MA VAN A KÖZTÁRSASÁG EMLÉKNAPJA

Hatvankilenc évvel ezelőtt, a II. világháború befejezése után  még egy év sem telt el, amikor az ország újjáépítésének elején, 1946. február 1-jén hatalmas, éljenző tömeg fogadta Budapesten, az Országház előtt a második Magyar Köztársaság kikiáltását (az elsőre 1918. november 16-án került sor). 

A nemzetgyűlés 1946. január 31-én elfogadta a Magyarország államformájáról, a királyság megszüntetéséről és a köztársaság megteremtéséről szóló 1946: I. törvénycikket, amely egy nappal később, 1946 február elsején lépett hatályba.

Ez a nap 2005. óta a köztársaság emléknapja.

Az 1946-os I. törvénycikk  bevezetőjében, a legfontosabb elveket összefoglaló részben (jogi szaknyelven: preambulumában) ezt írták: 

A köztársaság polgárai részére biztosítja az ember természetes és elidegeníthetetlen jogait, a magyar nép számára a rendezett együttélést s a más népekkel való békés együttműködést. 

Az állampolgárok természetes és elidegeníthetetlen jogai különösen: a személyes szabadság, jog az elnyomatástól, félelemtől és nélkülözéstől mentes emberi élethez, a gondolat és vélemény szabad nyilvánítása, a vallás szabad gyakorlása, az egyesülési és gyülekezési jog, a tulajdonhoz, a személyi biztonsághoz, a munkához és méltó emberi megélhetéshez, a szabad művelődéshez való jog s a részvétel joga az állam és önkormányzatok életének irányításában. 

Ezektől a jogoktól egyetlen állampolgár sem fosztható meg törvényes eljárás nélkül és e jogokat a magyar állam valamennyi polgárának minden irányú megkülönböztetés nélkül, a demokratikus államrend keretein belül, egyformán és egyenlő mértékben biztosítja. 

E cél megvalósítására Magyarország Nemzetgyűlése mindenekelőtt a következő törvényt alkotja:

1. § Az államhatalom kizárólagos forrása és birtokosa a magyar nép. A magyar nép a törvényhozó hatalmat az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójog alapján megválasztott Nemzetgyűlés útján gyakorolja.

2. § (1) Magyarország köztársaság.

Az előzményekhez tartozik, hogy a II. világháborús harcok befejeződése után demokratikus fejlődés kezdődött, az 1945. évi novemberi nemzetgyűlési választásokon a „polgári tábor” szinte egyöntetű támogatását élvező Független Kisgazdapárt szerezte meg az abszolút többséget, a szavazatok 57 %-át. A választás után koalíciós kormány alakult, amelyben kommunista, szociáldemokrata és parasztpárti miniszterek is helyet kaptak. 1945 december és 1946 januárjában hosszas aggályoskodások és viták után a koalíciós felek elfogadták a köztársaság eszméjét. 
A nemzetgyűlés 1946. január 31-én elfogadta a királyság megszüntetéséről és a köztársaság megteremtéséről szóló 1946: I. törvénycikket. A köztársasági elnök jogkörének meghatározásakor azon álláspont győzött, hogy gyengébb elnöki jogköröket állapítsanak meg: az elnök 15 napon belül kihirdetni tartozott a törvényeket, a Nemzetgyűlést 30 napra elnapolhatta, a képviselők kétharmadának indítványára fel is oszlathatta. Képviselte az országot a külfölddel szemben, kinevezhette a miniszterelnököt (a parlamenti arányok figyelembevételével), bármilyen döntése csak a miniszterelnök vagy az illetékes miniszter ellenjegyzésével lépett érvénybe, a személye sérthetetlen volt. (Ezekből sokat átvettek 1989-ben, a harmadik Magyar Köztársaság elnökének jogkörei közé.) 

Az 1946. január 31-én elfogadott köztársasági törvény szavatolta a demokratikus szabadságjogokat is: „Az állampolgárok természetes és elidegeníthetetlen jogai különösen: a személyes szabadság az elnyomástól, félelemtől és nélkülözéstől mentes élethez, a gondolat és vélemény szabad nyilvánítása, a vallás szabad gyakorlása, az egyesülési és gyülekezési jog, a tulajdonhoz, a személyi biztonsághoz, a munkához és a méltó emberi megélhetéshez, a szabad művelődéshez való jog s a részvétel joga az állam és az önkormányzatok életének irányításában.” (Hiányosság volt, hogy külön törvényekben nem kodifikálták, konkrétan mit jelentenek az egyes alapjogok.) 

Az elfogadást követő napon, 1946. február 1-jén már sor került a köztársaság kikiáltására és a köztársasági elnök megválasztására. Tildy Zoltán protestáns lelkész, a Kisgazdapárt vezetője lett a köztársasági elnök, a nemzetgyűlés választotta meg négyéves időszakra. 

Az 1946-os köztársaság kikiáltásának jelentőségét az adta, hogy végérvényesen megszűnt a királyság Magyarországon, s elindulhatott a polgári demokrácia korszaka. Az eufóriában azonban nem tudta senki sem, hogy sajnos, akkor még csak oly fájdalmasan rövid időre…

A II. köztársaság indulóját Étienne-Nicolas Méhul francia zeneszerző akkor már csaknem 150 éves zenéjére a kor körülményit és hangulatát kifejezve Raics István írta 1946-ban: 

Elnyomás, szolgasors,
Ez volt a rend ezer évig.
Senyvedt a nép legjobb ereje.
Úriszék,dézsma,bot,
Nem látta, hajh, sose végit.
Hullt a pór, hullt a gyereke,
Dologtalané volt az ország,

Míg a nép hordta a terheket,
A múltbanéző csupa sebet lát,
Csak vért, jajt, panaszt, könnyeket.
Munkára, harcra hív ma minket,
Életünknek új értelmet ád,
Milliók ajka zengi bízón,
Hogy éljen a Köztársaság!

Más idők járnak most,
A nép kezében a kormány,
Megszabja már sorsát egyedül.
Régi rend nincs többé,
És romján újul az ország,
Porkoláb ura menekül.
Súlyos örökség van a vállon,

Mert a múlt átka még itt ragadt.
Ha ezerannyi lenne is a rom,
Mind eltűnik, jön már a nap,
Munkára, harcra hív ma minket,
Életünknek új értelmet ád.
Milliók ajka zengi bízón,
Hogy éljen a Köztársaság!

A dal eredeti hangzásban az 1789-es francia forradalom egyik himnikus éneke volt: 

Azt, hogy mit jelent a köztársaság, milyen érzelmeket válthat ki az eszméje, igen jól fejezi ki a Mireille Mathieu által előadott francia himnusz, amely eredetileg a köztársaságiak dala volt. Nyelvismeretre nincs szükség, hogy érthető legyen ami fellhangzik, Tessék csak figyelni: