A minapi újságban megint kipellengérezték, mondhatni „lehülyézték” Németh Szilárdot.

Nem tetszik ez nekem! Méghozzá nem kicsit nem tetszik, hanem nagyon nem!

Németh Szilárd nem hülye!

Magamutogató, agresszív ember, mértéktelen feltűnési viszketegséggel a seggében, de nem hülye! Megkockáztatom, hogy a maga helyén még értékes is lehet. Ez a vélemény munkált bennem akkor is, mikor annak idején, a tantestület javaslatára, az akkori csepeli legnagyobb önkormányzati frakció vezetőjeként iskolaigazgatói pályázatát támogattam.

Igaz, hogy a legmodernebb, legfiatalabb iskolát (hősünk ténykedésének is köszönhetően) nem soká be kellett zárni. Azért, mert a szülők inkább hetedhét határral arrébb vitték magzatjukat, minthogy azt a szellemiséget, ami abból az intézményből áradt, elkerüljék. Így hát, a Görgey (ezt a nevet is ő adta neki) iskolaként  kapitulált. Úgy, mint

névadója Világosnál!

Németh leleménye viszont nem sokára azzal jeleskedett, hogy vörös ákombákom betűkkel ráíratta a falra, hogy az „MSZP bezáratta” a sulit! Arról már ne is beszéljünk, hogy ezt a vörös falszöveget akkor íratta fel, amikor már négy éve polgármester volt és lett volna módja a dolgon változtatni. Könnyen belátható azonban, hogy sokkal egyszerűbb a falra firkálni, mint iskolát építeni, szellemi közösséget létrehozni. Most nekiment a Munkásotthonnak! Törvénymódosítással elzabrálta, a független csepeli közösségtől. Nagy valószínűséggel Fidesz fészket, nacionalista, revizionista bázist kíván benne látni. Talán kápolnát is, ahol szabadon lehetne imádni a miniszterelnököt, meg őt!

Mondtam én, hogy Németh Szilárd nem hülye!

Ahogy látjuk, hősünk alkotói közösséget létrehozni nem tud, és azt demokratikus módon vezetni meg nem akar! Nem is ez a célja, hanem az, hogy az általa képviselt ideológiának bázist teremtsen. Ehhez kellenek neki a tradicionális intézmények. Korábban a szakszervezeti mozgalomba kakukkfiókaként, most meg a Munkásotthonba fészkelte be magát . Pedig mindkettő olyan messze állt tőle, mint Makó Jeruzsálemtől. Bizonyítja ezt a vasutasoknál eltöltött néhány kósza éve, meg hát a tüntetésszervezésekben mutatott „sikeressége”! (ezek nem csak az emlékezet tényei, Németh karrier adataiban megtalálhatók)

Az illiberális rendszer az ő természetéhez passzoló terep.

Ebben a vonatkozásban nem ő alakult Orbánhoz, hanem Orbán épített a Németh, és hasonlók természetében is meglévő ösztönökre. (Az erőszak, a durvaságig ható határozottság, az ellenfél eltiprása az autoriter magatartás és a zsarolás és utánnyúlás stb.) Ezek közt a módszerek között lubickol ő, mint hal a vízben. Ebből adódik, hogy a romboláshoz sokkal jobban ért, mint az alkotáshoz! És nagyon ért, az őt feltétel nélkül követők kiválasztásához is. Mint a cápa, amelyik kilométerekről megérzi a magányos, sérülten kapálózó halat, úgy veti rá magát a gyengékre. Korábban az iskolában érzett rá erre a módszerre, majd a politikai életben tökéletesítette gyakorlatát.

Megkereste a legsérülékenyebbeket, legelesettebbeket, megmutatta nekik „saját nagyságát”, meg azt, hogy tisztában van gyengeségükkel. Aztán felajánlotta a védelem, vagy megsemmisülés választásának lehetőségét. (Tudjuk, hogy valójában ez sem volt választási lehetőség.) Aki „jól” választott, azt felkarolta, felemelte, majd politikai és egzisztenciájának uszályába ültette. Megmételyezett, politikai tetszhalott állapotba hozta és béklyóba kötötte embereit. Ilyen állapotukban aztán a hónuk alá nyúlt, és úgy mozgatta, mutogatta őket, ahogy akarta. A padlóról előbb csak felültette, később a sámlira, majd, ha jól viselkedtek és nem ellenkeztek a hokedlire ültette őket. Egyik-másikak már az asztalfő melletti székeket is elérhette. Azok, meg hálálkodva nyaldosták a kezét. Azt, amelyik túl erősen nyaldosta, netán kicsit meg is sértette a nem csak simogató és adni tudó, hanem egyre többször megvonni, sőt ütni kész kezét, azt azonnal kiakolbólította az alomból. Ezt követően pedig minden igyekezetével és gonoszságával együtt arra törekedett, hogy mélyebbre nyomja, mint ahonnan felemelte. Csak emlékeznünk kell és magunktól látjuk a példákat.

Teljes embert kíván!

Nincs olyan, hogy valamelyik kegyencénél nála előbbre lévő létezhet.

Uralja a teljes embert benne annak magánéletét is. Csak az maradhat nála talpon, (ülhet az asztalánál) aki ennek aláveti magát! Ez az igazi teher az érdek szövetségesein, a párttársain. Meg az, hogy nincs visszaút! Ezért isznak, gyűlölködnek, hazudoznak, és fogadnak el olyan előterjesztéseket, amik ellentétesek a közösség érdekeivel (lásd Munkásotthon).

Hallgatnak, és gépiesen szavaznak! Ahogy kell nekik!

Ezért nincs igazuk azoknak, akik hülyének akarják bemutatni Németh Szilárdot.

Azon viszont el lehetne gondolkodni, hogy az még tán a jobbik eset volna!

HORVÁTH GYULA

Forrás: hgyula.hu