AZ AUTÓGYÁRI MUNKÁSBÓL LETT ÚJSÁGÍRÓ, KÖLTŐ, A CSEPEL ÉS A CSEPELIEK IRÁNT ELKÖTELEZETT KRÓNIKÁS
A 77 éves Halász Imre, Csepelért-díjas és Váci Mihály-díjas költő estjét rendezi meg január 27-én, kedden 16 órakor, a Tamási Lajos Olvasó Munkás Klub a Csepeli Munkásotthonban.
Halász Imre 1938-ban született Szigetszentmiklóson, jelenleg is ott él. Fagépmunkás volt, majd betanított edző munkásként dolgozott a Csepel Autógyárban.
1963 óta – már ennek is 52 éve – újságíró. Meglehetősen ritkán (1958 óta) publikál. Írásai jelentek meg hajdan a Magyar Ifjúságban, a Népszabadságban, a Néphadseregben, a Napjainkban, a Kelet Felől című lapban, megyei és üzemi lapokban.
A Csepel Művek lapjának, a Csepel újságnak hosszú éveken át volt munkatársa, és verseit közölte (1995 és 2010. között) a csepeli önkormányzat Csepel című lapja is.
Felfedezői, támogatói: Tornai József, Havas Ervin, Tamási Lajos. Különösen Havas Ervin barátságára volt büszke.
Évtizeden át volt a csepeli Tamási Lajos Olvasó Munkás Klub vezetője. Kora és egészségi állapota miatt ma már csak ritkán mozdul ki otthonról.
Első verseskötete 1981-ben látott napvilágot „Gyöngédségem gyűlölete” címmel,Tamási Lajos szerkesztésében, az Olvasó Munkás Klub kiadásában.
Versei több antológiában is olvashatóak: Együtt (1960), Csordulj, idő (1976), Kibontott zászló (1987), Gondjainkra bízva (1991).
Ötven év verseiből összeállított válogatás-kötete „Mintha a világ” címmel 2006-ban jelent meg.
„Több mint 33 éve ismerem a szerzőt, Imrét, az autógyári munkásból lett újságírót, Imrét, a költőt, Imrét, a Csepel és a csepeliek iránt mindhalálig elkötelezett krónikást, és Imrét, az Embert! Az alkotó, gyötrődő, felszabadult, szerelmes, boldogtalan és boldog embert. Verseiben olyan érzéseket fejez ki, amilyeneket mindenki átérzett, ha ezen a szigeten élt, vagy él.” – írta a kötet előszavában Tóth Mihály, Csepel polgármestere. (Forrás: 21. kerületi Hírhatár)
