvű képzés legalább részleges bevezetésére. Mindez persze sok pénzbe kerül,de az MNB által kistafírozott alapítványok forrásait a felsőoktatás finanszírozására kell átirányítani. Ezen kívül ott vannak az uniós források, valamint az idegennyelvű képzés kiterjesztésével beáramló külső forrásokat is fel lehet majd használni az ágazat fejlesztésére.
