Van az a vicc a Hófehérkével szobára menő Vidorról. Amikor a többi törpe megkérdezi, hogy milyen volt az együttlét, büszkén meséli: remek, többször is elmentem. És Hófehérke? Ó, hát ő sajnos nem jött el.

Így halad a kormányzati rendcsinálás is Quaestor-ügyben.

Összeült az illetékes parlamenti szakbizottság. Az ellenzék felvetette, hogy meg kellene hallgatni a két legilletékesebbet (mármint Orbán után), azaz Szijjártó Pétert, az állam pénzét a Quaestornál parkoltató minisztérium vezetőjét és Matolcsy Györgyöt, a korlátlan hatalmú, de az álbrókercég kamukötvényeinek álcsődjét átalvó pénzügyi felügyelet elnökét.

De a kormánytöbbség leszavazta a meghallgatásokról szóló napirendi pontot, az érintettek pedig úgy tettek, mint Hófehérke: hanyagolták a randit. Szijjártó esete még érthető, hiszen őt az itteni mindenható egy veszélyesnek tűnő manőverrel már kihúzta a bajból, és úgysem tudott volna semmi hihetőt mondani.

Matolcsy lépése viszont a fideszes mentőöv ellenére is nehezen magyarázható. A jegybanktörvény szerint a nemzeti bank elnöke a kormánytól független, ellenben a parlamentnek beszámolással tartozik. Itt azonban alighanem a kormány fújta le a beszámoltatást, a független jegybankelnök pedig éppen a végrehajtó hatalom szempontjaira figyelt.

Pedig a jelen helyzetben minden tisztázó, hitelességnövelő lépésre szükség lenne: a pénzügyi szervezetekbe vetett bizalom nem attól fog megrendülni, ha a nyilvánvaló lopást – akár a miniszterelnök szájával – lopásnak nevezik, hanem inkább attól, ha még az összeomlás után sem hajlandóak róla egyenesen beszélni. (Forrás: nol.hu)