Csepel és Soroksár MEGVÁLASZTOTT országgyűlési képviselője, dr. Szabó Szabolcs - elődjeitől eddig soha nem látott rendszerességgel és következetességgel - tudósít a parlamenti munkáról. Írásai nyomán feltárulnak olyan részletek és összefüggések is, amelyeket a médiából, sajtóból szinte egyáltalán nem vagy csak elvétve ismerhet meg a csepeli közönség. A képviselő most az új munkarend következményeiről számolt be. Minjárt látni fogjuk, bizony nem száraz ez a téma, hanem nagyon is érdekes, izgalmas. Szabó Szabolcs ezt írja:
Parlamenti napló: a kétheti ülésezés árnyoldalai
Elindult az Országgyűlés kétheti ülésezése. Ez ugye technikai értelemben azt jeleni, hogy az A héten van több napos ülés (ezen a héten speciel hétfőtől csütörtökig), majd a B héten csak 1-2 nap. Azért lehet ezt mégis kétheti ülésezésnek nevezni, mert a napirendet az A hét első napján fogadja el a ház, valamint határozathozatal is csak az A héten van. Tehát a B héten olyan alacsony lesz a képviselők szám a Parlamentben, hogy még a büfét sem lesz érdemes kinyitni.
Miért okoz ez problémát? Például azért, mert interpellációt csak kéthetente lehet feltenni. Ennek megfelelően tegnap két órán keresztül ment az interpellációk sora, majd ezt követően jöttek még az azonnali kérdések és válaszok órája. Gratulálok annak, aki ezt kitalálta. Egyrészt épp ésszel ezt nehéz elviselni, másrészt pedig a sok olyan káoszt okoz, hogy minden érdemi felvetés el fog veszni a médiatérben.
Na de nézzük például a hétfői interpellációk sorát:
1. LUKÁCS ZOLTÁN (MSZP): " Aki elkopik, lekophat? " címmel (I/3394 szám)
2. VOLNER JÁNOS (Jobbik): " Mikor fogja a kormány érdemben csökkenteni az államadósságot? " címmel (I/3050 szám)
3. SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): " Mibe került eddig az adófizetőknek, és még mennyi közpénzt emészthet fel a "nemzeti bankrendszer" kialakítása? " címmel (I/3365 szám)
4. TUZSON BENCE (Fidesz), BALLA GYÖRGY (Fidesz): " Fellép-e a Kormány a zöldgalléros bűnözés ellen? " címmel (I/3466 szám)
5. KISS LÁSZLÓ (MSZP): " Milliárdos kivonás a szociális ellátórendszerből? " címmel (I/3419 szám)
6. NOVÁK ELŐD (Jobbik): " Hajlandóak-e végre az antikommunista követelések elfogadására, vagy meg kell várni a Jobbik kormányra kerülését? " címmel (I/3459 szám)
7. SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): " Milyen jelentőséggel bír Magyarország gazdasága számára az új felsőoktatási duális képzési forma? " címmel (I/3450 szám)
8. KÓNYA PÉTER (független): " Új katonai és rendvédelmi életpályamodell, avagy állampolgári jogok csorbítása néhány ezüstért " címmel (I/3395 szám)
9. SZÉL BERNADETT (LMP): " Mikor látja be a kormány, hogy csökkenteni kell a munkát terhelő adókat? " címmel (I/3467 szám)
10. BENE ILDIKÓ (Fidesz): " Az eddigi széles összefogáson túl, milyen további kormányzati intézkedések várhatók a rákbetegségek megelőzésére, leküzdésére? " címmel (I/3452 szám)
11. GÚR NÁNDOR (MSZP): " A vasárnapi bolt bezárásokkal kinek az érdekeit képviselik? " címmel (I/3053 szám)
12. STAUDT GÁBOR (Jobbik): " A nagy ígérgetések ellenére valóban lemondott a Kormány a bírósági végrehajtási rendszer átalakításáról? " címmel (I/3462 szám)
13. SALLAI R. BENEDEK (LMP): " Mikor jön el a kisgazdálkodók Magyarországa? " címmel (I/3454 szám)
14. DEMETER MÁRTA (MSZP): " Mik azok a titkos államügyek, amiket állítólag saját pénzén intézett külföldön? " címmel (I/3055 szám)
Jól látják, összesen 14 interpelláció hangzott el! Ezek között több igen fontos téma is felmerült, de a magyar választókhoz ebben a formában ezek már nem jutnak el igazán. Voltaképpen kiherélték ezt a műfajt. Egyébként két interpelláció kapcsán olyan teljesítményt láthattunk és hallhattunk kormányoldalról, ami tényleg a mélypontot jeleni. Egyrészt Kónya Péter kérdéseire sikerült Kontrát Károlynak úgy válaszolni, hogy annak semmi értelme nem volt. Másrészt Demeter Márta kérdésére fejtette ki Lázár János, hogy ő magánszemélyként járt el államügyekben (a válaszát legalábbis nehéz máshogy értelmezni), ami teljes mértékben nonszensz. Egyszerűen nem akarja bevallani, hogy mi a fenét csinált a külföldi luxusútjain?
Ráadásul ezt követően jöttek az azonnali kérdések és válaszok, ahol személyesen Orbán is jelen volt. Itt megint sikerült sikeresen mellébeszélni. Harangozó Tamás kérdezett rá arra, hogy miért kellett hagyni Putyin koszorúzni olyan emléktáblánál, amelyik ellenforradalomnak tartja az 1956-os eseményeket. Erre képes volt azzal érvelni, hogy Oroszországban is vannak magyar katonasírok, és ott is akkor koszorúz a magyar fél, amikor akar. Hát az a helyzet, hogy Rudkinóban például nincs olyan tábla, amely a „hős Horthysta hadsereg bolsevikok ellen vívott szent háborújáról” értekezne. Nem azzal van a baj ugyanis, hogy a katonáknak megadjuk a végtisztességet (az úgy illik, hiszen parancsot teljesítettek), de a történelmi tényekkel szembemenő táblákat nem lehet szó nélkül hagyni. Ahhoz legalább magyarázó táblákat kell mellékelni, ha már egy felújításon átesik az emlékmű. Ennyi.
Konklúzió: ezzel a kéthetes ülésezéssel gyakorlatilag kiherélték az ellenzéki politikai terének egy jelentős részét.
Ezt követően volt néhány tárgysorozatba vételi kérelem vitája, bár ezek tudhatóan nem mennek át az Országgyűlésen. (Ugye itt arról van szó, hogy ha az illetékes bizottság nem támogatja a tárgysorozatba vételt, akkor az előterjesztő kérheti néhány képviselő támogató aláírásával, hogy plenáris ülésen döntsön a ház erről).
Majd ezt követően jött több törvénymódosító bizottsági jelentésének és az összegző módosítójának a vitája (pl. a jövedéki biztosítékról, a paksi anyagok 30 évre történő titkosításáról, a megyei és fővárosi kormányhivatalok szakmai önállóságának felszámolásáról stb.).
Forrás: SZABÓ SZABOLCS facebook oldala
