Lebukott a jászberényi polgármester, s most mindenki szörnyülködik, hogy ekkora arcátlanságot még nem látott a világ. Holott ha úgy vesszük, ő legalább egyenes ember. Nem dolgozott ki bonyolult technikákat, nem hazudozott összevissza, hanem elindult egy általa kiírt lakásbérleti pályázaton, s meg is nyerte. Lakás kellett neki, hát szerzett magának. Azt sajnos nem tudni, hogy „a humánerőforrás bizottság” ülésén hány szavazattal előzte meg a másik pályázót, egy háromgyermekes egészségügyi dolgozót és helybéli élettársát, ám ez már a lényegen nem változtat.
Azt írtuk fentebb, hogy egyenes ember. Értjük ezen, hogy nem sokat lacafacázott, mondhatta volna, hogy elvált, s most nincs lakása, az pedig kikezdi az idegrendszerét, miáltal majd nem tudja rendesen vezetni a várost, közérdek tehát, hogy ő legyen a győztes. Nincs ebben semmi eget rengető. Mint ismeretes, a paralimpiai bizottság is azzal az indokkal adott hárommillió forint vissza nem térítendő támogatást Gömöri elnöknek, hogy
rendezni tudja devizaadósságát.
Tudniillik ha valakinek devizaadóssága van, attól tényleg nagyon ideges bír lenni, zaklatott idegállapotban pedig nem tud pénzt szerezni a paralimpikonoknak, akik egyébiránt éheznek, ergo ha Gömöri elnök nem kapja meg a pénzt, ideges marad, amitől használhatatlanná válik, a paralimpikonok pedig éhen halnak. Vagy vegyük L. Simon államtitkárt. Neki családi panziója és borászata van a Velencei-tó térségében, Gárdony közelében. Ez az ember képes volt hosszú cikket írni a régió lapjába azt bizonygatván, miért országos érdek az ő panzióját és borászatát is érintő mellékutat felújítani csaknem 800 millió forintért.
A triatlonistáktól és a Volánbusz-vezetőktől kezdve a lovassportok szerelmesein át a sukorói kajakosokig és a pecásokig a magyar társadalom valamennyi rétege szerepelt hivatkozási alapként, mint az L. Simon-panzióig vezető mellékút haszonélvezője. Ekkora közérdek még sohase volt a magyar történelemben, mondhatnánk, ráadásul az államtitkár közben újabb cikket írt a megyei lapba, ezúttal arról, hogy „Gárdony járási székhely, megérdemlünk hát egy uszodát is”.
Ehhez képest a jászberényi polgármester nem pazarolja saját energiáit, s megkíméli a közvéleményt a hosszú és fárasztó magyarázatoktól, s főképp a tömény baromságoktól. Vegyük észre: az egyszerű, egyenes beszéd a jövő útja. Ha valaki figyeli a kormánykommunikációt, maga is észreveheti a dolgok egyszerűsödését: hogy csak a menekülteket említsük, már ott tartunk, hogy a kormányfő és minisztere nem tesz különbséget menekült és bevándorló között, „ránk lőcsölt emberekről” beszél, akiket úgyis „kirakunk” az országból; még pár hét, és nagy, kék óriásplakáton lesznek elküldve a p…-ba.
Ilyen szempontból viszont akár hálásak is lehetünk, hiszen az egyenes beszéd alapvető feltétele a megismerésnek: hol élünk, kik között, s mire számíthatunk. A Blikk a héten ismertette egy sárvári fideszes vállalkozó esetét, aki 16 millió forintos uniós támogatást akart fölvenni a frissen szerzett földjére. Pár nappal az utalás előtt azonban lebukott, s a vizsgálat során kiderült a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal alelnökének egyik leveléből, hogy a jogosulatlanul megszerzett uniós támogatások 50 százalékát vissza kellett volna utalni a döntéshozónak, igaz, egy koronatanú csak 40 százalékról beszél.
Mi meg még azon vitatkoztunk tavaly ilyenkor, hogy Kósa Lajosnak vajon miért változott Mr. 10 százalékról Mr. 20 százalékra a beceneve Debrecenben.
MEGYESI GUSZTÁV
Forrás: Népszabadság