A csepeli önkormányzati vezetők az utóbbi időben egyre többször hivatkoznak az üvegzsebre. Természetesen ilyenkor nem önmaguk, saját önkormányzatuk vagy pártjuk üvegzsebében kotorásznak, hanem mindig másokéban. Pontosabban:  nem önmaguktól, az általuk vezetett önkormányzattól és sajt pártjuktól kérik számon üvegzsebeik tartalmának nyilvános bemutatását, inkább mások zsebére kíváncsiak.

Most éppen a Csepeli Munkásotthon Alapítvánnyal kapcsolatban írja valaki az Ábel Attila alpolgármester által felügyelt és cenzúrázott hivatalos szócsőben, hogy az önkormányzati támogatást „az üvegzseb-feltétel miatt eddig visszautasították”. (Újra a csepelieké lehet a Munkásotthon, csepel.hu, 2015. június 25.)

Azt, hogy ki, és mikor, utasította el a támogatást, azt az írásmű szerzője elfelejtette megemlíteni, ugyan úgy, mint az „elutasítás” okát és körülményeit. Ismeretlen újságírónk arról is mélyen „hallgat”, hogy az elutasítás konkrétan mire vonatkozott. Nem kívánok az érintett helyett válaszolni a bizonyítékok nélküli „állításokra”, azért sem, mert az alapítvány kuratóriumának elnöke ezt már jóval korábban megtette. („Válasz a csepel.info-n 2015. március 16-án név nélkül megjelent írásra”; www.csepelimunkasotthon.hu) Inkább két dologra hívnám fel a cikk szerzőjének figyelmét:

1) Célszerűbb lenne, ha a saját háza táján próbálna először söpörni. Van ugyanis némi szemét, amit valakinek valamikor ki kellene söpörni, de ha már nem megy, akkor legalább nyíltan, őszintén megbeszélni a csepeliekkel. Néhány példa csak:

> A Magyar Narancs 2013. június 13-i számában több oldalas, tényfeltáró írás jelent meg „A Csepel-Szentlőrinc tengely” címmel, amelyben a Csepeli Városgazda Zrt. vezérigazgatójának vélhetően szabálytalan ügyleteiről is részletesen olvashattunk. Az önkormányzat vezetése azóta sem cáfolta meg a „kemény vádakat”, nem reagált az MSZP Csepeli Szervezetének ezzel kapcsolatos nyílt levelére, amelyben az MSZP-sek követelték az ügy feltárását, a gazdasági társaság vezetőjének menesztését, amelyet a testületi ülések egyikén a fideszes többség leszavazott. A vezérigazgató úr ügyeit tárgyalta a Népszabadság tavalyi, május 28-i, „Százmilliós zavaros fejlesztés” című cikke is, amelyet azóta is elhallgat az önkormányzat vezetése.

> Még 2013. július 29-én, a csepelujsag.blog.hu, a lakosság tájékoztatása érdekében javasolta, hogy az önkormányzat vezetése tegye közzé a Csepelen működő Nemzeti Dohányboltok címlistáját, továbbá, hogy a trafikpályázaton nyertesek hány önkormányzati helyiséget „kaptak”, milyen bérleti feltételekkel. A javaslatra, azóta sem érkezett válasz.

> Az önkormányzati vezetés 2010 óta mintegy 200 millió forinttal támogatta a nem csepeli civil szervezeteket, egyesületeket, alapítványokat. A Nagyszalontai Fidem Egyesület például 25 millió forintot kapott a kettős állampolgársággal összefüggő „rendezvényeik” költségeire, miközben sok csepeli civil szervezet egy fillér támogatást sem kap. A támogatások tételes elszámolása képviselő-testületi ülésen nem történt meg.

> Az őszi önkormányzati választások után, október 22-én Németh Szilárd volt polgármester átadta hivatalát Borbély Lénárdnak. A pénzügyi átadás-átvételt is tartalmazó dokumentumok azóta sem lettek nyilvánosságra hozva.

> Ez év január 25-én ittas vezetésen érték a Ferencvárosban, Borbély Lénárdot, Csepel polgármesterét. Az ügyről immár 157 napja nem kaptak hiteles tájékoztatást a csepeliek, azóta sem tudják, hogy lezárult-e már az eljárás, vannak-e következményei a polgármesteri feladat ellátásával kapcsolatosan.

2) Tisztességesebb lett volna hazugságok helyett az igazságot megírni. Például:

> „A Munkásotthon a rendszerváltásig köztulajdonban volt, utána azonban a gyári cégek privatizációját, megszűnését kihasználva a csepeli MSZP érdekkörébe került.”  A Munkásotthon fennállásának 95 éve alatt nem volt közösségi tulajdonban, bár az 1945 előtti községi vezetés is próbálta megszerezni az intézményt. Az pedig, hogy a Munkásotthon a rendszerváltás után a MSZP érdekkörébe került, feltételezés. Az viszont tény, hogy az önkormányzatnak most is van képviselője a kuratóriumban, s hogy a rendszerváltáskor hatalomra került fideszes önkormányzati vezetés együttműködési megállapodást kötött az intézménnyel. Így jött létre például a befogadó színház a Munkásotthonban.

> A Munkásotthon „…az alapító atyák (10 vállalat a volt Csepel Művekből, szerzői megj.) akaratának megfelelően csepeli köztulajdonba kerülne.” Az idézett mondatrész hazugság. Az alapító okiratban olvasható: „A közhasznú alapítvány tőkéje….az alapítók osztatlan közös tulajdonában volt, és a közhasznú alapítvány alapításakor a közhasznú alapítvány tulajdonába adták.” Továbbá: az alapítók által az alapító okirat bevezetőjében meghatározott cél, hogy „a Csepeli Munkásotthon a távoli és a közeli jövőben is a kultúrát és a közt szolgálja.” Azt szolgálja, az alapító atyák szándékának megfelelően.

> „A rendezvényen felszólalt még Drucker Tibor, akit 1956-ban nevezett ki a Rákosi Mátyás által vezetett MDP a Munkásotthon élére,…” Megismerve a köztiszteletben álló Drucker Tibor életrajzát, szégyellem, hogy a közpénzből fenntartott önkormányzati honlapon ilyen hazugság jelenhetett meg.

Végül: az „üvegzseb” kifejezés a közpénzek felhasználásával, a köztulajdon használatának nyilvánosságával, átláthatóbbá tételével és ellenőrzésének bővítésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvény illetve az abban foglalt legfontosabb rendelkezések lényegét jelenti közismertebb néven. A fentiek bizonyítják, hogy a hatalmon lévő helyi  vezetés csak önmaga számára nem tartja fontosnak betartását. A Csepeli Munkásotthon Alapítvány viszont betartja: valamennyi dokumentuma az Alapítvány honlapján megtekinthető.

V O X