Ezekben a napokban vitatkoznak a parlamenti szakbizottságban arról, visszaállítsák-e a jobbágyságot, vagy sem. A kormányzaton belül is akadnak, akik úgy érzik, hogy a 21. században jobbágysorsra kényszeríteni, mezőgazdasági idénymunkára vezényelni az amúgy is kiszolgáltatott közmunkásokat, már az ízléstelenség határát súroló javaslat, de legalábbis kínos ötlet. Pedig a Fidesz politikusok ingerküszöbe szociális kérdésekben olyan, mint a Mount Everest: nagyon magas és folyamatosan növekszik.

Akkor mégis mire jó ez a szokás szerint mindenféle egyeztetés nélküli kitalált, eszement ötletelés? Alighanem a földbirtokossá avanzsált fideszes lobbi vette rá a kormánypárti törvényhozókat, hogy

vegyék napirendre az ötletüket. Vegyünk egy konkrét példát. Hatékonyabb és kényelmesebb rabokat dolgoztatni, mint munkanélkülieket alkalmazni - így érvelt L. Simon László, miután 2012. nyarán kiderült, hogy az akkor még csak kulturális államtitkár földjén fogvatartottak szedték a cigánymeggyet. A rendkívüli eseményt annak idején maga a kormány feje is megtisztelte jelenlétével. (Igaz, nem mint fogvatartott.) Természetesen jogsértés nem történt, az erkölcsi megfontolások pedig - akár csak a szakértelem -, kormány körökben afféle bolsevik trükknek számítanak. Sajnos azonban a külföld zsoldjában álló civilek - és egyéb bajkeverők - miatt mégis kínossá vált a dolog, valamilyen módon törvényesíteni kell az olcsó munkaerő alkalmazását.

Ezentúl, ha Orbán Viktor sem ér rá cigánymeggyet szedni a cimborája gyümölcsösében, mégsem marad dolgos kezek nélkül a jeles férfiú, hamarosan igényelhet majd közmunkásokat. Ha akadna olyan lázadó szellem, aki bármilyen okból nem vállalná a szüretelést, esetleg más robotot, akkor három hónapra kizárhatná magát a közmunkának álcázott munkanélküli segélyezésből is.

Nem más ez: egy új jobbágy rendszer születése. Ami persze jól jön a földesuraknak, hiszen sok helyütt a közhiedelemmel ellentétben nagyon nehéz napszámost találni, főleg ott, ahol megerőltető fizikai munkát kell végezni. Felkapott borvidékeken, ha borászokkal beszélget az ember, gyakran hallja a panaszt, hogy már napi 4-5 ezer forintért sem kapnak alkalmi munkavállalót. Ha törvényesen ki lehet majd vezényelni a földekre a közmunkásokat, azzal a legkiszolgáltatottabbak egyik utolsó alkupozícióját is elveszik, a kirendelt közmunkásokkal le lehet majd törni a napszám összegét. Jelenleg egy napszámos még 10-14 nap alatt megkeresheti a nyolc órában foglalkoztatott közmunkás havi bérét, s ennek a "jólétnek" vége szakad majd.

Az egy másik, nyitott kérdés: a béres-munkára kivezényelt emberek bérét ki fizeti? Az önkormányzat? Térít-e valamennyit a földbirtokos? Ha igen mennyit? És kinek? Vagy az adófizetők zsebéből gazdagodhat tovább az új úri osztály? Most a kormány elegánsan a polgármesterekre tolná ezt a hálátlan feladatot, nekik kellene kijelölniük a közmunkások közül a földekre küldött béreseket.

Nem csak a mezőgazdaságban élhetnek ezentúl az olcsó Fidesz-jobbágyok munkájával, az állami hivatalokban, az önkormányzatoknál, sőt, az iskolákban már gyakorlat a közmunkásnak álcázott szakemberek alkalmazása, akiket fél-, vagy egyharmad bérért dolgoztatnak. A Fidesz-Bourbonok semmit nem tanultak, de elfelejtették: a rabszolga, vagy jobbágy munka sokkal több kárt okozhat, mint amennyi hasznot hajthat egy tisztesen megfizetett napszámos.

Bihari Tamás

Forrás: Népszava