Csepelen és különösen a Csepel Művekben minden másként volt. Még a gyereknap is. A gyárban évtizedeken át április 30-án, vagy a hónap utolsó munkanapján, de ha úgy tetszik, május elseje, igen, az akkori május 1. előtt egy nappal tartották a gyereknapot. Fényesre pucolt cipőkben, ünnepire vasalt ingekben, blúzokban vártak a gyerekek száz- és ezer számra ünneplőbe öltözött édesanyjukkal, édesapjukkal. És délután kettőkor megállt az élet, megnyílt az I-es kapu, a Szent Imre tér (Tanácsház tér) felöli főkapu. Az a kapu, amit az év többi napján rigorózus szigorral mint egy laktanyát őriztek. A tömeg beözönlött a bejáraton. Az ővéké volt az utca... Több mint 25 ezren dolgoztak  a "kerítésen" belül...A gyerekek szüleik munkahelyére mentek, hogy évente legalább egyszer megnézzék, hol van apa vagy anya "dolgozója". A feldíszített szürke, kormos falak vagy a hiper-szuper üzemek, irodák új életre keltek a zsivajtól...Az utak mentén  tucat számra várta a vendégeket a sok-sok játék, a valódi repülőgép, az igazi motor, a birtokba vehető autó, a gyári túrára induló mikrobusz és a színpadok sora, amelyeken a legkiválóbb művészek szórakoztatták a nagyérdeműt. Ha esett, ha fújt, a gyári gyereknapot megtartották. Másnap, a Csepeli Munkásotthon fúvósainak utcai koncertje mellett,  május első napjára ébredtek. Igen, ott volt május elseje.... (Fotó: Fortepan.hu)